A nemzetállam, mint olyan

Nem tudok ellenállni a kísértésnek hogy röviden idézzek ebből a könyvből:

"A területiség elve alapján szerveződő nemzetállam átfogó, össztársadalmi hatósugarú azonosulási mintákra kötelez, ebben az értelemben az érintettek közül az adott területen senki sem vonhatja ki magát hatása alól. Kognitív és szimbolikus, adminisztratív, politikai erőforrásokat biztosít, amelyek lehetővé teszik a modernitás kockázatokkal teli dinamikájával való szembesülést. A nemzetállam az említett erőforrások biztosításával lehetővé teszi a valóságértelmezések folyamatát, lévén, hogy a valóságtapasztalathoz való hozzáférés szimbólumok által közvetített. A létezők értelmét és a megnyilvánulások érvényességét egy adott világ vagy egy begyakorolt diskurzus horizontján belül teszi lehetővé. A kollektív azonosságok tematizációja a nemzetállam kulturális szerepvállalásának és kulturális teljesítményeinek kérdését teszi fel."

Ahogy D.P. szokta mondani: vagy én vagyok hülye, vagy mindenki más. De ha ennek a szövegnek van valami értelme, és le is lehet fordítani magyarra, akkor méltányolnám, ha azt valaki megtenné. Mert hanem azzal a benyomással maradok, hogy újra az FSZHH (fosom-a-szót-hüvös-halomba) szindrómával állunk szemben.

On cumulative probability curves

Let's go back to some good old science subjects and take some notes about sediments, something I am supposed to be an expert in.

One of my favorite pastimes lately is collecting examples from the geological literature in which the statistical analysis went incredibly wrong. Take for example the papers dealing with grain-size distributions that advertise cumulative probability plots as the best technique to identify subpopulations in a mixed distribution. Here is what G.S. Visher says in his 1969 paper on "Grain size distributions and depositional processes" (Journal of Sedimentary Petrology, v. 39, p. 1074-1106):

"The most important aspect in analysis of textural patterns is the recognition of straight line curve segments. In figure 3 four such segments occur on the log-probability curve, each defined by at least four control points. The interpretation of this distribution is that it represents four separate log-normal populations. Each population is truncated and joined with the next population to form a single distribution. This means that grain size distributions do not follow a single log-normal law, but are composed of several log-normal populations each with a different mean and a standard deviation. These separate populations are readily identifiable on the log-probability plot, but they are difficult to precisely define on the other two curves." (p. 1079)

I am wondering if this tendency to see straight line segments in cumulative probability plots and to give them some special significance is a syndrome restricted only to geologists - whose abilities for pattern recognition are excellent in general - or one could find such examples from other fields as well. The fact that a certain distribution looks like a straight line on a cumulative plot does not mean that mixtures of the same type of distribution will plot as straight line segments. The excellent sedimentologist Robert Folk has pointed this out in a 1977 discussion of a paper coauthored by Visher (in which they try to prove that the Navajo Sandstone is not an eolian deposit - yeah, right):

"A general defect of the Visher method is exemplified by Kane Creek #2, which is shown as consisting of four straight line segments, implying that it is a mixture of four populations. It can be proved by anyone using probability paper and ordinary arithmetic that such kinky curves can be made by a simple mixing of two (not four) populations that are widely separated; the 'flat' portions represent the gaps in the distribution. Furthermore, mixing of populations on probability paper results in smoothly curving inflexions, not angularly joined straight-line segments."

Despite this, multiple straight-line-fitting to cumulative probability plots is fashionable again, although this time it is done on log-log plots of exceedence probability of either bed thickness or fault size data. But this is going to be part of a paper that I am working on right now (in the evenings and weekends...) -- so more about this later.

Olcsó ítélet kapható II.

A Sütő-vita tovább folytatódik a Hétben: Görömbei András írása itt olvasható. Idézem:

"(...) a mostani vita néhány résztvevõjét a tájékozatlansággal társult zsigeri gyûlölet motiválja. Minden törekvésük arra irányul, hogy Sütõ András életmûvét kiiktassák az erdélyi magyar irodalomból. Gyûlöletük lépten-nyomon átcsap a tényeken. Önálló életre kel."

"Hihetetlenül mélyre süllyedt az erdélyi magyar szellemi élet, ha eltûri ezt a hitványságot."

