Some questions about the 'megatsunami chevrons': addendum

A couple of months ago I have written about some coastal 'chevron dunes' that have been interpreted as the onshore deposits of humongous tsunamis. The subject has been on the tip of my fingers for quite some time and I thought I managed to google up most of the related papers, news articles, and blog posts, but it turns out that I missed one highly relevant discussion: in the January 2008 issue of GSA Today, there is a short paper by Nicholas Pinter and Scott E. Ishman of Southern Illinois University, entitled "Impacts, mega-tsunami, and other extraordinary claims". [Note to self: looking things up in Google and Google Scholar is not always enough, not even for blogging.]

Pinter and Ishman criticize both the idea that several impact-related megatsunamis occurred during the last 10,000 years and the hypothesis that a 12,900 year old impact caused "Younger Dryas climate event, extinction of Pleistocene mega-fauna, demise of the Clovis culture, the dawn of agriculture, and other events". The first idea is promoted by Dallas Abbott (at Lamont Doherty Earth Observatory) and her co-workers, but there is no real peer-reviewed publication yet; the second has been put forward by Richard Firestone (of the Lawrence Berkeley National Laboratory) et al. in Proceedings of the National Academy of Sciences and a book. The evidence for the 12.9-ka impact includes magnetic grains, microspherules, iridium, glass-like carbon, carbonaceous deposits draped over mammoth bones, fullerenes enriched in 3He, and micron-scale “nanodiamonds”. Pinter and Ishman suggest that

the data are not consistent with the 4–5-km-diameter impactor that has been proposed, but rather with the constant and certainly noncatastrophic rain of sand-sized micrometeorites into Earth's atmosphere.

But I am going to focus here on the 'chevron dune' part of the story. Pinter and Ishman have essentially the same main issue that I have blogged about: landforms that are morphologically identical to the so-called chevron dunes are well-known in the literature and they are called parabolic dunes. There is no need to introduce a new term:

We suggest that these Holocene features are clearly eolian, and that the term “chevron” should be purged from the impact-related literature.

The eolian origin of the alleged megatsunami deposits is difficult to deny taking into account that wind direction measurements at two sites perfectly match the orientation of the sand dunes (figure from Pinter and Ishman):



Dallas Abbott and her co-workers address Pinter and Ishman's criticisms in a short reply. This is what they have to say about the chevron dunes:

Pinter and Ishman also claim that chevron dunes in Madagascar and on Long Island are aeolian in origin. We visited both locations and found many features that seem incompatible with an aeolian origin. First, parts of the chevrons in both locations contain fist-sized rocks. These rocks are too large to be transported by the wind. Second, the orientations of the chevrons do not match the current prevailing wind direction. In both areas, some of the thicker sand deposits are being reworked into classic windblown dunes. The direction of movement of these dunes differs 8° to 22° from the long-axis of the chevrons. Third, the degree of roundness of the grains in the chevrons is not characteristic of wind transport over long distances. In both locations, sand grains on the distal ends of the chevrons are not well sorted or well rounded. Sand moved by the wind obtains an aeolian size and sorting distribution after only 10–12 km of saltation transport (Sharp, 1966); however, at Ampalaza in Madagascar, the chevron is >40 km long and rises to 63 m above sea level. At its distal end, the chevron is 7.2 km in a direct line from the coast and contains unbroken, unabraded marine microfossils and conchoidally fractured sand grains. It is impossible to transport unabraded marine microfossils to this location via wind-generated saltation. The site is too far above sea level for storm waves, and there is no local agricultural activity. The chevron was deposited by a tsunami.

Well, these seem valid counterarguments at first sight -- but it would be nice and it would be time to see actual data: images, measurements, grain size distributions. Which parts of the chevrons are reworked into eolian dunes? What is the difference in the morphology of tsunami dunes and eolian dunes? How does this relate to flow dynamics? What are those "rocks" that occur within the dunes? Where do they occur exactly? And so on. The fact that the authors end their reply with an unqualified strong statement like "The chevron was deposited by a tsunami" suggests that they are unwilling to admit that not every piece of evidence favors their interpretation and that some legitimate questions can be raised. They do this after first admitting that parts of the dunes were indeed reworked into classic wind-blown dunes.

So, at least as far as the 'chevron dunes' are concerned, I have to concur with Pinter and Ishman's harsh conclusion:

Both the 12.9-ka impact and the Holocene mega-tsunami appear to be spectacular explanations on long fishing expeditions for shreds of support. Both stories have played out primarily in the popular press, highlighting how successful impact events can be in attracting attention. The desire for such attention is understandable in an environment where science and scientific funding are increasingly competitive. The National Science Foundation now emphasizes “transformative” research, and few events are as transformative as an impact. In an era when evolution, geologic deep time, and global warming are under assault, this type of “science by press release” and spectacular stories to explain unspectacular evidence consume the finite commodity of scientific credibility.

References

Pinter, N., Ishman, S.E. (2008). Impacts, mega-tsunami, and other extraordinary claims. GSA Today, 18(1), 37. DOI: 10.1130/GSAT01801GW.1

Abbott, D.H., Bryant, E.F., Gusiakov, V., Masse, W., Breger, D. (2008). Impacts, mega-tsunami, and other extraordinary claims: COMMENT. GSA Today, 18(6), e12.

Firestone, R.B., West, A., Kennett, J.P., Becker, L., Bunch, T.E., Revay, Z.S., Schultz, P.H., Belgya, T., Kennett, D.J., Erlandson, J.M., Dickenson, O.J., Goodyear, A.C., Harris, R.S., Howard, G.A., Kloosterman, J.B., Lechler, P., Mayewski, P.A., Montgomery, J., Poreda, R., Darrah, T., Hee, S.S., Smith, A.R., Stich, A., Topping, W., Wittke, J.H., Wolbach, W.S. (2007). Evidence for an extraterrestrial impact 12,900 years ago that contributed to the megafaunal extinctions and the Younger Dryas cooling. Proceedings of the National Academy of Sciences, 104(41), 16016-16021. DOI: 10.1073/pnas.0706977104

Absurd catastrophism

If there was an icon for 'blogging on non-peer-reviewed non-research', in the style of 'blogging on peer-reviewed research', this post would qualify for it. Although it is advertised as publishing "cutting-edge, peer-reviewed, creationist research papers", Answers Research Journal (published by Answers in Genesis) is definitely not cutting-edge, not peer-reviewed, and is clearly not research. The evidence: the first few materials that are available online. There is a paper on "catastrophic granite formation"; here is a passage that gives you a flavor:

"Thus the formation of granite intrusions in the middle to upper crust involves four discrete processes — partial melting, melt segregation, magma ascent, and magma emplacement. According to conventional geologists (Petford et al. 2000), the rate-limiting step in this series of processes in granite magmatism is the timescale of partial melting (Harris, Vance, and Ayres 2000; Petford, Clemens, and Vigneresse 1997), but “the follow-on stages of segregation, ascent, and emplacement can be geologically extremely rapid - perhaps even catastrophic.” However, as suggested by Woodmorappe (2001), the required timescale for partial melting is not incompatible with the 6,000–7,000 year biblical framework for earth history because a very large reservoir of granitic melts could have been generated in the lower crust in the 1,650 years between Creation and the Flood, particularly due to residual heat from an episode of accelerated nuclear decay during the first three days of the Creation Week (Humphreys 2000; Vardiman, Snelling, and Chaffin 2005). This very large reservoir of granitic melts would then have been mobilized and progressively intruded into the upper crust during the global, year-long Flood when the rates of these granite magmatism processes would have been greatly accelerated with so many other geologic processes due to another episode of accelerated nuclear decay (Humphreys, 2000; Vardiman, Snelling, and Chaffin 2005) and catastrophic plate tectonics (Austin et al.1994), the likely driving mechanism of the Flood event."

Here is what I honestly do not understand. Let's accept for a moment the idea that granites can form relatively fast, and pretend that radioactive dating has some major issues, as these people claim (it doesn't, of course), so that all the granites on Earth fit the 6000-year timeframe. But what about the stuff that the granites were generated from? That must be older, right? And if the whole crust is less than a few thousand years old, what about the mantle? And, if one can speculate about "accelerated nuclear decay during the first three days of the Creation Week" or "catastrophic plate tectonics", why not just say that granites were created on the second day, after the mantle was ready to start convection by the end of the first day? Or, even better and simpler (Occam's razor!), why not just come up with something like:

And God said, Let there be granite: and there was granite. And God saw the granite, that it was good: and God divided the crust from the mantle.

