Three photos from Vargyas Valley, Transylvania

A few weeks ago I have spent some time back home in Transylvania (it is actually a place previously known as home), and took a day to visit a special place, the 'canyon' of the Vargyas River; we used to do a lot of caving and hiking here when I was in high school. A small patch of Mesozoic limestones was somehow forgotten in the middle of a lot of softer pyroclastic deposits, and a nice little canyon developed, with lots of caves and typical karst morphology. Make no mistake, this is not a 'grand' canyon, it is not even among the largest canyons in Romania or Transylvania.

But often it is lesser known and more hidden places that have a special atmosphere, a special combination of colors, shapes, shades and minor details that you can never forget.

The Vargyas River


One of the caves


Chlorophyll rules at this time of the year


More pictures here. And here is a map:


View Larger Map

Miért nem érdemes Hamvas Bélát komolyan venni

Hamvas Béláról nehéz rossz véleményt hallani vagy találni az interneten. Szőcs Géza Shakespeare-rel és Buddhával emlegeti egy mondatban. A tradíció.org szerint a legnagyobb magyar író. A hamvasbéla.org a huszadik század egyik legnagyobb metafizikai gondolkodójaként mutatja be.

Ha azonban belolvasunk írásaiba, nem sok bizonyítékot találunk a fentiekre. Vegyük például "A bor filozófiáját":

A legtöbben ugyanis azt hitték, hogy az ateisták vallástalanok. Erről persze szó sem lehet. Vallástalan ember nincs. Az ateisták nem vallástalanok, hanem szánandóan fogyatékos értelmük és korcs kedélyükhöz képest komikus vallásban hisznek. Éspedig nemcsak hisznek. Az ateisták mindnyájan bigott emberek. Úgy mondom, hogy mindnyájan, mert még egyetlen ateistával se találkoztam, aki ne lett volna bigottabb még annál a rossz szagú vénasszonynál is, aki vasárnap krajcáros füzeteket árul a templom előtt Szent Homorony csodatevő vizeletéről. Az ateista vallás szentje persze nem Szent Homorony hanem Einstein, és a csodatevő hatalom nem a vizelet, hanem az ultraszeptil. Az ateista bigottéria neve materializmus. Ennek a vallásnak három dogmája van: lélek nincs, az ember állat, a halál megsemmisülés. A három pedig egyetlenegyre megy ki, s ez az, hogy az ateisták rettenetesen félnek Istentől. Böhme azt mondja róluk, hogy Isten haragjában élnek. Nem ismernek mást, csak a haragvó Istent: ezért bujkálnak és hazudoznak. Azt hiszik, ha azt mondják: nincs Isten, nem fognak többé félni. Ehelyett persze még jobban félnek.

Az ateista persze elbizakodott ember, nem is akar más lenni; alázatra, szeretetre nem hajlik, más szóval olyan erőtlen, hogy nem is tud rá hajlani. Inkább kitart félelmében, amit letagad, reszket és bujkál és hazudozik, és egyre fennhéjázóbb lesz. Ebből a vigasztalan kotyvalékból, amelyben tagadás, félelem, hazudozás, bujkálás, fennhéjázás, bigottéria együtt fő, alakult ki a materializmus, mint vallásszurrogátum.

Mindezekből most már világosan látni, hogy az ateistákat erőszakosan meggyőzni nemcsak hogy nem lehet, de nem is szabad. Tévelygők, akik tele vannak aggodalommal, önáltatással, és nagyon óvatosan kell velük bánni.

Ha valaki manapság ennyire durva hangú kirohanást írna a keresztények vagy általában az istenhívők ellen, azaz fogyatékos értelműeknek, korcs kedélyűeknek, hazudozóknak, gyáváknak, fennhéjázóknak, tévelygőknek nevezné testületileg őket, nagy lenne a felháborodás. És jogosan. De ha Hamvas Béla teszi ezt az ateistákkal, akkor az egyszerre számít szépirodalomnak, filozófiának és metafizikának.

De olvassuk tovább a "Bor filozófiáját", mert érdemes (?): olyan gyöngyszemekre találunk, melyekhez képest sok mai áltudományos erőlködés egészen racionálisnak és világosnak tűnhet. Itt van például ez a rész:

Ha valaki a hagyomány alapján a legközelebbi értelmi megfeleléseket ki akarja építeni, ezt a következőképpen teheti:

VÉR
Nap - vasárnap - a - vörös - arany - 1

SÖR
Hold - hétfő - c - fehér - ezüst - 2

VÍZ
Merkúr - szerda - f - sárga - higany - 7

TEA (KÁVÉ)
Mars - kedd - g – ibolya - vas - 4

TEJ
Vénusz - péntek - e - zöld - réz - 5

OLAJ
Jupiter - csütörtök - d - kék - ón - 6

BOR
Szaturnusz - szombat - h - fekete - ólom - 3

Ebben a táblázatban a folyadékoknak értelmi megfelelések szerint való hétszeres kapcsolata szerepel, éspedig a bolygókkal, a hét napjaival, a hét hanggal, a szivárvány hét színével, a hét fémmel és a hét számmal. Amint látszik, a bor napja a szombat, bolygója a Szaturnusz, színe a fekete, férne az ólom, hangja a h és száma a három.

Amit nem egészen értek, az a következő: mivel jobb és értelmesebb az ilyen numerológiával vegyített asztrológia és hamis gasztronómia, mint az imént bigottnak nevezett "rossz szagú vénasszony", "aki vasárnap krajcáros füzeteket árul a templom előtt Szent Homorony csodatevő vizeletéről"?

Hamvas Béla szerint az ateista "vallásnak" három dogmája van. A mai pszichológia, biológia és fizika szerint azonban minden jel arra mutat, hogy ezek tények, nem dogmák:

Lélek nincs, az ember állat, a halál megsemmisülés.

Így van.