Valóban, S. G. alaposan eldobta a sulykot az ilyen szövegekkel:

"Az a határozott benyomásom, hogy aki 18 évesen most kezd irodalom iránt érdeklõdni, esetleg most közli elsõ novelláját, annak „A Sütõ” semmit sem mond, vagy legföljebb a kötelezõ irodalom keserveit juttatja eszébe. Ez így van rendjén. Az életmû, az életút így válhat a kutatás csupasz tárgyává, éppúgy, mint Kádár János beszédei vagy az esõerdõben élõk házasodási rítusai."

Ha Sütő hetvenes évekbeli drámái és esszéi nem érnek semmit, akkor mi ér valamit az erdélyi magyar irodalomból? A "transzközép"? Transzbullshit.

Azt is írja továbbá S.G.:

"Sütõ legnagyobb visszhangot kiváltó, a nimbuszt megalapozó tézisdrámái 1975-tõl a szelep funkcióját töltötték be diktatúra és nemzetiség viszonyában. Jólesett lekacsintani a színpadról (mintegy a színfalak mögül), s a nézõ is felsóhajthatott, hogy végre felhangzott egy gyengécske ellenzéki hang. Csak az a gond, hogy a politikai mondanivalónak nem áthallásos drámákban, hanem röpiratokban, pamfletekben, elemzésekben a helye."

Yeah, right. Ilyen alapon a világirodalom, sőt, a filmmüvészet tekintélyes - és jobbik - részét sutba kellene vágni: ha valamiből minden "áthallás" hiányzik, az általában annak jele, hogy nem ér semmit. Ha valaki azt hiszi, hogy a "Lócsiszár virágvasárnapja" vagy a "Csillag a máglyán" csak az erdélyi magyarok hetvenes évekbeli keserveiről szól, az nagyot téved.

Olcsó ítélet kapható I.

Nem igazán követem következetes figyelemmel az otthon történteket és otthoni vitákat, de ma Ablonczy László cikkének sikerült felkeltenie az érdeklődésem a Hét-ben zajló Sütő András - Földes László vita iránt, melyet Stefano Bottoni olasz történész tanulmánya indított el. Pontosabban nem annyira a vita részletei kezdtek érdekelni, hanem maga a jelenség: miért olyan kiemelkedő fontosságú ez a téma, és miért kell Sütő feltételezett fiatalkori félrelépéseit agyonelemezni és filozofikus mélységet és történelmi jelentőséget tulajdonitani nekik?

Félreértés ne essék, méltanyolom a fiatal újságírók polgárpukkasztó merészségét és szükségesnek és egészségesnek tartom a mindenféle tabuval való leszámolást és kényes témával való szembenézést. Azt viszont fenntartom, hogy mielőtt valaki az asztalra csap, jobb, ha nagyon biztos az igazában és tájékozott a témában. Bottoni tanulmánya lehet, hogy érdekes és izgalmas egy olyannak, akinek kedvenc időtöltése "olvasatokról és olvasatszintekről" elmélkedni, vagy arról, hogy "az ügy résztvevői milyen értelmiségi szereptípusokat jelenítenek meg", engem viszont meglep, hogy milyen sokan méltányolják a "tudományos" jellegét. Sajnálom, de az ilyen posztmodern szagú beszúrások eleve érdektelenné tesznek számomra minden ilyen szöveget, és teljesen hiteltelenné válik a Sipos Géza Sütőnek szánt számonkérése:

"...a drámaszerzõnek 1990-tõl mindmáig nincs érdemi reakciója arra, ami a tanulmány alapfelvetése is: a kommunista fordulat után a romániai magyar értelmiség jelentõs része kettõs identitással élt. Egyszerre volt a mûködtetõje, haszonélvezõje és ugyanakkor eszköze a hatalomnak, másrészt nemzetiségi mivolta miatt sohasem válhatott annak szerves részévé."

Ugyan, ugyan, mit kellene Sütőnek tennie: beismerje, hogy "kettős identitással élt" a kommunizmus idején? És hogy müködtetője és eszköze volt a hatalomnak? Ha már vádaskodni akarunk, akkor jobb lenne valami ezeknél konkrétabb és ellenőrizhetőbb vádakat találni, bár az a gyanúm, igaza van Ablonczy Lászlónak, mikor ezt írja:

"ennyire ráérõs a romániai szellemi élet, hogy immár egy párt KI-zárás tébolyosításán foglalatoskodhat? Ha jól tudom, ötven éven át Romániában másfél millió magyart, továbbá német, zsidó és más kisebbséget zártak KI az emberi jogokból. Amelynek következményeként százával, ezrével sorolhatjuk a BE-zárásokat és a KI-végzéseket. Éveken át se bevégezhetõ feladat errõl beszélni."