I am looking forward to the time when somebody realizes that the Universe was created yesterday, and it is only an illusion that we have been around for a bit longer than that. Imagine all the wonderful research opportunities that such a revolutionary working hypothesis would generate. I can already see papers and headlines like:

Updated relativity theory shows that time is shorter than you think

Plate tectonic hit-and-run: after hitting North America yesterday with several microcontinents, the Pacific Plate continued to subduct as if nothing happened

Fossil record from 4:15 pm yesterday shows that lightning-fast giant snails were abundant on Earth for more than 7 minutes

Accelerated ice flow during the last few minutes of Creation Hour is likely responsible for death of Ötzi the iceman

Scuba diver killed by massive rain of pelagic forams

Catastrophic hair growth in early humans

Additional research ideas are welcome; 'Answers Research Journal' is calling for papers now.

UPDATE: In my rush to publish the above results, I forgot to mention some previous work on similar subjects: Afarensis - an expert in points to the Precambrian archaeology -ist, who suggested long ago that the Cambrian explosion was caused by a bacteria trying to form a synthesis with a mitochondria and that peanut butter is a leftover from this explosion. I would only add that there is new evidence suggesting that the Precambrian started at 1 am yesterday, after Creation Hour ended, and it probably lasted for several hours, until the bacteria committed adultery.

A konspiráció-elméletek fölöttébb szükségtelen voltáról

Nem olyan rég Hamvas Béla inkoherenciáját próbáltam ecsetelni e bloghasábokon, de nem kellett sok időnek eltelnie, amíg a bejegyzés utáni diskúció teljesen kisiklott, és azon kaptam (ismét) magam, hogy a szeptember 11-hez kapcsolódó konspiráció-elméletek híveivel vitatkozom.

Bevallom, mostanig nem nagyon érdekelt ez a téma, mert annyira egyérteműnek tűnt a dolog. És most is pont olyan egyértelműnek tűnik; ami viszont meglep, az az, hogy milyen ereje van a konspiráció-elméleteknek. Ha úgy véljük, hogy az emberek csak nagyon kis töredéke hiszi azt, hogy szeptember 11-ét valójában nem muzulmán terroristák tervezték el és vitték véghez, hanem az amerikai kormány, nagyot tévedünk. Egy 2006 agusztusi felmérés szerint, az amerikaiak 36%-a véli úgy, hogy a támadásokat vagy az amerikai kormány beleegyezésével és támogatásával hajtották végre, vagy maga a kormány a tettes.

Bár a média nem nagyon foglalkozik a témával, az internet tele van a konspirációt bizonygató szövegekkel és dokumentumfilmecskékkel. A közös ezekben az, hogy megpróbálják ízekre szedni a "hivatalos" történetet: belekötnek abba, hogy az WTC épületek miért omlottak úgy össze, mintha hivatásosan berobbantották volna őket; hogy a Pentagonnál miért nem találtak több repülőgép töredéket, mint amennyit találtak; hogy a terroristák közül miért derült ki utólag többről, hogy nem is haltak meg, hanem életben vannak, stb.

A bajok ott kezdődnek, hogy ezeket a kifogásokat nem bizonyítottan szakértő szakemberek hozzák, hanem lelkes konspiracionista amatőrök. És úgy is vannak a kifogások tálalva: az interneten, YouTube videókon, dátumok nélkül, számok nélkül, kontextusból kiragadva, eltúlozva. Minek szaklapokban közölni például a mérnöki kifogásokat -- hiszen sokkal egyszerűbb csak felhajítnai valamit az internetre, ott nincs peer-review. Minek megpróbálni matematikai modellezéssel bebizonyítani, hogy hogyan omolhattak össze az épületek (vagy hogyan nem), mikor egyszerűbb egy kártyavárat lefilmezni, ahogy összeomlik. Áltudomány ez a javából, és a konspiráció-áltudósok reakciója is pontosan olyan, mint a kreacionistáké vagy az örökmozgó-építőké: azért tudnak csak saját kiadványaikban és az interneten érvényesülni, mert a "mainstream" ellenük konspirál. Csak ebben az esetben még jobban el vannak nyomva a leendő Galileók, ugyanis ezúttal nemcsak a tudósok vannak ellenük, hanem az egész FBI, CIA, amerikai kormány, BBC, CNN, a zsidó kezekben levő média, és így tovább.

Az egyik fő téma a Pentagonnál lezuhant Boeing 757-es állítólagos hiánya a helyszínről. Az összeesküvés-hívők szerint, semmilyen bizonyíték nincs, hogy egy nagy személyszállító repülő csapódott volna bele az épületbe. Nem lehetett például semmiféle törmeléket találni a helyszínen, ami egyértelműen a repülőből származott volna. Valóban? És akkor ezek a fényképek hol készültek? Az a gyanúm, hogy ha történetesen megtaláltak volna egy nagy darabot a Boeingből, az American Airlines logójával rajta, a konspiracionisták arra azt mondták volna, hogy a kormány tette oda. De, ha valakinek nem elég a fényképek sora, akkor vegyük például azt, hogy (1) a Pentagonnál megtalálták a repülő fekete dobozát; (2) azonosították a repülőben levő személyek részét a maradványokból, a DNS-ük alapján. És nem is beszélve, hogy ha a Boeing 757-es valóban nem a Pentagonnál zuhant le, akkor mi lett vele? Lezuhant valahol máshol? Elvitték az UFÓk? Egy másik kifogás szerint a Boeing sokkal nagyobb lyukat kellett volna hagyjon az épületben, mint amekkorát hagyott. A valóság az, hogy a 38 méteres szárnytávolságú gép egy kb. 23 méteres lyukat hagyott a Pentagon első épületén. Józan ésszel nem várható el, hogy a gép mindkét szárnya szép lapos lyukat vágjon a vastag betonfalú épületbe (mint ahogy az történt New Yorkban, ahol a falak jó része üvegből volt), mint a rajzfilmekben a főhős keze-lába az aszfaltba, amikor földet ér a szakadékba való zuhanás után. Dehát a 9-11-es konspirációs sztorikban körülbelül annyi a fizika, mint a Tom és Jerry-ben.

Összeesküvés-elméletek valószínűleg mindig is léteztek, amióta az emberiség az eszét tudja. Végül is nem sokban különböznek a pletykától, amelyiknek egyes pszichológusok szerint nagy szerepe lehetett az emberréválásban. Ráadásul nagy, tragikus, sokkoló eseményeket könnyebb elfogadni, hogyha valami hasonlóan nagy tervezés és konspiráció van mögöttük. Azt a gondolatot, hogy egy maréknyi, viszonylag hétköznapinak tűnő ember elkövethet olyasmit, mint ami 2001 szeptemberében történt, sokkal nehezebb lenyelni.

Félreértés ne essék: egyáltalán nem hiszem azt, hogy amit a média mond és ír, az szent igaz. A szkepticizmus nagyon egészséges egy dolog -- de nem mindegy, hogy hogyan használjuk. Bertrand Russell meghatározásával nehéz nem egyetérteni:

A szkepticizmus, amit én pártolok, csupán a következőkből áll: (1) mikor a szakértők egyetértenek, az ellenvélemény nem tekinthető bizonyítottnak; (2) mikor nem értenek egyet, egy nem-szakértő semmilyen véleményt nem tekinthet biztosnak; és (3) mikor mindannyian egyetértenek, hogy nincs elég adat egy határozott vélemény alátámasztásához, akkor a közember jobb, ha nem próbál ítélkezni.

Ezek a kijelentések elég szelídnek tűnnek, de, ha általánosan elfogadnák őket, teljesen forradalmasítanák az emberi életet.

[Az eredeti angol persze jobban hangzik:

The scepticism that I advocate amounts only to this: (1) that when the experts are agreed, the opposite opinion cannot be held to be certain; (2) that when they are not agreed, no opinion can be regarded as certain by a non-expert; and (3) that when they all hold that no sufficient grounds for a positive opinion exist, the ordinary man would do well to suspend his judgment.

These propositions may seem mild, yet, if accepted, they would absolutely revolutionize human life.]

A 9/11-es összeesküvéselmélet esetén tiszta a képlet, hogy a szakértők mit mondanak. A többi: ál-szkeptikus amatőrök véleménye.

Miért nem érdemes Hamvas Bélát komolyan venni

Hamvas Béláról nehéz rossz véleményt hallani vagy találni az interneten. Szőcs Géza Shakespeare-rel és Buddhával emlegeti egy mondatban. A tradíció.org szerint a legnagyobb magyar író. A hamvasbéla.org a huszadik század egyik legnagyobb metafizikai gondolkodójaként mutatja be.