Al Gore, Babeş, Bolyai

Olvasom, hogy a Babeş-Bolyai Egyetem Al Gore-nak is díszdoktori címet akar adni a 2007-2008-as tanévben. Méltányolandó, Al Gore ugyanis azon kevés politikusok közé tartozik, akik valamennyire komolyan veszik a tudományt, és egész jól közvetítik is azt. A képmutatás gyanújának elkerülése végett azonban Alma Mater-em vezetősége azért is tehetne valamit, hogy saját tanárai és kutatói legalább egy szikrányi szakmai háttérrel és tisztességgel képviseljék az Egyetemet.

Történt ugyanis, hogy egy néhány hónappal ezelőtt kolozsvári klimatológusok körbeülték a kerekasztalt, és megbeszélték, hogy a globális felemelegedést tulajdonképpen nem az emberi tevékenység okozza, és hogy "az utóbbi 30 évben történt meteorológiai változások nem olyan súlyosak mint amilyennek az ökologisták meg a politikusok egy része azt próbálja feltüntetni". Magyarán, az IPCC félrebeszél, Al Gore félrebeszél, a klimatológusok döntő töbsége félrebeszél, de mi, kolozsvári szakértők, mi tudjuk pontosan, hogy miről is van szó.

Persze, mindenkinek joga van, hogy elmondja a véleményét, no problem. De. Ahhoz, hogy valaki fittyet hányhasson az egész tudományos status quo-ra, anélkül, hogy felkeltse a sarlatánság gyanúját, ahhoz először bizonyítania kellene, hogy képes nemzetközi szintű tudományos kutatást folytatni és annak eredményeit közölni, elfogadtatni másokkal. Miután ezt megtette, utána kezdhet a forradalmibb kinyilatkoztatásoknak. A kolozsvári klimatológusok enyhén szólva fordított sorrendben csinálják a dolgokat.

De azért Al Gore-nak díszdoktori címet adnának. Tudom, nem ők, hanem az egyetem vezetősége. De akkor is: a helyes sorrend az lenne, hogy először valamilyen minőségi követelményeket támasztani a saját alkalmazottakkal és publikációkkal szemben, és azután tüntetni azzal, hogy milyen nagy környezettudósok meg harcosok vagyunk.

Valakinek le kellene fordítania ezt, a Babeş-Bolyai Egyetem Környezettudományi Fakultásának hivatalos és állítólag tudományos lapjában megjelent cikket, és elküldenie azt Al Gore-nak:

"Kedves Al, ilyen szintű a környezettudomány azon az egyetemen, amelyik díszdoktori címet akar adni neked, azaz téged akar reklámcélokra felhasznáni. Szégyen reád, hogyha elfogadod."

Van-e olyan jó a romániai egyetemi oktatás, mint a nyugat-európai? II

Visszatérve még röviden erre a témára: úgy látszik, a romániai egyetemi oktatók 70%-a pontosan az ellenkezőjét hiszi annak, amit egy frissen közzétett jelentés állít. A jelentést egy elnöki bizottság állította össze, a volt tanügyminiszterrel, Mircea Micleával az élen. Jórészt olyanok vannak a bizottságban, akik jól ismerik a nyugati és a hazai helyzetet egyaránt; többen az Ad Astra tagjai. Szerintem nem árt komolyan venni, amit mondanak.

És ezt mondják többek között:

În învățământul superior şi în cercetare, câteva insule de excelență sunt scufundate într-o mare de mediocritate. Niciuna dintre universitățile noastre nu se află în topul celor 500 de universități din lume conform clasamentului Shanghai şi chiar cele mai performante dintre ele ar trebui să-şi sporească producția ştiințifică de 7-8 ori ca să aspire la un astfel de statut. Dacă raportăm numărul de articole ştiințifice la populație, atunci performanța ştiințifică a României este de 11 ori mai mică decât media țărilor OECD, de 5 ori mai mică decât a Ungariei şi de 2 ori mai mică decât a Bulgariei. Indicele compozit de inovare al României a fost în 2006 de 2 ori mai mic decât al Bulgariei, de 3 ori mai mic decât al Ungariei şi de 5 ori mai mic decât media UE şi are cea mai importantă tendință de scădere dintre toate țările luate în considerare.

A jelentés itt tölthető le.

Van-e olyan jó a romániai egyetemi oktatás, mint a nyugat-európai?

A válasz, persze, egyértelmű és egyszerű: a romániai egyetemi oktatás és tudományos kutatás, általában véve, messze lemarad a nyugat-európai szinttől. Sok szempontból még a kelet-európai szinttől is, lásd Liviu Giosan és Tudor Oprea írását az Ad Astra-ban.

Ez nem nagy újdonság. Az azonban érdekes, hogy a romániai egyetemi oktatók 70%-a szerint, semmi minőségi különbség nincs a romániai felsőoktatási intézmények és a nyugat-európaiak között. Ezt a Soros Alapítvány egy új felméréséből tudhatjuk meg.

Gondolom, jobbanmondva fogadni mernék, hogy ez ugyanaz a 70%, amelyik (1) életében nem töltött egyszerre egy néhány napnál többet egy nyugati felsőoktatási intézményben; (2) nem igazán tudja, hogy mi az az ISI és mi az az "impact factor". Vagy ha igen, akkor nem akar hallani róla.

Mennyire kell eltájolódottnak és beképzeltnek lennie valakinek ahhoz, hogy azt higgye, a Bukaresti Egyetem pont olyan jó, mint mondjuk a Cambridge University? És hogy a Iaşi-i Egyetem kiadványainak olyan súlyuk van, mint mondjuk, kapásból, a Oxford University Press-nek?

Nagyon.

Paprika Balkanicus

Néhány héttel ezelőtt Londonban kellett néhány órát töltenem, s mit tehet jobbat ilyenkor az ember (bár meg kell adni, hogy az első osztályú repülőtéri váróteremben lelhető Sauvignon Blanc fajták ingyenes kóstolgatása is elég vonzó tevékenységnek tűnik), szóval, mit tehet jobbat, mint egy kis sétát a belvárosban. A magamfajta extrém science-centrikus személynek persze az első dolog , ami eszébe jut (a Sauvignon Blanc után), az a Newton és Darwin sírja a Westminster Abbey-ben. Utoljára 15 évvel ezelőtt jártam arrafele, és akkoriban még csak sarjadzott bennem a felismerés, hogy milyen izgalmas dolgokra jöttek rá mindketten, úgyhogy jobban érdekeltek a megszokott londoni turista-attrakciók és a fényképezőgépek. [A Sauvignon Blanc is kevésbé izgatott akkoriban.]