Ha a mai fiatal erdélyi értelmiséget olyan nagyon zaklatja a múlttal való szembenézés: csak rajta, írják meg a "Kommunizmus fekete könyvének" az erdélyi változatát, dokumentálják alaposan a történteket, rendezzék táblázatokba és grafikonokba az adatokat. Vagy merüljenek el a diktatúra alatt élő ember bonyolult pszichológiájában (sajnos, ehhez kell tudni egy kis pszichológiát, nem elég az ifjú titáni hév), írják meg Közép- és Kelet Európa "morális történetét" a huszadik században (lásd Jonathan Glover kiváló könyvét). De hagyják az olvasóra az "olvasatszinteket", és későbbre az asztalracsapós vezércikkeket.

Ami pedig a Sütő András írói teljesítményét illeti: én nem tudom miért, de valahogy még mindig jobban érdekel és vonz a "Lócsiszár virágvasárnapja", a "Csillag a máglyán", vagy az "Anyám könnyü álmot ígér", mint az ilyen és ehhez hasonló irományok:

"Kultúránk mély, szinte már kezelhetetlennek tûnô tudathasadásban szenved. Mindennapjainkban az anyag, a gazdaság elsôdlegességének hipotézise a lét meghatározza a tudatot elve) kormányozza cselekedeteinket. (A tételt nem illik kimondani, hiszen egy csúnyán kompromittált személyiségtôl származik, de élôbb, mint valaha.) Meghitt író-olvasó találkozókon vagy az egyetemi tanszékek és dolgozószobák csöndes homályában viszont a világ eredendôen interszubjektív természetére esküszünk: a nyelv alakítja a világot, nem a világ a nyelvet."

(ezt egy, a Hét szerkesztői által nagyrabecsült szerző írta, a nevét most hagyjuk).

De idézhetünk a legfrissebb Hét-ből is:

"A (lükébbik típusú) irodalomtörténész számára azonban (...) ez jelenti a legnagyobb élvezetet: megtalálni a posztmodern hatásokat a modern detektívtörténetekben, megnézni a krimi kódexének változásait, metaforák és diskurzusváltások után kurkászni az Albatrosz Könyvekben és az Európa Kiadó Fekete Könyveiben."

- írja Miklós Ágnes Kata krimikről szóló cikkében.

Szóval fején találja Ablonczy a szöget, mikor így ír:

"A szellem képviselete ugyanis építkezõ, kiegyensúlyozott, tárgyilagos és komoly gondolkodást jelent, még szigorú ítélkezésben is. Túlkoros pubertások ambíciója pedig nem tekinthetõ szellemi megnyilvánulásnak."

Stem cells & cloning

The first signs that the US is lagging behind in stem cell research started to show: for the first time, "scientists have created nearly a dozen new lines of human embryonic stem (ES) cells that [...] carry the genetic signature of diseased or injured patients", and this did not happen in America, but at Seoul National University in South Korea. Here is an explanation from The New York Times why it is important to get stem cells from cloned embrios rather than from surplus embrios from fertility clinics:

"Stem cells derived from cloned human embryos that are genetically matched to sick patients are potentially much more useful than stem cells derived from surplus embryos at fertility clinics, both for research and for potential treatments. Since cloned embryos carry the genetic makeup of patients with known diseases, scientists can study how those diseases develop from the earliest stages and can perhaps find drug treatments to interrupt the process. And if scientists ultimately succeed in converting the stem cells themselves into replacement tissues to repair damaged organs, those tissues would have the best chance of avoiding rejection by a patient's immune system if they were genetically matched to the patient through therapeutic cloning."

Scientists are excited -- but, of course, some people immediately expressed their concerns. The president said today that "the use of federal money, taxpayers' money, to promote science which destroys life in order to save life is - I'm against that." Destroys life? What life? Using a few cells that happen to come from a fertilized egg in order to save real, living and breathing humans, whose quality of life could be tremendously improved with the potential new techniques -- why is that unethical?

It is a lot more unethical to ban this kind of research just because one's religion declares that life begins at conception. It makes sense to ban reproductive cloning because it is still unsafe. But to ban therapeutic cloning is utter nonsense, and it is really time to shut up for those who have only learned about genetics at Sunday school.