Ha azonban belolvasunk írásaiba, nem sok bizonyítékot találunk a fentiekre. Vegyük például "A bor filozófiáját":

A legtöbben ugyanis azt hitték, hogy az ateisták vallástalanok. Erről persze szó sem lehet. Vallástalan ember nincs. Az ateisták nem vallástalanok, hanem szánandóan fogyatékos értelmük és korcs kedélyükhöz képest komikus vallásban hisznek. Éspedig nemcsak hisznek. Az ateisták mindnyájan bigott emberek. Úgy mondom, hogy mindnyájan, mert még egyetlen ateistával se találkoztam, aki ne lett volna bigottabb még annál a rossz szagú vénasszonynál is, aki vasárnap krajcáros füzeteket árul a templom előtt Szent Homorony csodatevő vizeletéről. Az ateista vallás szentje persze nem Szent Homorony hanem Einstein, és a csodatevő hatalom nem a vizelet, hanem az ultraszeptil. Az ateista bigottéria neve materializmus. Ennek a vallásnak három dogmája van: lélek nincs, az ember állat, a halál megsemmisülés. A három pedig egyetlenegyre megy ki, s ez az, hogy az ateisták rettenetesen félnek Istentől. Böhme azt mondja róluk, hogy Isten haragjában élnek. Nem ismernek mást, csak a haragvó Istent: ezért bujkálnak és hazudoznak. Azt hiszik, ha azt mondják: nincs Isten, nem fognak többé félni. Ehelyett persze még jobban félnek.

Az ateista persze elbizakodott ember, nem is akar más lenni; alázatra, szeretetre nem hajlik, más szóval olyan erőtlen, hogy nem is tud rá hajlani. Inkább kitart félelmében, amit letagad, reszket és bujkál és hazudozik, és egyre fennhéjázóbb lesz. Ebből a vigasztalan kotyvalékból, amelyben tagadás, félelem, hazudozás, bujkálás, fennhéjázás, bigottéria együtt fő, alakult ki a materializmus, mint vallásszurrogátum.

Mindezekből most már világosan látni, hogy az ateistákat erőszakosan meggyőzni nemcsak hogy nem lehet, de nem is szabad. Tévelygők, akik tele vannak aggodalommal, önáltatással, és nagyon óvatosan kell velük bánni.

Ha valaki manapság ennyire durva hangú kirohanást írna a keresztények vagy általában az istenhívők ellen, azaz fogyatékos értelműeknek, korcs kedélyűeknek, hazudozóknak, gyáváknak, fennhéjázóknak, tévelygőknek nevezné testületileg őket, nagy lenne a felháborodás. És jogosan. De ha Hamvas Béla teszi ezt az ateistákkal, akkor az egyszerre számít szépirodalomnak, filozófiának és metafizikának.

De olvassuk tovább a "Bor filozófiáját", mert érdemes (?): olyan gyöngyszemekre találunk, melyekhez képest sok mai áltudományos erőlködés egészen racionálisnak és világosnak tűnhet. Itt van például ez a rész:

Ha valaki a hagyomány alapján a legközelebbi értelmi megfeleléseket ki akarja építeni, ezt a következőképpen teheti:

VÉR
Nap - vasárnap - a - vörös - arany - 1

SÖR
Hold - hétfő - c - fehér - ezüst - 2

VÍZ
Merkúr - szerda - f - sárga - higany - 7

TEA (KÁVÉ)
Mars - kedd - g – ibolya - vas - 4

TEJ
Vénusz - péntek - e - zöld - réz - 5

OLAJ
Jupiter - csütörtök - d - kék - ón - 6

BOR
Szaturnusz - szombat - h - fekete - ólom - 3

Ebben a táblázatban a folyadékoknak értelmi megfelelések szerint való hétszeres kapcsolata szerepel, éspedig a bolygókkal, a hét napjaival, a hét hanggal, a szivárvány hét színével, a hét fémmel és a hét számmal. Amint látszik, a bor napja a szombat, bolygója a Szaturnusz, színe a fekete, férne az ólom, hangja a h és száma a három.

Amit nem egészen értek, az a következő: mivel jobb és értelmesebb az ilyen numerológiával vegyített asztrológia és hamis gasztronómia, mint az imént bigottnak nevezett "rossz szagú vénasszony", "aki vasárnap krajcáros füzeteket árul a templom előtt Szent Homorony csodatevő vizeletéről"?

Hamvas Béla szerint az ateista "vallásnak" három dogmája van. A mai pszichológia, biológia és fizika szerint azonban minden jel arra mutat, hogy ezek tények, nem dogmák:

Lélek nincs, az ember állat, a halál megsemmisülés.

Így van.

Al Gore, Babeş, Bolyai

Olvasom, hogy a Babeş-Bolyai Egyetem Al Gore-nak is díszdoktori címet akar adni a 2007-2008-as tanévben. Méltányolandó, Al Gore ugyanis azon kevés politikusok közé tartozik, akik valamennyire komolyan veszik a tudományt, és egész jól közvetítik is azt. A képmutatás gyanújának elkerülése végett azonban Alma Mater-em vezetősége azért is tehetne valamit, hogy saját tanárai és kutatói legalább egy szikrányi szakmai háttérrel és tisztességgel képviseljék az Egyetemet.

Történt ugyanis, hogy egy néhány hónappal ezelőtt kolozsvári klimatológusok körbeülték a kerekasztalt, és megbeszélték, hogy a globális felemelegedést tulajdonképpen nem az emberi tevékenység okozza, és hogy "az utóbbi 30 évben történt meteorológiai változások nem olyan súlyosak mint amilyennek az ökologisták meg a politikusok egy része azt próbálja feltüntetni". Magyarán, az IPCC félrebeszél, Al Gore félrebeszél, a klimatológusok döntő töbsége félrebeszél, de mi, kolozsvári szakértők, mi tudjuk pontosan, hogy miről is van szó.

Persze, mindenkinek joga van, hogy elmondja a véleményét, no problem. De. Ahhoz, hogy valaki fittyet hányhasson az egész tudományos status quo-ra, anélkül, hogy felkeltse a sarlatánság gyanúját, ahhoz először bizonyítania kellene, hogy képes nemzetközi szintű tudományos kutatást folytatni és annak eredményeit közölni, elfogadtatni másokkal. Miután ezt megtette, utána kezdhet a forradalmibb kinyilatkoztatásoknak. A kolozsvári klimatológusok enyhén szólva fordított sorrendben csinálják a dolgokat.

De azért Al Gore-nak díszdoktori címet adnának. Tudom, nem ők, hanem az egyetem vezetősége. De akkor is: a helyes sorrend az lenne, hogy először valamilyen minőségi követelményeket támasztani a saját alkalmazottakkal és publikációkkal szemben, és azután tüntetni azzal, hogy milyen nagy környezettudósok meg harcosok vagyunk.

Valakinek le kellene fordítania ezt, a Babeş-Bolyai Egyetem Környezettudományi Fakultásának hivatalos és állítólag tudományos lapjában megjelent cikket, és elküldenie azt Al Gore-nak:

"Kedves Al, ilyen szintű a környezettudomány azon az egyetemen, amelyik díszdoktori címet akar adni neked, azaz téged akar reklámcélokra felhasznáni. Szégyen reád, hogyha elfogadod."

Van-e olyan jó a romániai egyetemi oktatás, mint a nyugat-európai?

A válasz, persze, egyértelmű és egyszerű: a romániai egyetemi oktatás és tudományos kutatás, általában véve, messze lemarad a nyugat-európai szinttől. Sok szempontból még a kelet-európai szinttől is, lásd Liviu Giosan és Tudor Oprea írását az Ad Astra-ban.

Ez nem nagy újdonság. Az azonban érdekes, hogy a romániai egyetemi oktatók 70%-a szerint, semmi minőségi különbség nincs a romániai felsőoktatási intézmények és a nyugat-európaiak között. Ezt a Soros Alapítvány egy új felméréséből tudhatjuk meg.

Gondolom, jobbanmondva fogadni mernék, hogy ez ugyanaz a 70%, amelyik (1) életében nem töltött egyszerre egy néhány napnál többet egy nyugati felsőoktatási intézményben; (2) nem igazán tudja, hogy mi az az ISI és mi az az "impact factor". Vagy ha igen, akkor nem akar hallani róla.

Mennyire kell eltájolódottnak és beképzeltnek lennie valakinek ahhoz, hogy azt higgye, a Bukaresti Egyetem pont olyan jó, mint mondjuk a Cambridge University? És hogy a Iaşi-i Egyetem kiadványainak olyan súlyuk van, mint mondjuk, kapásból, a Oxford University Press-nek?

Nagyon.

Tipikus profil: a vallásosság

Azt írja a Transindex, az MTI és a Reuters híreiből inspirálódva, hogy a múlt heti londoni és glasgow-i merényletkísérletek elkövetői

mindnyájan orvosok, vagy pedig kapcsolatban állnak a gyógyító hivatással. Évek óta dolgoztak nagy-britanniai kórházakban, ahol emberek gyógyítása, életek megmentése a központi feladat. Vajon miként lehetséges, hogy ilyen hivatást választó emberek igent mondjanak mások elpusztítására? - erre a kérdésre egyelőre a Scotland Yard sem tudja a választ.