A Westminster Abbey azonban zárva van vasárnap; a hozzá tartozó, vasárnap is nyitva tartó boltban pedig csak egyházi dolgokat forgalmaznak, melyek kevésbé érdekelnek, mint a tavalyi krikett- és curling-világbajnokság eredményei. Sehol semmi nyoma Darwinnak vagy Newtonnak. Sauvignon Blancról nem is beszélve.

Mérgemben a Covent Garden felé fordultam, ahol nagy meglepetésemre valami ismerősen szóló zene fogadott. Az a fajta zene, amitől minden keleteurópai felizgul, hogy Dénes Pistát idézzem. Az a fajta, amiről nem igazán tudod eldönteni, hogy román-e, magyar-e, valami szláv erőlködés, vagy leginkább a klezmerre emlékeztet. Magyarán egész jól hangzott, és szemmel láthatólag nemcsak a keleteurópaiak élvezték, hanem a britek és mindenféle turisták is. Paprika Balkanicus-nak hívták a csoportot, egy szerb, egy román, és egy szlovén tag muzsikál benne. És egész jól, meg kell mondanom.


Fura egy élmény volt, Texasból jövet, Afrikába menet, egy kis Kelet-Európa, a Covent Gardenben.

Utána még jobban tudtam értékelni a Sauvignon Blanc-ot a repülőtéren.

Environment & Regress

A kolozsvári Babeș-Bolyai Egyetemnek van egy tudományos lapja, az a címe, hogy Environment & Progress. A néhány éve létrehozott Környezettudományi Kar szerkeszti és adja ki. [Ez egy külön bejegyzésre érdemes, de: a BBTE a világon valószínűleg az egyedüli egyetem, ahol a földtudományokkal nem egy, hanem három karon belül foglalkoznak: a Biológia-Geológián, a Földrajz Karon, és a Környezettudományi Karon. Külön biológia kar nem létezik. Ilyen ez, hogy ha személyes érdekek és ellentétek vezérlik egy egyetem szerkezetét, és nem a tudományok logikus rendszere.]

Szóval. Az Environment & Progress sajnos nem olvasható az interneten, ellentétben pélául a geológusok által szerkesztett Studia UBB geológia-lappal, amelyik, bár távol áll még egy valóban tekintélyes tudományos lap szintjétől, de néha vannak benne érdekes dolgok, és az új számok legalább könnyen hozzáférhetőek. A jelenlegi bejegyzés tárgya tehát közvetve jutott el hozzám, pontosabban Luffi Péter geológus barátom küldte el azt az Environment & Progress-ben tavaly megjelent cikket, amelyikre nem találok sem jelzőt, sem metaforát, sem hasonlatot. Ami hirtelen az ujjbegyemre jön, az túl obszcén lenne, még egy blogban is.

Titokban még mindig reménykedem, hogy a Péter által küldött PDF egy hamisítvány. Vagy hogy a cikk valóban megjelent, de nem egyéb, mint egy Alan Sokal - mintára írt cselszöveg, mellyel a ravasz szerző a szerkesztőbizottság figyelmetlenségét és/vagy szakmai inkompetenciáját akarja leleplezni.

De attól félek, hogy a szóbanforgó iromány valóban megjelent, és hogy a szerző és szerkesztő egyaránt komolyan vette és veszi. A szerzőt Grigore Albu Gral-nak hívják, a cikk címe pedig "Oparino-Darwinismul şi aritmetica energiilor înalte". Íme egy kis ízelítő:

Din 18446744071709551616 * 18446744071709551616 = 34028336867723539515251620971078211456 primim informaţia că "chipul sub perenitate undă mută cadrul in transfluidul ridicării pe poduri, acolo aşezîndu-l pe loc de urmaş la înnemuire așa cum îl arată arta încredinţării la desul răzor ce se cheamă operator in tăria imediată a repurtării de la reperele implinirii o metareturație Mo; învlăguitor gata să răsară zicere din piatră fără opoziţie la semnele spuse zeiește în cerul anga, idee că vatra harică sub strălucire pe direcție adună încredinţările asupra seminței cunoscute punct în Dyatră". Nu se putea o concluzie mai bună pentru ceea ce, în lume a fost gândirea lui Oparin, iar intr-un univers, to pyen aderenţă la încredinţare prin opera Oparin.

A románul nem tudó olvasókat ezennel megnyugtatom, hogy nem vesztettek semmit, ugyanis a fenti idézetnek abszolút, de abszolút semmi értelme nincs, a halandzsának egy gigászi csimborasszója, jobbanmondva everesztje ez, amelyet olvasván félő, hogy az ember nem csak fejfájást kap, de az agytörzse is gyors zsugorodásnak indul.

A kérdés csupán az, hogy mit keres egy ilyen iromány Románia egyik legtekintélyesebb egyetemének egyik hivatalos szaklapjában. Ki az a szerkesztő, aki beteszi a lapba. Hol van a peer-review rendszer szakértője, kinek ez esetben csak annyi lenne a dolga, hogy a cím elolvasása után ráírja nagy piros betűkkel a kéziratra: REJECT. Hol vannak a Környezettudományi Karon dolgozó szakik, akik remélhetőleg ennél értelmesebb és maradandóbb dolgokkal akarnak foglalkozni, és kutya kötelességük lenne, hogy megmondják a véleményük egy ilyen esetben.

