Az újraindult Hét felkerült az internetre, itt olvasható. Sajnos már az alcím ("közéleti és kulturális kritikai lap") is azt suggalja, hogy a tudományos témák, melyek régebb gyakran feltüntek a Hét hasábjain, nem nagyon lesznek témák az új Hétben. Kár: emlékszem, hogy még a kommunista időkben lehetett Richard Dawkins-t olvasni a Hét évkönyvében. Dehát manapság Kelet-Európában nagyobb keletje van a filozofálgatásnak, politologizálásnak, posztmodernkedésnek, mint holmi szakbarbár tudományos elmélkedésnek. A tudományos ismeretterjesztés pedig amolyan középiskolásoknak való dolognak minősül, melynek komolytalan kalapja alatt egyaránt elfér a magyarok eredete, a vulkánok müködése, az asztrológia, és az agykontroll.

Apropó, tudomány és Hét: Bíró Béla elmélkedik a legfrissebb számban az előítéletekről, és közben nem bírja megállni, hogy ne hangoztassa relativista meg posztmodern nézeteit:

"Csakhogy a tudomány eredményeinek a politikai küzdelmekben való felhasználása felette kockázatos vállalkozás. A tudományos eredmények ugyanis – s ez nem csupán a felvilágosodás előítélet-fogalmára érvényes – gyakran megbízhatatlanok és változékonyak."

Micsoda csapás lenne, ha a politikai küzdelmekben több tudományos érvet és eredményt használnának, mint manapság. Gondoljunk csak bele: a sok megbízható és változatlan, populista, hagyományra meg előítéletre alapozó szöveg helyett a megbízhatatlan és állandóan változó tudományra hivatkoznának a politikusok meg közhivatalnokok. Képzeljük csak el Vadim Tudort, amint komoly statisztikai adatokkal támasztja alá valamelyik kezdeményezését, ahelyett, hogy egyes románok megbízható magyar- és zsidó-gyülöletére alapozna!

Éljen a stabil és megbízható ökörség, le a változékony és kétkedő tudománnyal.

Az imént említett Korunk szám felkerült az internetre, lehet csámcsogni. Az igazi csemege a "Szócikkek egy lehetséges sebesség-szótárhoz" címü erőlködés - érdemes belenézni. Fajtiszta posztmodern, értelmetlen és érthetetlen szöveg, egyszerüen elképesztőnek találom, hogy ezt valaki érdekesnek és/vagy értelmesnek találja. Kénytelen vagyok egy hosszú szöveget idemásolni:

[meghatározás] Sebességen a gyorsulás paraméterét értem. A gyorsulás többnyire a gazdasági, hadászati vagy kommunikációs technológiai törekvések sajátja, és lényege a tér tömörítése vagy másképp megközelítve: a jelen tágítása. Egy dinamikus rendszer vizsgálata tulajdonképpen ennek a kompressziónak vagy extenziónak az analízise kell hogy legyen. Minthogy a sebesség egyben a gyorsulás korábbi paramétereinek túlszárnyalása, a sebesség lényeges és megkerülhetetlen aspektusa az, amit korábban folyamatos vektorizációnak neveztem.

[meghatározás] Sebességiségen egyfelől a sebesség ideáját értem, másfelől azt a területet, amely a gyorsulással kapcsolatos ismereteket hivatott befogadni.

[meghatározás] A sebesség vektora a sebesség felemésztésének (reális vagy virtuális) útja.

[meghatározás] Abból a szempontból, hogy a test fel van-e tűzve vagy sem a sebesség vektorára, kontemplatív vagy participatív sebesség-részvételről beszélek. Például a lovas participatív, az íjász, aki csak manipulálja a vektort, kontemplatív. Annak, hogy különbséget tegyünk a test két sebességhiposztázisa között, az a jelentősége, hogy a sebesség vektorára tűzött test önreflexiója más minőségeket kapcsol be, mint a statikus test önreflexiója. A participatív aktor számára jelentősen felfokozódik például a vesztibuláris érzékelés fontossága.

"A sebesség vektorára tüzött test önreflexiója más minőségeket kapcsol be"... Hogyan lehet minőségeket "bekapcsolni"? És hogyan teszi ezt az önreflexió? És mért nem lehet magyarul beszélni - mi ez a sok participatív, vesztibuláris, kontemplatív, extenzió, kompresszió, aspektus, manipulál, vektorizáció, stb., stb.? Valaki nagyon tudományosan akar hangzani. Csakhogy ebben egy morzsányi tudomány sincs. Kénytelen vagyok idézni Alan Sokal és Jean Bricmont immár klasszikus könyvéből (Fashionable nonsense: postmodern intellectuals' abuse of science) -- a fiúk így fejezik be a Paul Virilio-ról szóló fejezetet (aki nagy mértékben inspirálta a Korunk-beli cikket):

This paragraph - which in the French original is a single 193-word sentence, whose "poetry" is unfortunately not fully captured by the translation - is the most perfect example of diarrhea of the pen that we have ever encountered. And as far as we can see, it means precisely nothing.