Továbbá a

nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a militáns iszlamizmus követői széles társadalmi palettáról toborzódnak: dologtalan léhűtők és kisstílű bűnözők éppúgy akadnak közöttük, mint tehetős emberek és egyetemi végzettségű értelmiségiek.

És

egyszerűen hamis az a sztereotípia, miszerint az iszlamista körök tagjai mind hátrányos helyzetű, tanulatlan, az átlagos jövedelemnél kevesebbet kereső és hasonló emberek. A tények az ellenkezőjére vallanak: a merényletek elkövetői között nagy számban találunk magasan képzetteket, akik egzakt tudományban szereztek képesítést: vegyészek, fizikusok, orvosok, mérnökök.

A következtetés:

A profil azt mutatja, hogy nincs tipikus profil.

A válasz ezekre a kérdésekre pedig szerintem (és nemcsak szerintem) nagyon egyszerű: ezeket az embereket nem a társadalmi helyzetük, iskolázottságuk, IQ-juk, szülőhelyük, vagy munkahelyük köti össze, hanem az, hogy mindannyian vallásosak, mégpedig nagyon vallásosak. Hogy ennek napnál világosabb fontosságát és jelentőségét miért nem ismeri fel vagy hallgatja el a Scotland Yard, a szakértők, és a média egyaránt, azt én nem értem. Hacsak nem a vallás és vallásos emberek iránti általános (ál)tisztelet és kesztyűs kézzel való bánás miatt: a vallásról ugyanis csak jót vagy semmit illik mondani. És ahol jót semmiképp sem lehetne kiizzadni, mint például az ilyen cikkekben, ott nem mondanak semmit: úgy tesznek, mintha nem is létezne, és az égvilágon semmi köze sem lenne az egész témához. Hadd idézzem Sam Harris-t a "The End of Faith" című könyvéből:

Hogy láthassuk, a baj magával a muzulmán vallással van, és nem egyszerűen a "terrorizmussal", elég, ha azt kérdezzük magunktól: miért teszik a muzulmán terroristák azt, amit tesznek. Mi viheti az egyértelműen személyes sérelemtől vagy pszichológiai zavaroktól mentes bin Ladent - aki se nem szegény, se nem tanulatlan - arra, hogy barlangban lakjon, és számtalan férfi, nő, és gyermek meggyilkolását tervezgesse, olyanokét, akikkel soha nem találkozott? A válasz erre a kérdésre nyilvánvaló - már csak azért is, mert maga bin Laden ismételgette azt orrvérzésig. A válasz az, hogy az olyan emberek, mint bin Laden, valóban hiszik, amit hisznek. Hiszik, hogy a Korán minden egyes betűje szentigaz. Miért adta életét tizenkilenc tanult, jó anyagi háttérrel rendelkező férfi ezrek meggyilkolásáért? Mert hitték, hogy jutalmul egyenesen a mennybe mennek. Ritkán fordul elő, hogy az emberi viselkedés ennyire egyértelműen és teljesen megmagyarázható lenne. Miért nem akarjuk elfogadni ezt a magyarázatot?

Azért, mert van valami, amit az amerikaiak többsége Osama bin Ladennel, a tizenkilenc gépeltérítővel, és a muzulmán világ nagy részével együtt elfogad. Mi, amerikaiak is komolyan vesszük azt a felfogást, mely szerint bizonyos fantasztikus kijelentésekben minden bizonyíték nélkül hinni kell. Az ilyen hősies hiszékenységi aktusok nemcsak elfogadhatóak, hanem szükségesek is. [...] A vallásos hitnek, azaz a bizonyíték-nélküli-hit eszméjének tett engedményeinknek köszönhetően képtelenek vagyunk megnevezni és kezelni a világ konfliktusainak az egyik leggyakoribb okát.

Environment & Regress

A kolozsvári Babeș-Bolyai Egyetemnek van egy tudományos lapja, az a címe, hogy Environment & Progress. A néhány éve létrehozott Környezettudományi Kar szerkeszti és adja ki. [Ez egy külön bejegyzésre érdemes, de: a BBTE a világon valószínűleg az egyedüli egyetem, ahol a földtudományokkal nem egy, hanem három karon belül foglalkoznak: a Biológia-Geológián, a Földrajz Karon, és a Környezettudományi Karon. Külön biológia kar nem létezik. Ilyen ez, hogy ha személyes érdekek és ellentétek vezérlik egy egyetem szerkezetét, és nem a tudományok logikus rendszere.]

Szóval. Az Environment & Progress sajnos nem olvasható az interneten, ellentétben pélául a geológusok által szerkesztett Studia UBB geológia-lappal, amelyik, bár távol áll még egy valóban tekintélyes tudományos lap szintjétől, de néha vannak benne érdekes dolgok, és az új számok legalább könnyen hozzáférhetőek. A jelenlegi bejegyzés tárgya tehát közvetve jutott el hozzám, pontosabban Luffi Péter geológus barátom küldte el azt az Environment & Progress-ben tavaly megjelent cikket, amelyikre nem találok sem jelzőt, sem metaforát, sem hasonlatot. Ami hirtelen az ujjbegyemre jön, az túl obszcén lenne, még egy blogban is.

Titokban még mindig reménykedem, hogy a Péter által küldött PDF egy hamisítvány. Vagy hogy a cikk valóban megjelent, de nem egyéb, mint egy Alan Sokal - mintára írt cselszöveg, mellyel a ravasz szerző a szerkesztőbizottság figyelmetlenségét és/vagy szakmai inkompetenciáját akarja leleplezni.

De attól félek, hogy a szóbanforgó iromány valóban megjelent, és hogy a szerző és szerkesztő egyaránt komolyan vette és veszi. A szerzőt Grigore Albu Gral-nak hívják, a cikk címe pedig "Oparino-Darwinismul şi aritmetica energiilor înalte". Íme egy kis ízelítő:

Din 18446744071709551616 * 18446744071709551616 = 34028336867723539515251620971078211456 primim informaţia că "chipul sub perenitate undă mută cadrul in transfluidul ridicării pe poduri, acolo aşezîndu-l pe loc de urmaş la înnemuire așa cum îl arată arta încredinţării la desul răzor ce se cheamă operator in tăria imediată a repurtării de la reperele implinirii o metareturație Mo; învlăguitor gata să răsară zicere din piatră fără opoziţie la semnele spuse zeiește în cerul anga, idee că vatra harică sub strălucire pe direcție adună încredinţările asupra seminței cunoscute punct în Dyatră". Nu se putea o concluzie mai bună pentru ceea ce, în lume a fost gândirea lui Oparin, iar intr-un univers, to pyen aderenţă la încredinţare prin opera Oparin.

A románul nem tudó olvasókat ezennel megnyugtatom, hogy nem vesztettek semmit, ugyanis a fenti idézetnek abszolút, de abszolút semmi értelme nincs, a halandzsának egy gigászi csimborasszója, jobbanmondva everesztje ez, amelyet olvasván félő, hogy az ember nem csak fejfájást kap, de az agytörzse is gyors zsugorodásnak indul.

A kérdés csupán az, hogy mit keres egy ilyen iromány Románia egyik legtekintélyesebb egyetemének egyik hivatalos szaklapjában. Ki az a szerkesztő, aki beteszi a lapba. Hol van a peer-review rendszer szakértője, kinek ez esetben csak annyi lenne a dolga, hogy a cím elolvasása után ráírja nagy piros betűkkel a kéziratra: REJECT. Hol vannak a Környezettudományi Karon dolgozó szakik, akik remélhetőleg ennél értelmesebb és maradandóbb dolgokkal akarnak foglalkozni, és kutya kötelességük lenne, hogy megmondják a véleményük egy ilyen esetben.

A mai Romániában, ha valaki járatos a hatalom és a pályázgatások berkeiben, könnyű új "tudományos" lapokat és intézményeket létrehozni, hangzatos címekkel, de zéróhoz közelítő tartalommal. Formă fără fond, ahogy Sorin Antohi jellemezte néhány évvel ezelőtt egy kaliforniai informális összeröffenésen a hasonló kolozsvári megmozdulásokat (utólag persze Antohiról is kiderült, hogy a "fond fără formă" bajnoka).

Valódi, maradandó tudást és tudományt viszont annál nehezebb kiizzadni. Márpedig csak azt érdemes.