A mai Romániában, ha valaki járatos a hatalom és a pályázgatások berkeiben, könnyű új "tudományos" lapokat és intézményeket létrehozni, hangzatos címekkel, de zéróhoz közelítő tartalommal. Formă fără fond, ahogy Sorin Antohi jellemezte néhány évvel ezelőtt egy kaliforniai informális összeröffenésen a hasonló kolozsvári megmozdulásokat (utólag persze Antohiról is kiderült, hogy a "fond fără formă" bajnoka).

Valódi, maradandó tudást és tudományt viszont annál nehezebb kiizzadni. Márpedig csak azt érdemes.

Egyetemek toplistája 2007

Az Ad Astra társaság (pontosabban Răzvan Florian) közzétette a romániai egyetemek 2007-es toplistáját. A lista azt veszi figyelembe, hogy hány cikket közöltek nemzetközileg számontartott (azaz az ISI által számontartott) tudományos lapokban egy-egy egyetem tanárai és kutatói. A közölt cikkek számát persze normalizálják a tanárok számával, hogy a nagyobb egyetemek ne legyenek előnyben. A teljes lista megtekinthető az Ad Astra honlapján.

Három jó hír:

1. A számok általában növekvő tendenciát mutatnak az előző évekhez képest. Ha lassabban is, mint az ember szeretné, de a dolgok csak jó irányban alakulnak.

2. A Babeş-Bolyai most először megelőzte a Bukaresti Egyetemet, azaz a második helyre került a Iaşi-i A.I. Cuza Egyetem után. A Bukaresti Egyetem kutatói által közölt cikkek száma esett 11%-kal, míg a kolozsváriaké nőtt 13%-kal.

3. A Sapientia Egyetem a 40. helyre került, öt cikkel, ami nem is rossz teljesítmény, ahhoz képest, hogy milyen fiatal a Sapientia. Persze azt is figyelembe kell venni, hogy 348 tanár és kutató foglalkozik a Sapientián, úgyhogy az öt helyett több mint hetven cikket kellett volna közölniük ahhoz, hogy az első három egyetemhez mérhető szinten legyenek. Nem is beszélve, hogy az első háromnak is bőven van még ahova fejlődni.

Továbbra sincsen persze egyetlen romániai egyetem sem a világ legjobb 500 egyetemének listáján, annak ellenére, hogy két lengyel, két magyar, és egy cseh egyetem is kiérdemelte ezt a státust.

Ettől függetlenül, gratulációk mindazoknak, akik megérdemlik.

ps. A teljesség kedvéért: érdemes beleolvasni Sebastian Buhai témához kapcsolódó kommentárjába is.

Hogyan lesz Herz-féle szalámi a Gangesz partjaiból

Először is, félreértések elkerülése végett: rendkívűl méltányolandó, hogy - ellentétben sok hazai lappal - a Transindexnél állandó témának számít a globális felmelegedés.

De. Miért kell mindig jelezni, hogy tulajdonképpen csak egy meccsről van szó, és az Igazság nem pártol senkit, mert az Igazság nem is létezik. Miért kell mindent el=%!+szni a posztmodern csomagolással, a CNN-szagú "we do not take sides"-jellegű hozzáállással (we do not take sides = mi nem állunk senkinek a pártján). Itt van például ez a szöveg:

"Vannak, akik a klímaváltozás, mások a klímaváltozás miatti túlzott aggódás miatt aggódnak. A globális felmelegedés hívői, ateistái és szkeptikusai játsszák, egyre csak játsszák a meccseket; kölcsönösen politikai befolyásoltsággal, tudománytalansággal vagy áltudományossággal vádolva egymást.

Al Gore volt amerikai alelnök Oscar-díjas dokumentumfilmje, a Kényelmetlen igazság klímakutatók szerint valójában inkább (politikai) kampányfilm, amelynek megállapításai sok esetben pontatlanok."

Valóban, "a globális felmelegedés hívői, ateistái és szkeptikusai játsszák, egyre csak játsszák a meccseket", de ne felejtsük el, hogy a felezővonal két oldalán kik állnak. Azok az emberek, akik az életük nagy részét a klímaváltozások vizsgálásával töltötték, akik híres egyetemeken tanítanak vagy kutatnak, akik cikkeket írtak a témáról komoly tudományos lapokban, szóval ezek az emberek szinte kivétel nélkül azt állítják, hogy a globális felmelegedés létezik, és jobb, ha komolyan vesszük. Velük tart még egy néhány politikus, mint pl. Al Gore, plusz egy halom hollywoodi színész meg színésznő, demokrata-pártiak, persze. De a fontos az első kategória.

Lássuk, kik vannak az ellenfél csapatában. Általában olyanok, akik sokkal kevesebbet tudnak a témáról. Mint pl. Michael Crichton, aki lehet, hogy tűrhető hollywoodi forgatókönyveket ír, de sem képzettsége, sem tudása nincs elég ahhoz, hogy figyelemreméltó véleményt mondjon a klímaváltozásról. És egy halom olyan társa, akik vagy a Bush-kormánnyal és ultrakonzervatív híveivel szimpatizálnak, vagy a kőolajcég-lobbinak dolgoznak. Mikor már nagy kőolajcégek is (BP, Shell) elismerik, hogy a globális felemelegedés valóban olyan probléma, amit komolyan kell venni, akkor nem igazán értem, hogy Crichton és társai mi a csodát akarnak.

A meccs-metafóra tehát elég hamisan hangzik. Esetleg akkor lenne hasznos, ha tovább fejlesztenénk: olyan ez a meccs, mintha a brazil válogatott az aranyosgyéresi Sodronyipar ellen játszana. Az eredmény jelenleg 124-0.

De ami azután következik, - hogy az Al Gore film a "klímakutatók szerint valójában inkább (politikai) kampányfilm, amelynek megállapításai sok esetben pontatlanok" - az egyszerűen nem igaz. Al Gore filmjét ugyanis a klímakutatók döntő többsége meglepően pontosnak és megbízhatónak találta tudományos szempontból [Akit érdekel a téma, az utánanézhet a RealClimate.org honlapon]. Láttam a filmet -- és szeretném, ha minden dokumentumfilm csak ennyire lenne kampányfilm.