Most nem másolom ide a szöveget, amire itt utalnak, de ez a diagnózis teljes mértékben érvényes a Korunk-beli sebesség-elmélkedésekre is.

Szomorú, hogy az erdélyi magyarság egyik legelitebbnek számitó lapja csak ilyesmiket tud produkálni.

Apropó, Richard Dawkins és 'science writing' (lásd az előző bejegyzést): olvasom a kolozsvári Szabadságban, hogy a Korunk legfrissebb számának a témája a sebesség. Az a halvány gyanúm, hogy nem a dawkins-i elveket követve iródott és szerkesztődött ez a szám (sem). Eleve gyanús, hogy ha egy ilyen témáról olyanok elmélkednek, akiknek tudományos képzettségük és tájékozottságuk közelit a zéróhoz. De ha valamiféle remény is maradna az olvasóban, hogy talál majd valami érdekeset e lapszámban, akkor azt jóelőre 'isa porrá és hamuvá' zúzza a Szabadság-béli cikket bevezető idézet:

"A sietség és sebesség nem hitványság, nem személyiségzavar jele, még kevésbé betegség vagy gyávaság. Nincs társadalom, amely ne az idôben létezne, ne az idôiségben alakulna, ne az ôt körülvevô jelenségek-tünemények mozgása közepette kapaszkodna valamely állandóságba. Az idôbe való »belevetettség« tudomásulvétele létbiztonság és létigazolás kérdése, az errôl való tudat edzése, a kollektív létélmény közlése és cseretárggyá válása pedig (vö. kommunikáció) kiemelten emberlétünk hivatkozási alapja. Korok közlésmódjai, idôi vagy idôtlen átélésformái (pl. mítoszoké és gazdasági ügyleteké, kollektív emlékezeté és elbeszélésmódoké), valamint a múltból a képzelt végcélú jövô felé irányuló mozgás adott pontjának, a jelennek megnevezése (még ha legott el is illan, mire megnevezzük) részint a nyelv és a fogalmak segítségével valósul meg, részint az embert jellemzô (hitünk szerint az állatvilágtól szükségképpen megkülönböztetô) kommunikáció révén ölt alakot."

És én hülye, már-már azt hittem, hogy a sebesség nem egyéb mint betegség meg gyávaság, meg hogy léteznek időn kivüli társadalmak. De most már világosodik lassacskán az elmém.

A fenti szöveget én igy foglalnám röviden össze: az idő telik, s a fájdalom nem múlik.

Richard Dawkins writes about science writing here. A couple of noteworthy comments:

"Prick your reader’s imagination with a stunning fact, or a fresh metaphor, or by turning a familiar fact dizzyingly upside down, or by filtering it through the alien lens of a Martian eye. However useful science may be, and however relevant to everyday life, that is the least important thing about it. Science is, above all, wonderful. You may write to inform. You should write to inspire.

No scientist has won the Nobel Prize for Literature. Why not? I suspect that it simply hasn’t occurred to the judges. “Literature” automatically conjures “novelist”, or “poet”. Yet, could there be a better subject for great literature than the spacetime fabric of the universe? Or than the evolution of life?"

A szokásos húsvéti sablonszövegek között mindig kerül egy-két csemege amire érdemes felfigyelni. Azt irja például Dr. Jakubinyi György érsek úr a Szabadság mai számában, hogy:

"Száz évvel ezelôtt még sokan azt hitték, hogy választaniuk kell a természettudomány és a hit között. Ma már világos, hogy a kettô között ellentét nem lehet. Hitem a végsô kérdésekre ad feleletet: Honnan vagyunk, hová megyünk, mi a földi életünk értelme, végcélja? A tudomány pedig azt fejti ki, hogy a teremtô Isten hogyan mûködik a világban. A fejlôdéselmélet sem lehet meg Isten nélkül. A fejlôdést magát is Isten irányítja, tartja életben. Az állat és az ember között olyan nagy a hasonlóság, hogy sok embert megtévesztett. De a különbség is áthidalhatatlan. Az embert szellemi képességei: értelme és szabad akarata az állatvilág fölé emeli."

A tudomány nem azt fejti ki, hogy a teremtő Isten hogyan müködik a világban, hanem azt, hogy hogyan müködik a világ, minden természetfeletti beavatkozás nélkül. Egy katolikus érsektől elvárná az ember, hogy ennyire azért ne beszéljen félre. Az érsek úr vagy nem tudja, hogy valójában miről és hogyan szól a (természet)tudomány, vagy tudja, de csakazértis az ellenkezőjét állitja.