Az anekdota hatalma

Néhány hete egy, a Háromszékben megjelent cikk kapcsán írtam a homeopátiáról. A cikk egyrészt komoly tudományként mutatja be a homeopátiát, másrészt azt állítja, hogy a homeopátia a magfúzió energiáját használja fel gyógyításkor. Érdemes visszatérni a témára -- például ebben a kommentben leírt jelenségre:

Ez a magfúziós cucc nyilvánvaló baromság, azonban gondolom itt is, mint az egyéb "alternatív" gyógymódok esetén szét kell választani a kuruzslókat a szakemberektől. A mi két éves fiunknál eddig működik a homeopátia, még a durva ekcémája esetében is, amivel a "hagyományos" orvoslás csődöt jelentett. Elég furcsa lenne egy pár hónapos vagy 1-2 éves gyerek esetében placebo hatásra hivatkozni...

Valóban valószínűtlennek tűnik, hogy egy néhány hónapos gyermekben tudatosulna, pontosan mi is történik -- és emiatt a placebo hatás nem működhet. Nem tudom, melyik az a kor, amelyiktől fogva a gyerekek elég okosak ahhoz, hogy a placebo hatás működjön. Csak úgy intuitíven, minden bizonyíték nélkül, a két év nekem elég soknak tűnik, kétéves gyerekek már elég sokat értenek a körülöttük levő világból.

De tegyük fel, hogy valóban nem lehet ezt az esetet a placebo-ra fogni. Mi lehet akkor a magyarázat? Valóban azt bizonyítja-e ez, hogy a homeopátia igenis működik, ha jó szakemberek művelik?

Az "én gyerekem/ismerősöm/rokonom is meggyógyult"-jellegű érveléssel az a baj, hogy anekdotikus bizonyítéknak (angol "anecdotal evidence") számít, nem tudományos bizonyítéknak. Az ember hajlamos arra, hogy ok-okozati összefüggést találjon ott is, ahol az nem létezik. Különösen, ha a feltételezett ok időben megelőzi a feltételezett okozatot - ez esetben a homeopátiával való kezelés a gyógyulást. Post-hoc következtetésnek hívják az ilyent; ez a hibás érveléstípusoknak egy változata. Az emberi szervezet úgy lett kitalálva (az evolúció által, persze), hogy kisebb betegségekből előbb-utóbb kigyógyuljon. Ha a betegség alatt valami kezelést kaptunk, akkor nagyon nagy a kísértés, hogy azt higgyük, attól gyógyultunk meg. Tegyük hozzá rögtön, hogy nincs kizárva: valóban a gyógykezelés segítette elő a gyógyulást - ezt azonban nem tudhatjuk biztosan. Hogy többet megtudjunk a kezelés hatékonyságáról, ahhoz nem egy, hanem több (sokszor több száz, vagy több ezer) esetre van szükség, és a kezelést meg az eredmények felmérését ellenőrzött klinikai feltételek között kell elvégezni. Ha a gyógykezelés valóban működik, akkor egy ilyen klinikai vizsgálat során kiderül, hogy a véletlenszerűnél és a placebo-hatásnál statiszikailag szignifikánsan többen meggyógyultak. A vizsgálatnak 'double blind'-nak ("kétszeresen vak"-nak) kell lennie: sem az orvos, sem a páciensek nem tudják, hogy ki tartozik a kísérleti csoportba (akik valóban kapnak a feltételezett hatóanyagból), és ki a kontrollcsoportba (akik csak placebot kapnak). Ez a trükk nemcsak a placebo-hatást szűri ki, hanem a kutatóknak azt a hajlamát is, hogy nekik valami miatt 'kedves' eredményt hozzanak ki (ez az, amit angolul "experimenter bias"-nak hívnak).

Visszatérve a homepátiára: az eddig elvégzett több mint száz double-blind tanulmány és az azokat összegező meta-tanulmányok mind azt mutatják, hogy a homeopátiás kotyvalékok nem jobbak a placebo-nál. A homepátia közönségsikerének titka részben azzal függ össze, hogy az emberi agy szereti a jó sztorikat, mint a cukrot: szép, összefüggő mesévé szövi azt is, ami sokszor csak véletlen egybeesés. De ha ésszerűen akarunk közelíteni egy témához, akkor meg kell tanulnunk felülkerekedni az anekdota hatalmán.

Sarlatánsági lista

John Baez angol eredetijéből magyarítva.

Egy egyszerű módszer annak pontozására, hogy valaki mennyire minősül sarlatánnak - vagy nem.

1. Kezdetnek: -5 pont.
2. 1 pont minden állításért, amelyet a legtöbben hamisnak tartanak.
3. 2 pont minden állításért, amelyik egyértelműen értelmetlen.
4. 3 pont minden állításért, amelyik logikailag nem következetes.
5. 5 pont minden ilyen állításért, amelyiket a szerző nem hajlandó kijavítani.
6. 5 pont az olyan gondolati kísérletért, amelyik ellentmond egy általánosan elfogadott valódi kísérletnek.
7. 5 pont minden nagybetűs szóért.
8. 10 pont minden kijelentésért, mely szerint a kvantummechanika alapjaiban helytelen.
9. 10 pont minden önmagát Einstein-hoz való hasonlításért, vagy az olyan állításért mely szerint a speciális vagy általános relativitás alapjaiban helytelen.
10. 10 pont annak emlegetéséért, hogy a szerző járt egyetemre, mintha ez az épeszűség bizonyítéka lenne.
11. 20 pont az arra való utalásért, hogy a szerző Nobel díjat érdemelne.
12. 20 pont minden önmagát Newtonhoz való hasonlításért, vagy az olyan állításért mely szerint a klasszikus mechanika alapjaiban helytelen.
13. 20 pont minden olyan hivatkozásért, amelyik sci-fi alkotásokra vagy mítoszokra támaszkodik, mintha azok tények lennének.
14. 20 pont hogyha a szerző azzal védi magát, hogy más, régi elméleteket is megpróbáltak már nevetségessé tenni.
15. 30 pont minden önmagát Galileo-hoz való hasonlításért, vagy az olyan állításért mely szerint a szerző az Inkvizíció áldozata.
16. 30 pont azért, ha a szerző szerint a tudományos "establishment" ellene konspirál, és megakadályozza, hogy a munkássága a megérdemelt elismerést kapja.
17. 40 pont azért, hogy ha valaki egy forradalmian új elméletet mutat be, anélkül, hogy annak ellenőrizhető predikciói lennének.

Házi feladat: Hány pontot érne el Balogh Béla ezen a skálán? Hát Spanyol Zoltán?

A pokol tornáca: csak csel volt

Ezt hivatalosan ez év április 22-én jelentette be egy XVI. Benedek pápa által jóváhagyott bizottság. A "felfedezés" több hónapi (évi?) kemény munka eredményeként született. Az ok: még a pápánál-is-katolikusabb Benedek is túl szigorúnak találta azt az "elméletet", mely szerint a megkereszteletelenül meghalt gyermekek a Limbus-ban (angol "limbo"), azaz a pokol tornácán töltenék az örökkévalóságot. A bizottság szerint a pokol tornáca

"az üdvözülés indokolatlan korlátozását jelentette. Következtetésünk szerint komoly teológiai és liturgiai érvek szólnak amellett, hogy a keresztség nélkül elhunyt csecsemők is örök boldogságot nyerhetnek. Biztosat nem állíthatunk, de azt tudjuk, hogy a szerető és igazságos Isten azt akarja, hogy mindenki üdvözüljön."

Pünkösd és a nagy csíksomlyói összeröffenés idején nem akarok ünneprontó lenni, de mégis az leszek (szori): milyen alapon jutott a bizottság arra a következtetésre, hogy a pokol tornáca nem létezik? Mi a bizonyíték? Mi változott az egyház eddigi adatbázisában, ami cáfolná a tornác létezését? Talán ásatásokat folytattak valahol? Expedíciót küldtek eddig feltáratlan, veszélyes helyekre? Új szénizotópos kormeghatározásokat végeztek, amelyek ellentmondanak az eddigi status quo-nak? Elárulná nekem valaki, hogy hogyan működnek az ilyen revíziók? És hihetünk ezek után szilárdan a menny és a pokol létezésében? Mi lesz, ha egyszer azt is megállapítják, hogy komoly teológiai és liturgiai érvek szólnak amellett, hogy maga a pokol sem létezik?

Ezek az emberek nagy tudású értelmiségieknek hiszik és tüntetik fel magukat, és elvárják, hogy komolyan vegyük őket. Ami engem illet, az ilyen elmélkedések végképp meggyőznek róla, hogy körülbelül egymilliárd dolog van, amivel érdemesebb tölteni az időt, mint az egyház - bármelyik egyház - (l)égbőlkapott tanításaival. Egy gyengécske regény, egy unalmasan megírt tudományos cikk, egy enyhén túlexponált fénykép, egy átlagon aluli ízű bor -- mind-mind izgalmasabbak és értelmesebb időtöltésnek számítanak.