Nem is beszélve, hogy a film pontatlanságát bizonyító belinkelt hír, amit talán az MTI-től vett át a Transindex, tele van pontatlanságokkal. Kiváló példája ez annak, hogy hogyan lesz a "Jöttem a Gangesz partjairól / Hol álmodoztam déli verőn"-ből "A Herz-féle szalámiban / Sokkal sűrűbb a só" [lásd Karinthy Műfordítás című szövegét]. Azt olvashatjuk például, hogy

"Az NPR rádió Renee Montagne klímaszakértőt kérdezte, aki szerint a tudósok kívülállónak tekintik a volt alelnököt, aki néha túllő a célon."

Nos, Renee Montagne körülbelül annyira klímakutató, mint amennyire én ortodox pap vagyok; Renee Montagne ugyanis az NPR szerkesztője és riportere. A hír valószínűleg ebből az NPR interjúból ihletődött; és a fordító-hírszerkesztőnek nagyon rossz véleménye lehetett Al Gore-ról meg a globális felmelegedésről, ugyanis teljesen elferdítette a dolgokat. Kihagyta például az utolsó, mintegy összegező bekezdést, mely szerint

"...a kutatók valójában hálásak Gore-nak, hogy a nagyközönség figyelmét is felhívta ezekre a problémákra. De a kutatók nagyon vigyáznak arra, hogy a részletek mennyire pontosak. És amikor nem teljesen pontosak, akkor egy kicsit húzzák az orrukat. Dehát ez a különbség egy tudománynépszerűsítő és egy tudós között."

Gore tudománynépszerűsítő, nem tudós. De valódi tudományt népszerűsít, és nem is teszi azt rosszul. És jelenleg minden tudományunk elég egyértelműen azt bizonyítja, hogy globális melegedés van, és hogy nekünk, embereknek is valami közünk van hozzá.

Miközben ezt írtam, a 'brazilok' még rúgtak egy gólt. 125-0.

Homeopátia és magfúzió

A Háromszék a homepátiáról cikkezik, itt és itt. Persze a szerző meg sem említi, hogy a homeopátiát nem igazán fogadja el az orvostudomány, és - ugyancsak a szerző - úgy állítja be, mintha csupán az orvoslás egy sajátos formájáról lenne szó, amelyik - gondolom, a hagyományos orvostudománnyal ellentétben - "holisztikus", "egyénre szabott", és "nem gátolja a természetes reakciókat". Azt is elfelejti megemlíteni, hogy a homeopátiás szerek olyan fantasztikusan kis mennyiségű feltételezett hatóanyagot tartalmaznak, hogy gyakorlatilag vizet vagy alkoholt vásárolunk jó pénzért, amikor ilyesmit veszünk. Nem olyan rég elmentünk a gyógyszertárba szemcseppet venni, és szinte kifizettünk egy nagyon profinak kinéző üvegecske gyógyszert a kasszánál, amikor észrevettük az apróbetűs feliratot rajta, hogy "homeopathic medicine". És nem volt olcsó - kb. kétszer olyan drága volt, mint az igazi szemcsepp, amelyikben ugyanaz a hatóanyag. Jobbanmondva az igazi szemcseppben van hatóanyag, míg a homeopatikusban nincs. De a nagy büdös semmiért kétszer annyit fizetsz.

Szóval. Az érdekes az, hogy mikor a homeopátiát kitalálta Samuel Christian Friedrich Hahnemann valamikor a 19-ik században, nem is volt olyan nagy hülyeség. Abban az időben ugyanis az orvostudomány még gyerekcipőben járt, és olyan bajok gyógyításaként, amire ma aszpirint vagy paracsetamolt venne az ember, alaposan megcsapolták a népeket, olyan megfontolásból, hogy a vérrel együtt a betegség is távozik. Ehhez képest a homeopátiás módszerek lehet, hogy nem segítettek sokat, de legalább nem is ártottak. Hahnemann úgy vélte, hogy a legtöbb betegséget "miazmák" okozzák, amelyek a bőrön keresztül kerülnek be a szervezetbe, és emiatt gyakran a betegségek valamilyen kiütések formájában jelennek meg. [A miazmák létezésére persze semmiféle bizonyíték nincs.] De idézzük a Háromszéket, legalább ott, ahol a szöveg közel áll a valósághoz: [A homeopátia] "legfőbb alapelve a hasonlóság törvénye, ami azt jelenti, hogy egy anyag segíteni fog az olyan tünetek gyógyításában, melyek hasonlóak az anyag által egészséges vizsgálati személyeken kiváltott tünetekhez". Ezt az elvet követve Hahnemann nem azt vizsgálta, hogy egyes szerek hogyan hatnak beteg páciensekre, hanem azt, hogy milyen hatásokat váltanak ki egészséges embereknél. Ha például valami - bármi - taknyolást váltott ki a kísérleti alanyoknál, akkor azt Hahnemann és követői jó hűlés elleni gyógyszernek nyílvánították. Így lett a hagymából hűlés elleni gyógyszer.

Mindez érdekes és csak enyhén volt tudománytalan a tizenkilencedik században - de manapság nemcsak hogy nem érdekes, de egyértelműen és totálisan tudománytalan. Azt állítani, hogy "bármilyen heveny vagy idült betegség kezelhető homeopátiával", enyhén szólva felelőtlenség. Több száz tanulmány készült a homeopátia hatékonyságáról, és döntő többségüknek az a következtetése, hogy a homeopátiás gyógyszerek nem jobbak a placebo-nál. Miért is lennének, hiszen legtöbb kotyvalék annyira fel van higítva, hogy jó, ha van egy darab szerencsés hatóanyag-molekula benne. Márpedig hatóanyag legyen a talpán, amelyikből egy molekula is csodákat művel.

A Háromszék homeopatológusa akkor higítja ki a maradék egyetlen molekulányi hitelességet is a szövegéből, amikor kijelenti, hogy

Az atomok és mo­lekulák nagy energiatar­talommal rendelkez­nek, melyek a fénysebesség gyorsaságával mozognak, és az atomfúzió nagy mennyiségű energiát szabadít fel belőlük. A homeopátia ezt az energiát használja gyógyításra.

Hadd ismételjem el: a homeopátia az atomfúzió energiáját használja gyógyításra. Magfúzió egy kis orvosságos üvegben, hétköznapi hőmérsékleten és nyomáson. Valóban sokan álmodoznak erről - mondjuk nem olyanok, akik asztmát akarnak gyógyítani -, de eddig senkinek sem sikerült.

Egyelőre magfúziót igazán 'hatékony' formában csak a hidrogénbombában sikerült létrehozni. De ekkora hatékonyság láttán még Hahnemann doktor is megkérdőjelezné a magfúzió és homeopátia közötti összefüggést.

ps. A fenti szöveg egy része a Skeptic's Dictionary-ból ihletődött. És itt van egy cikk arról, hogy miért rossz ötlet homeopátiával védekezni a malária ellen.

Az én húsvéti sablonszövegem

Szemelvények a friss húsvéti sablonszöveg-termésből (Szabadság, 2007 április 7):

"Sajnos, sokan évek óta nem járnak locsolni, és inkább begubóznak otthonukba. Egyre inkább a külsőségek számítanak, az emberek elsősorban a bevásárlással vannak elfoglalva, miközben elvész a lényeg."

"A szekularizáció diadala ma már csaknem teljes. Az egyházak és az államok szétválasztásának hevében sikerült elválasztani a vallás(oka)t a társadalomtól. És a húsvéti üzenet, a feltámadás igazsága valahol elveszett, elsilányult, a köztudatból kikopott. Az emberek sok locsolót, jó ivászatot, kellemes bulizást, gazdag nyuszijárást kívánnak."

"Bíznom kell abban, hogy még nincs minden elveszve, hogy még tudunk befelé fordulni, megkeresni önmagunkban azt a részt, amely még nem adta meg magát. Azt, amely tud, és akar hinni. Azt mondják: zuhanó repülőben nincsenek ateisták. Talán nem szükséges, hogy ez a világ is zuhanó repülővé váljon, talán még megvan bennünk az a lehelet, amely egykor életre hívta a por és hamu embert."

Nos, meg kell mondanom, hogy nekem a húsvét egy miligrammal sem jelent többet, sem kevesebbet, mint egy-egy jó ebédet otthon, családi körben, régmúlt idők locsolásait és ivászatait, és egy húsvéthétfői hányást egy szentgyörgyi poroló alatt. Igen, a "húsvéti üzenet, a feltámadás igazsága" számomra elveszett, jobbanmondva nem is emlékszem, hogy valaha is izgalmasnak és hitelesnek tartottam volna. És enyhén szólva unalmasnak tűnik, hogy évről évre ugyanezek a szövegek hangzanak el húsvétkor: a jó: a húsvéti üzenet, Jézus, a hit, magunkba-szállás; a rossz: a bevásárlások, az ivászatok, a szekularizáció, és az ateisták.

Várom azt a húsvétot, amikor a lapok valami egyébről is fognak szólni, mint hogy Jézus és aszkéta követői a követendő példák, és a hitetlenek meg csokoládé-nyuszit vásárlók a megvetni valók. Miért olyan egyértelmű egyeseknek, hogy az ateizmus egyben a moralitás hiányát is jelenti? Morális emberek és rossz emberek voltak és vannak hivők és hitetlenek között egyaránt. Igen, vannak akik annak ellenére, hogy nem járnak templomba, és valamikor középcsoportos korukban már kinőttek a Piroska-és-a-farkasból meg hasonló mesékből (melyek lehet, hogy valóban szépek, de minden mese unalmassá válik, ha tízezredszer hallod), szóval ennek ellenére törvénytisztelő és morális emberek, nem lopnak, nem ölnek, nem csalnak, a világot nem próbálják megváltani, de néha segítenek azokon, akiken tudnak, és néha spirituális élményeik is vannak, csak éppen nem kötik azokat egy szakállas öregemberhez a felhőkben vagy szakállas fiatalemberekhez a kereszten.

Kellemes húsvétot, hétvégét, napéjegyenlőséget és tavaszt mindenkinek.

Józan észtől mentes övezet

Olvasom a kolozsvári Szabadágban, hogy "létrejött az első Kolozs megyei génmódosított növényektől mentes övezet". Azt is megtudhatjuk, hogy

A Génmódosított növényektől mentes Románia elnevezésű programot a németországi Grassroots Alapítvány támogatja. Fő célkitűzése felhívni a figyelmet a génmódosított növények termesztésével járó veszélyekre. Álláspontjuk szerint bátorítani kell a környezetvédelmet szolgáló bármilyen intézkedést, valamint fellépnek a génmódosított és a „rendes" növények egymás mellett való termesztése nyomán kibontakozó károsodás ellen is.

Tizennégy Kolozs megyei település (Bánffyhunyad, Csucsa, Havasnagyfalu, Jósikafalva, Kalotaszentkirály, Kiskalota, Kissebes, Körösfeketetó, Körösfő, Reketó, Riska, Magyargyerőmonostor, Meregyó és Székelyjó) döntött úgy, hogy nem engednek semmiféle genetikai mesterkedéssel készült növényt a termőföldjeikre. Ezen kívül Beszterce-Naszód megyében huszonhat település már régebb hasonló döntést hozott.