Ennek szellemében, üdvözülésem érdekében - elvégre szerető és igazságos az Úr -, ezennel töltök magamnak egy pohár zinfandelt, melynek párját nektek is kívánom.

Hogyan lesz Herz-féle szalámi a Gangesz partjaiból

Először is, félreértések elkerülése végett: rendkívűl méltányolandó, hogy - ellentétben sok hazai lappal - a Transindexnél állandó témának számít a globális felmelegedés.

De. Miért kell mindig jelezni, hogy tulajdonképpen csak egy meccsről van szó, és az Igazság nem pártol senkit, mert az Igazság nem is létezik. Miért kell mindent el=%!+szni a posztmodern csomagolással, a CNN-szagú "we do not take sides"-jellegű hozzáállással (we do not take sides = mi nem állunk senkinek a pártján). Itt van például ez a szöveg:

"Vannak, akik a klímaváltozás, mások a klímaváltozás miatti túlzott aggódás miatt aggódnak. A globális felmelegedés hívői, ateistái és szkeptikusai játsszák, egyre csak játsszák a meccseket; kölcsönösen politikai befolyásoltsággal, tudománytalansággal vagy áltudományossággal vádolva egymást.

Al Gore volt amerikai alelnök Oscar-díjas dokumentumfilmje, a Kényelmetlen igazság klímakutatók szerint valójában inkább (politikai) kampányfilm, amelynek megállapításai sok esetben pontatlanok."

Valóban, "a globális felmelegedés hívői, ateistái és szkeptikusai játsszák, egyre csak játsszák a meccseket", de ne felejtsük el, hogy a felezővonal két oldalán kik állnak. Azok az emberek, akik az életük nagy részét a klímaváltozások vizsgálásával töltötték, akik híres egyetemeken tanítanak vagy kutatnak, akik cikkeket írtak a témáról komoly tudományos lapokban, szóval ezek az emberek szinte kivétel nélkül azt állítják, hogy a globális felmelegedés létezik, és jobb, ha komolyan vesszük. Velük tart még egy néhány politikus, mint pl. Al Gore, plusz egy halom hollywoodi színész meg színésznő, demokrata-pártiak, persze. De a fontos az első kategória.

Lássuk, kik vannak az ellenfél csapatában. Általában olyanok, akik sokkal kevesebbet tudnak a témáról. Mint pl. Michael Crichton, aki lehet, hogy tűrhető hollywoodi forgatókönyveket ír, de sem képzettsége, sem tudása nincs elég ahhoz, hogy figyelemreméltó véleményt mondjon a klímaváltozásról. És egy halom olyan társa, akik vagy a Bush-kormánnyal és ultrakonzervatív híveivel szimpatizálnak, vagy a kőolajcég-lobbinak dolgoznak. Mikor már nagy kőolajcégek is (BP, Shell) elismerik, hogy a globális felemelegedés valóban olyan probléma, amit komolyan kell venni, akkor nem igazán értem, hogy Crichton és társai mi a csodát akarnak.

A meccs-metafóra tehát elég hamisan hangzik. Esetleg akkor lenne hasznos, ha tovább fejlesztenénk: olyan ez a meccs, mintha a brazil válogatott az aranyosgyéresi Sodronyipar ellen játszana. Az eredmény jelenleg 124-0.

De ami azután következik, - hogy az Al Gore film a "klímakutatók szerint valójában inkább (politikai) kampányfilm, amelynek megállapításai sok esetben pontatlanok" - az egyszerűen nem igaz. Al Gore filmjét ugyanis a klímakutatók döntő többsége meglepően pontosnak és megbízhatónak találta tudományos szempontból [Akit érdekel a téma, az utánanézhet a RealClimate.org honlapon]. Láttam a filmet -- és szeretném, ha minden dokumentumfilm csak ennyire lenne kampányfilm.

Nem is beszélve, hogy a film pontatlanságát bizonyító belinkelt hír, amit talán az MTI-től vett át a Transindex, tele van pontatlanságokkal. Kiváló példája ez annak, hogy hogyan lesz a "Jöttem a Gangesz partjairól / Hol álmodoztam déli verőn"-ből "A Herz-féle szalámiban / Sokkal sűrűbb a só" [lásd Karinthy Műfordítás című szövegét]. Azt olvashatjuk például, hogy

"Az NPR rádió Renee Montagne klímaszakértőt kérdezte, aki szerint a tudósok kívülállónak tekintik a volt alelnököt, aki néha túllő a célon."

Nos, Renee Montagne körülbelül annyira klímakutató, mint amennyire én ortodox pap vagyok; Renee Montagne ugyanis az NPR szerkesztője és riportere. A hír valószínűleg ebből az NPR interjúból ihletődött; és a fordító-hírszerkesztőnek nagyon rossz véleménye lehetett Al Gore-ról meg a globális felmelegedésről, ugyanis teljesen elferdítette a dolgokat. Kihagyta például az utolsó, mintegy összegező bekezdést, mely szerint

"...a kutatók valójában hálásak Gore-nak, hogy a nagyközönség figyelmét is felhívta ezekre a problémákra. De a kutatók nagyon vigyáznak arra, hogy a részletek mennyire pontosak. És amikor nem teljesen pontosak, akkor egy kicsit húzzák az orrukat. Dehát ez a különbség egy tudománynépszerűsítő és egy tudós között."

Gore tudománynépszerűsítő, nem tudós. De valódi tudományt népszerűsít, és nem is teszi azt rosszul. És jelenleg minden tudományunk elég egyértelműen azt bizonyítja, hogy globális melegedés van, és hogy nekünk, embereknek is valami közünk van hozzá.

Miközben ezt írtam, a 'brazilok' még rúgtak egy gólt. 125-0.

Hogyan beszéljünk és írjunk posztmodernül

Stephen Katz, Trent Egyetem, Peterborough, Kanada

[Mivel aktualitásából nem sokat veszített, talán érdemes feleleveníteni ezt a szöveget, amelyet Stephen Katz angol eredetijéből fordítottam évekkel ezelőtt - zs].

Az utóbbi tíz évben a posztmodernizmus divatos frázissá vált magas értelmisegi körökben. Könyvek, cikkek, konferenciák, egyetemi kurzusok visszhangozzák a posztmodernizmusról szóló vitákat, melyek a jelenkor egyediségét hangsúlyozzák. Olyan időket élünk úgymond, mikor a komputerizálás, a globális gazdaság és a média visszafordíthatatlanul megváltoztatták a társadalmi elfoglaltságok összes formáit. Kultúráról előadásokat tartó szociológia professzorként én is e környezet részének érzem magam, és a posztmodernizmus mint értelmiségi mozgalom és gyakorlati probléma egyaránt érdekel. Tapasztalatom szerint egy szakadék választja el egymástól azokat, akik a posztmodern fordulatban csupán a jól ismert régi csapdák neokonzervatív újracsomagolását látják, és azokat, akik szerint a posztmodernizmus egy régóta szükséges ellenszer az oktatásban, esztétikában és politikában uralkodó modernista elvekre. Átmeneti álláspontok is léteznek persze, attól függően, hogy ki hol és hogyan látja a legoptimálisabb utat az új évezredbe.

Úgy gondolom azonban, hogy az igazi szakadék nem annyira az álláspontok közelíthetetlenségéből, mint inkább a nyelvi különbségekből adódik. Értelmiségi körökben a nyelvi testtartás épp olyan fontos lehet mint a tartalom. Más szóval: nem az az igazán fontos, hogy kedveled-e vagy sem a posztmodernizmust, hanem az, hogy tudsz-e posztmodernül írni és beszélni. Tegyük fel, hogy be akarsz kapcsolódni az irodalomelmélet és a minden-célra-alkalmas mély gondolkodás helyi mandarinjainak beszélgetésébe, de fogalmad sincs, hogy mit mondjál. Vagy mondasz valamit, amit relevánsnak, sőt, egyenesen jó meglátásnak tartasz, de figyelembe se vesznek, vagy enyhe sajnálattal néznek rád. Itt van tehát egy rövid útmutató a posztmodern nyelv megtanulásához.

Először is: soha ne feledd, hogy az egyszerű és világos fogalmazás szóba sem jöhet. Túl realista, modernista és nyilvánvaló. Hogy ezt kidomborítsa, a posztmodern szöveg nyelvi játékosságot, paródiát és többértelműséget követel a szerzőtől. Mivel ezt gyakran nem könnyû betartani, a homályos fogalmazás általánosan elfogadott helyettesítővé vált. Tegyük fel például, hogy valami ilyesmit akarsz mondani:

Hogy elkerüljük a bennünket befolyásoló kulturális elfogultságokat, a nyugati társadalmakon kívűli emberek véleményére kell figyelnünk.