A hazai hatóságok, úgy látom, azt tanulják el Európától, amit nem kellene. A génmódosított növények elleni harc ugyanis nemhogy használna valamit, hanem egyenesen káros: elvonja a figyelmet ennél sokkal fontosabb témákról, mint például az erdőpusztítás, a globális melegedés, vagy olyan kórokozó-törzsek kialakulása, amelyek ellenállnak az antibiotikumoknak, stb. A nagy európai GM-ellenes hisztéria ellenére (mely jórészt a kergemarhakór körüli problémákban gyökerezik) tulajdonképpen nem léteznek meggyőző adatok arról, hogy a génmódosított növények termesztése bármilyen nagy veszéllyel járna (azon kívül persze, hogy bármilyen új faj vagy törzs bevitele egy ökoszisztémába bizonyos kockázatokkal jár). Elvégre évezredek óta az emberiség egyebet sem csinál, mint géneket módosít: a bernáthegyi meg a puli tulajdonképpen génmódosított farkasok, a búza meg a kukorica génjeit is alaposan meggyámbászták az idők folyamán, s a példákat persze még hosszan lehetne folytatni. A lényeg az, hogy a mai génmódosítások csupán annyiban különböznek a természetes és a mesterséges szelekcióval elért változásoktól, hogy a változtatások tervezettek és gyorsak. Sok országban már évek óta termesztenek nagy mennyiségben génmódosíott kukoricát, krumplit, szóját. Egyetlen jól dokumentált eset sem létezik, hogy valaki ezektől megbetegedett volna.

A Szabadság szerint

Kolozs megyében az érintett hatóságok azért döntöttek a génmódosított növényektől mentes övezetek létrehozásáról, mivel úgy vélték, hogy a vidékfejlesztésre, környezetvédelemre és a vidéki turizmusra vonatkozó terveik miatt szükséges ez az intézkedés.

Kiváncsi lennék, hány olyan turista van, aki azért fújja le tervezett Magyargyerőmonostori látogatását, mert megtudta, hogy Magyargyerőmonostor határában egy fél hektáron génmódosított szója terem.

Ami pedig a környezetvédelmet illeti - egy olyan ország, amelyik nem képes rendben tartani és valóban megvédeni olyan helyeket, mint a Duna Delta, a Retyezát, a Bucegi, amelyikben Kiskapus messziről felismerhető a Google Earth-en, annyira fekete a koromtól minden körülötte, ahol kiöregedett és elavult technológiájú színesfém-bányák tározói bármikor újra kipusztíthatják egy-két folyó élővilágát -- szóval egy ilyen országban azért harcolnak egyesek, hogy nehogy génmódosított növényeket ültessen valaki a szomszédjukban.

Bevallom, nem igazán értem.

Köd a Hargitán

Két kép a Hargitáról, egy ködös december délután.

A Barcaság és Háromszék morfológiája

Ez a digitális domborzati modell (digital elevation model) az ingyenes 3DEM programmal készült. Az adatokat a USGS honlapjáról lehet letölteni. Néhány számomra fontos helyet bejelöltem a képen. A 3DEM-mel három dimenziós diagramokat is könnyü produkálni. Így néznek ki például a Hargita vulkáni kúpjai:


(Nagyobb felbontásért kattints a képekre.)

Kovászna és Komandó nagy felbontásban a Google Earth-en

Kovászna, Gelence és Komandó környéke újabban magas felbontásban látható a Google Earth-en. Így néz ki Kovászna, a háttérben a Siklóval (egy egyenes vonal a bal felső sarokban látható hegyen):


A képre kattintva a nagy felbontású fotó is értékelhető. Persze a legjobb ha az ember ezeket a Google Earth-ben nézi.

A mások élete (Das Leben der Anderen)

Német Oscar-díjas film a Stasiról, lehallgatásokról, írókról és színészekről, Trabantokkal és Piros Arannyal. Az egyik legjobb film, amit az utóbbi években láttam.

Meg kell nézni.

Földismei nyelvenczkedések

Kovag. Zöldle. Tülle. Kigyla. Berzle. Jegeczes. Mandolaképű. Törgyületes. Görgyületes. Vaséleg. Tülleszirt. Szemegle. Csengle. Szivagkőzetek. Puhányok és burányok. Talajos lánczburány. Reszelények. Közönséges iglény. Vonalozott gyöngér. Kétkarélyú bölle. Knigti ötizke. Ránczos köldöny. Csehországi csodány. Blumenbachi rejlöny. Ősikék. Talányos hálony. Burtini bagócsa. Sugáros köldöny. Bordacsos zugoncz. Fegyverzett fejbökény. Legyező dörgész. Hosszúröpű tompócz. Kerekdedes iszapka. Díszes lobogány. Reczés serlegőcz. Desznójersi emlőcse. Soros körvöny. Marsi szörbencs. Élesbordájú fúrhabany. Forgonczféle homár. Valdi gyöngyike. Ferde falány. Tövises gerencs. Lapos fodorcza. Bükös bölök. Általános kögöcske. Köröczös csészike. Hatszögű bököcz.

S a nagy hajdanócz.

[Szemelvények Mihálka Antal 1862-es geológia tankönyvéből; T3 Kiadó, 2006, Boér Hunor előszavával].

Romanian Wine

We have spent the holidays somewhere on the new fringes of the European Union, more precisely in the southeastern corner of Transylvania, Romania, in our old hometowns of Csíkszereda (Miercurea Ciuc) and Sepsiszentgyörgy (Sfantu Gheorghe). Despite numerous inconveniences (like our luggage getting lost in Paris on the way home and having to drive a small Renault on a few inches of fresh snow) it was a worthwhile trip, e.g., after three years of no-see, it is nice to get to know your family and friends again.

Anyway, one of the enjoyable parts of the trip was that we sampled a number of Romanian wines. Not too many, because the average store in Szentgyörgy or Csíkszereda does not carry a big selection of wines. We learned that wines that are cheaper than about 5 dollars (~12-13 new Romanian lei) are usually barely drinkable. However, some of the bottles in the 15-20-30 lei price range are quite nice. The ones labeled Prahova Valley are always reliable; we had several bottles of Merlots and Cabernets. And there are a few Feteasca Neagra-s that are outstanding. Look for "Cramele Halewood S.A." on the label.