Ez egyenes beszéd, de unalmas. Nézzük csak például a 'vélemény' szót. Posztmodernül 'vélemények' helyett 'hangok'-at használnánk, de jobb a 'vokalitások', és még jobb a 'multivokalitások'. Tedd még hozzá például az 'intertextuális' jelzőt, és nyert ügyed van. A 'kívűli emberek' szókapcsolat ugyancsak túl egyszerű és lapos. A 'posztkoloniális másságok' már sokkal jobban hangzik. Helyesen beszélni posztmodernül csak akkor lehet, ha a jól ismert rasszizmus és szexizmus mellett egy sereg más előítéletről is könnyedén szövegelsz. Ilyen például a 'fallogocentrizmus' - férfi-központúság, mely a bináris logika racionalisztikus formáival társul. Végül a 'bennünket befolyásoló elfogultság' pongyola fogalmazás; használj kevésbé érthető igéket és szókapcsolatokat, mint például az 'identitásainkat mediáló szubjektivizmus'. Az átírt szöveg végső formában tehát így szól:

Hogy elkerüljük az identitásainkat mediáló fallogocentrikus szubjektivizmusokat, a posztkoloniális másságok intertextuális multivokalitásaira kell figyelnünk.

Ez már kezd posztmodernül hangzani!

Ha nincs időd és energiád, hogy elsajátíts egy minimális posztmodern szinoníma- és neologizmus-szókincset, mely megmentene a nyilvános lebőgéstől, ne feledd: az sem baj, ha félrebeszélsz, ha azt a megfelelő módon teszed. A posztmodern nyelvtanulás egy második fontos stratégiája arra tanít, hogy használj minél több toldalékot, képzőt, kötőjelt, aláhúzást és minden egyebet, amit a számítógép elbír (számítógép nélkül pedig lehetetlen posztmodernül írni!). Időmegtakarítás végett jobb, ha készítesz egy rövid táblázatot. Három oszlopra lesz szükséged. Az első oszlopba írjuk az előképzőket: poszt-, hiper-, pre-, de-, disz-, re-, ex- és ellen-. A második oszlop az utóképzőket és más végződéseket fog tartalmazni: -izmus, -itás, -áció, -i, stb. A harmadik oszlopba írj egy sor elismert és jól ismert nevet, amelyek jelzőként vagy izmusokként egyaránt tekintélyt hordoznak, pl. Barthes (Barthes-i), Foucault (Foucalt-i, foucaltista, foucaltizmus), Derrida (derridai, derridizmus).

Lássuk, hogyan lehet ezt a táblázatot használni. Tegyük fel valami olyasmit akarsz mondani, hogy

A modern épületeknek elidegenítő hatásuk van.

A gondolat nem rossz, de nyilvánvaló, hogy nem sokat lehet vele kezdeni ilyen formában. Meg sóspereccel sem kínálnának meg egy konferencia fogadásán, ha ez így kicsúszna a szádon. Esetleg odatennének takarítani, miután véget ért a fogadás. Szóval jobb ha előveszed a három oszlopos listát. Nézzük először az előképzőt. A pre- jónak tûnik, és a poszt- is, de több prefix egymás után a legjobb. A 'modern épületek' helyett - légy kreatív! - az 'ellen-architekturális hiper-kontemporaneitás pre/poszt-spacialitása' kezdetnek nem rossz. Az 'elidegenítő' elavult és hatástalan szó, helyette valami egyebet kell találnunk, a második oszlop végződéseivel fűszerezve. Az 'antiszocialitás' jut most hirtelen eszembe, de még jobb, ha igazi posztmodern módra egy kis kétértelműséget is bedobunk az 'antiszocialitás/szeduktivitás' kombinációval. A harmadik oszlopból válassz egy szerzőt, kinek műveiről mindenki jó véleménnyel van, de soha nem volt ideje és kedve, hogy elolvassa őket. Ha a választás nehezen megy, a francia teoretikusok mindig biztos húzásnak számítanak. Jelenlegi példánkhoz a szociológus Jean Baudrillard-ot javaslom, aki sok, nehéz és mély szöveget írt a posztmodern térről, mint olyan. A nemek közötti viszonyt sem szabad kifelejteni. Végül tedd folyékonnyá az egészet egy néhány kulcsszóval (pl. ambivalens, szubjektivitás) és egy halom kötő- gondolat- és zárójellel, és kész vagy. Íme, az eredmény:

Az ellen-architekturális hiper-kontemporaneitás pre/poszt-spacialitása egy ambivalensen visszatérő antiszocialitást/szeduktivitást kényszerít ránk, melyet a granulált szubjektivitás demaszkulinizált Baudrillard-i diskurzusában találunk enunciálva.

Megtörténhet, hogy egy adott ponton valaki megkérdi, miről is beszélsz. Ez a veszély mindenkit fenyeget, aki posztmodernül beszél, és minden áron elkerülendő. A fontos az, hogy a kérdést feltevő személy úgy érezze: nem igazán értette meg a lényeget. Ezt a legkönnyebb úgy elérni, ha egy újabb posztmodern szóáradatot zúdítasz rá, eredeti mondandód egyszerűsítése és megvilágítása érdekében. Ha ez nem működik, esetleg nem marad más hátra, mint a szörnyen modernista hangzású gondolat, hogy "nem tudom". De ne hagyd magad, inkább mondd ezt:

A kérdésed instabilitása több, ellentmondásosan rétegzett választ ébreszt bennem, melyeknek interkonnektivitása nem képes kifejezni az általad keresett logocentrikus koherenciát. Csupán azt mondhatom, hogy a realitás sokkal egyenetlenebb és az (ál)reprezentációi sokkal kevésbé hitelt érdemlőek mint amennyi időnk van, hogy itt feltárjuk. Van még kérdés? Nincs? Akkor lökjétek ide a sósperecet és a sört.

Homeopátia és magfúzió

A Háromszék a homepátiáról cikkezik, itt és itt. Persze a szerző meg sem említi, hogy a homeopátiát nem igazán fogadja el az orvostudomány, és - ugyancsak a szerző - úgy állítja be, mintha csupán az orvoslás egy sajátos formájáról lenne szó, amelyik - gondolom, a hagyományos orvostudománnyal ellentétben - "holisztikus", "egyénre szabott", és "nem gátolja a természetes reakciókat". Azt is elfelejti megemlíteni, hogy a homeopátiás szerek olyan fantasztikusan kis mennyiségű feltételezett hatóanyagot tartalmaznak, hogy gyakorlatilag vizet vagy alkoholt vásárolunk jó pénzért, amikor ilyesmit veszünk. Nem olyan rég elmentünk a gyógyszertárba szemcseppet venni, és szinte kifizettünk egy nagyon profinak kinéző üvegecske gyógyszert a kasszánál, amikor észrevettük az apróbetűs feliratot rajta, hogy "homeopathic medicine". És nem volt olcsó - kb. kétszer olyan drága volt, mint az igazi szemcsepp, amelyikben ugyanaz a hatóanyag. Jobbanmondva az igazi szemcseppben van hatóanyag, míg a homeopatikusban nincs. De a nagy büdös semmiért kétszer annyit fizetsz.

Szóval. Az érdekes az, hogy mikor a homeopátiát kitalálta Samuel Christian Friedrich Hahnemann valamikor a 19-ik században, nem is volt olyan nagy hülyeség. Abban az időben ugyanis az orvostudomány még gyerekcipőben járt, és olyan bajok gyógyításaként, amire ma aszpirint vagy paracsetamolt venne az ember, alaposan megcsapolták a népeket, olyan megfontolásból, hogy a vérrel együtt a betegség is távozik. Ehhez képest a homeopátiás módszerek lehet, hogy nem segítettek sokat, de legalább nem is ártottak. Hahnemann úgy vélte, hogy a legtöbb betegséget "miazmák" okozzák, amelyek a bőrön keresztül kerülnek be a szervezetbe, és emiatt gyakran a betegségek valamilyen kiütések formájában jelennek meg. [A miazmák létezésére persze semmiféle bizonyíték nincs.] De idézzük a Háromszéket, legalább ott, ahol a szöveg közel áll a valósághoz: [A homeopátia] "legfőbb alapelve a hasonlóság törvénye, ami azt jelenti, hogy egy anyag segíteni fog az olyan tünetek gyógyításában, melyek hasonlóak az anyag által egészséges vizsgálati személyeken kiváltott tünetekhez". Ezt az elvet követve Hahnemann nem azt vizsgálta, hogy egyes szerek hogyan hatnak beteg páciensekre, hanem azt, hogy milyen hatásokat váltanak ki egészséges embereknél. Ha például valami - bármi - taknyolást váltott ki a kísérleti alanyoknál, akkor azt Hahnemann és követői jó hűlés elleni gyógyszernek nyílvánították. Így lett a hagymából hűlés elleni gyógyszer.