So the good news is that there are a growing number of enjoyable wines for reasonable prices. However, I still do not understand why on earth they label almost every wine with 'sec' (dry), 'demisec' (half-dry), 'demiculce', and 'dulce' (sweet). Have you ever seen a Cabernet Sauvignon labeled as 'sweet wine'? Well, in Romania you can see such monstrous creations almost in any store that sells wine. Don't event think about trying one of these -- they are as bad as the label sounds. Why is it so difficult to grasp that good red wine is not supposed to be sweet?

A BKB visszavág - avagy a plágium fölötébb veszélyes voltáról

Hantz Pétert és Kovács Lehelt kirúgták ugyan a Babes-Bolyairól, de a Bolyai Kezdeményező Bizottságot nem a matyók hímezték. Bodó Barna Szamosközi Istvánt plágiummal vádolja, amit ez utóbbi persze hevesen tagad.

A média erre a plágium-ügyre koncentrál, és nem sokat foglalkozik az egyéb részletekkel. De nem árt feleleveníteni, hogy Hantzékat többen és többször azzal vádolták, hogy BKB-s tevékenységük mellett vagy mögött nem sok szakmai teljesítmény van. Végre most valaki kimondta világosan, hogy a Physical Review Letters-ben közölni tudományos cikket valamivel komolyabb tudományos teljesítmény, mint akármelyik kolozsvári vagy hazai kiadónál közölni akármit. Márpedig a legtöbben a leghevesebb BKB-kritikusok között csak olyan lapokban szoktak közölni, amelyeknek az "impact factor"-a olyan, mint a román ipar Caragiale szerint: "este admirabila, sublima putem zice, dar lipseste cu desavarsire".

De térjünk arra, ami a médiát jobban érdekli: plagizált-e Szamosközi tanár úr vagy sem. A BKB szerint

mind a doktori dolgozatban, mind az Evaluarea potenţialului la elevi című könyvben előfordul ugyanaz a csaknem három teljes oldalt kitevő szöveg, amely megtalálható egy korábban megjelent francia könyvben, a Fredi P. Düchel által szerkesztett Textes de base en pédagogie – l’éducation cognitive – le développement de la capacité d’apprentissage et son évaluation című kötetben. A szövegátvétel részben szó szerinti, részben csak a kifejezésmód változik, a gondolatmenet egyezik. A szóban forgó szöveg három szerzője (Jean Louis Paour, Jeanine Jaume, Odile de Robillard) azonban sem lábjegyzetben, sem a forrásmunkák között nincs feltüntetve.

Sz. I. válasza itt olvasható. Szerinte a plágium meghatározása a következő (gyors és hozzávetőleges fordításban): olyan gondolatok, amelyeket részben vagy teljesen átvett valaki, és úgy tüntette fel őket, mintha saját munkája eredményei lennének. A szóban forgó három oldalról ő sehol sem állította, hogy a saját eredményeiről lenne szó; ebből következik, hogy az nem plágium.

A bajok ott kezdődnek, hogy a plágiumnak nem egészen ez a definiciója. Nézzük csak pl. a magyar Wikipédiát:

Plágiumnak vagy plagizálásnak nevezik azt a cselekedetet, ha valaki egy másik ember (az eredeti szerző) munkáját saját publikált munkájában hivatkozás, forrás megjelölés és/vagy szerzői engedély nélkül felhasználja, azt sajátjaként tünteti fel, és ezzel a eredeti szerző jogait sérti.

A Szamosközi tanár úr gondolatmenete szerint, ha valaki szó szerint kimásolna egy néhány passzust Watson és Crick 1953-as Nature cikkéből, anélkül, hogy hivatkozna rájuk, az nem lenne plágium, hiszen mindenki tudja, hogy ki magyarázta meg a DNS szerkezetét.

A teljesség kedvéért, és a Transindex jóvoltából, hadd másoljunk ide egy passzust a francia szövegből és ugyanannak az a' la Cluj változatát.

Por ce faire, on mobilise trois types d'aides: a) proposer des taches dont la resolution ne depend pas essentiellement d'acquis cognitifs anterieurs, b) chercher a lever les entraves actuelles au bon functionnement cognitif, c) induire un degre de fonctionnement "optimal" compte tenu de la nature de la tache et des capacites du sujet. La quantite comme la nature des aides peuvent varier fortement d'un instrument d'evaluation dynamique a l'autre. Cela peut aller d'aides ponctuelles et standardisees (Carlson & Wiedl, 1992a; 1992b) jusqu'a de veritables programmes d'apprentissage proposes sur plusieurs heures (Guthke, 1992).

És:

Ajutoarele pe care evaluatorul le ofera evaluatului vizeaza trei aspecte principale: 1. utilizarea unor sarcini a caror rezolvare nu depinde in mod necesar de achizitiile cognitive anterioare; 2. anihilarea acelor obstacole actuale care determina inefecienta functionarii cognitive; 3. inducerea unui nivel optim al functionarii mintale tinand cont de natura sarcinii si capacitatea subiectului. Cantitatea si natura ajutoarelor poate varia de laa cele standardizate (Carlson & Wiedl, 1992) pina la programe de invatare (Guthke, 1992).

Ennek elég erős plágium szaga van, és mellékes, hogy a bevezetésben, a fő fejezetben, vagy a köszönetnyílvánításban jelenik-e meg a szöveg.

Persze nem állítom, hogy nem fordulhat elő: valaki elkövet egy ilyen hibát pályája elején, de azután - vagy azelőtt - olyasmiket produkál, amiknek súlya mellett eljelentéktelenednek az ilyen régi melléfogások. Ilyesmiről egyelőre semmi szó nem esik: az egyetem vezetősége mindent tagad - és ezzel mindenkit hülyének néz.

Sajnos, jobbanmondva szerencsére, ezek a pofátlan dolgok, amiket tényeknek hívnak, magukért beszélnek.

Természettudományos oldalak a Transindex-en

Itt (a lap alján). Végre. A sok humán kutatói oldal után itt volt az ideje, hogy azok is teret és reklámot kapjanak, akik 'földhözragadtabb' dolgokkal foglalkoznak. De komolyan foglalkoznak. És más kutatók (azaz az ISI) által is számontartott lapokban közölnek.