Mindez érdekes és csak enyhén volt tudománytalan a tizenkilencedik században - de manapság nemcsak hogy nem érdekes, de egyértelműen és totálisan tudománytalan. Azt állítani, hogy "bármilyen heveny vagy idült betegség kezelhető homeopátiával", enyhén szólva felelőtlenség. Több száz tanulmány készült a homeopátia hatékonyságáról, és döntő többségüknek az a következtetése, hogy a homeopátiás gyógyszerek nem jobbak a placebo-nál. Miért is lennének, hiszen legtöbb kotyvalék annyira fel van higítva, hogy jó, ha van egy darab szerencsés hatóanyag-molekula benne. Márpedig hatóanyag legyen a talpán, amelyikből egy molekula is csodákat művel.

A Háromszék homeopatológusa akkor higítja ki a maradék egyetlen molekulányi hitelességet is a szövegéből, amikor kijelenti, hogy

Az atomok és mo­lekulák nagy energiatar­talommal rendelkez­nek, melyek a fénysebesség gyorsaságával mozognak, és az atomfúzió nagy mennyiségű energiát szabadít fel belőlük. A homeopátia ezt az energiát használja gyógyításra.

Hadd ismételjem el: a homeopátia az atomfúzió energiáját használja gyógyításra. Magfúzió egy kis orvosságos üvegben, hétköznapi hőmérsékleten és nyomáson. Valóban sokan álmodoznak erről - mondjuk nem olyanok, akik asztmát akarnak gyógyítani -, de eddig senkinek sem sikerült.

Egyelőre magfúziót igazán 'hatékony' formában csak a hidrogénbombában sikerült létrehozni. De ekkora hatékonyság láttán még Hahnemann doktor is megkérdőjelezné a magfúzió és homeopátia közötti összefüggést.

ps. A fenti szöveg egy része a Skeptic's Dictionary-ból ihletődött. És itt van egy cikk arról, hogy miért rossz ötlet homeopátiával védekezni a malária ellen.

Az én húsvéti sablonszövegem

Szemelvények a friss húsvéti sablonszöveg-termésből (Szabadság, 2007 április 7):

"Sajnos, sokan évek óta nem járnak locsolni, és inkább begubóznak otthonukba. Egyre inkább a külsőségek számítanak, az emberek elsősorban a bevásárlással vannak elfoglalva, miközben elvész a lényeg."

"A szekularizáció diadala ma már csaknem teljes. Az egyházak és az államok szétválasztásának hevében sikerült elválasztani a vallás(oka)t a társadalomtól. És a húsvéti üzenet, a feltámadás igazsága valahol elveszett, elsilányult, a köztudatból kikopott. Az emberek sok locsolót, jó ivászatot, kellemes bulizást, gazdag nyuszijárást kívánnak."

"Bíznom kell abban, hogy még nincs minden elveszve, hogy még tudunk befelé fordulni, megkeresni önmagunkban azt a részt, amely még nem adta meg magát. Azt, amely tud, és akar hinni. Azt mondják: zuhanó repülőben nincsenek ateisták. Talán nem szükséges, hogy ez a világ is zuhanó repülővé váljon, talán még megvan bennünk az a lehelet, amely egykor életre hívta a por és hamu embert."

Nos, meg kell mondanom, hogy nekem a húsvét egy miligrammal sem jelent többet, sem kevesebbet, mint egy-egy jó ebédet otthon, családi körben, régmúlt idők locsolásait és ivászatait, és egy húsvéthétfői hányást egy szentgyörgyi poroló alatt. Igen, a "húsvéti üzenet, a feltámadás igazsága" számomra elveszett, jobbanmondva nem is emlékszem, hogy valaha is izgalmasnak és hitelesnek tartottam volna. És enyhén szólva unalmasnak tűnik, hogy évről évre ugyanezek a szövegek hangzanak el húsvétkor: a jó: a húsvéti üzenet, Jézus, a hit, magunkba-szállás; a rossz: a bevásárlások, az ivászatok, a szekularizáció, és az ateisták.

Várom azt a húsvétot, amikor a lapok valami egyébről is fognak szólni, mint hogy Jézus és aszkéta követői a követendő példák, és a hitetlenek meg csokoládé-nyuszit vásárlók a megvetni valók. Miért olyan egyértelmű egyeseknek, hogy az ateizmus egyben a moralitás hiányát is jelenti? Morális emberek és rossz emberek voltak és vannak hivők és hitetlenek között egyaránt. Igen, vannak akik annak ellenére, hogy nem járnak templomba, és valamikor középcsoportos korukban már kinőttek a Piroska-és-a-farkasból meg hasonló mesékből (melyek lehet, hogy valóban szépek, de minden mese unalmassá válik, ha tízezredszer hallod), szóval ennek ellenére törvénytisztelő és morális emberek, nem lopnak, nem ölnek, nem csalnak, a világot nem próbálják megváltani, de néha segítenek azokon, akiken tudnak, és néha spirituális élményeik is vannak, csak éppen nem kötik azokat egy szakállas öregemberhez a felhőkben vagy szakállas fiatalemberekhez a kereszten.

Kellemes húsvétot, hétvégét, napéjegyenlőséget és tavaszt mindenkinek.

Józan észtől mentes övezet

Olvasom a kolozsvári Szabadágban, hogy "létrejött az első Kolozs megyei génmódosított növényektől mentes övezet". Azt is megtudhatjuk, hogy

A Génmódosított növényektől mentes Románia elnevezésű programot a németországi Grassroots Alapítvány támogatja. Fő célkitűzése felhívni a figyelmet a génmódosított növények termesztésével járó veszélyekre. Álláspontjuk szerint bátorítani kell a környezetvédelmet szolgáló bármilyen intézkedést, valamint fellépnek a génmódosított és a „rendes" növények egymás mellett való termesztése nyomán kibontakozó károsodás ellen is.

Tizennégy Kolozs megyei település (Bánffyhunyad, Csucsa, Havasnagyfalu, Jósikafalva, Kalotaszentkirály, Kiskalota, Kissebes, Körösfeketetó, Körösfő, Reketó, Riska, Magyargyerőmonostor, Meregyó és Székelyjó) döntött úgy, hogy nem engednek semmiféle genetikai mesterkedéssel készült növényt a termőföldjeikre. Ezen kívül Beszterce-Naszód megyében huszonhat település már régebb hasonló döntést hozott.

A hazai hatóságok, úgy látom, azt tanulják el Európától, amit nem kellene. A génmódosított növények elleni harc ugyanis nemhogy használna valamit, hanem egyenesen káros: elvonja a figyelmet ennél sokkal fontosabb témákról, mint például az erdőpusztítás, a globális melegedés, vagy olyan kórokozó-törzsek kialakulása, amelyek ellenállnak az antibiotikumoknak, stb. A nagy európai GM-ellenes hisztéria ellenére (mely jórészt a kergemarhakór körüli problémákban gyökerezik) tulajdonképpen nem léteznek meggyőző adatok arról, hogy a génmódosított növények termesztése bármilyen nagy veszéllyel járna (azon kívül persze, hogy bármilyen új faj vagy törzs bevitele egy ökoszisztémába bizonyos kockázatokkal jár). Elvégre évezredek óta az emberiség egyebet sem csinál, mint géneket módosít: a bernáthegyi meg a puli tulajdonképpen génmódosított farkasok, a búza meg a kukorica génjeit is alaposan meggyámbászták az idők folyamán, s a példákat persze még hosszan lehetne folytatni. A lényeg az, hogy a mai génmódosítások csupán annyiban különböznek a természetes és a mesterséges szelekcióval elért változásoktól, hogy a változtatások tervezettek és gyorsak. Sok országban már évek óta termesztenek nagy mennyiségben génmódosíott kukoricát, krumplit, szóját. Egyetlen jól dokumentált eset sem létezik, hogy valaki ezektől megbetegedett volna.

A Szabadság szerint

Kolozs megyében az érintett hatóságok azért döntöttek a génmódosított növényektől mentes övezetek létrehozásáról, mivel úgy vélték, hogy a vidékfejlesztésre, környezetvédelemre és a vidéki turizmusra vonatkozó terveik miatt szükséges ez az intézkedés.

Kiváncsi lennék, hány olyan turista van, aki azért fújja le tervezett Magyargyerőmonostori látogatását, mert megtudta, hogy Magyargyerőmonostor határában egy fél hektáron génmódosított szója terem.

Ami pedig a környezetvédelmet illeti - egy olyan ország, amelyik nem képes rendben tartani és valóban megvédeni olyan helyeket, mint a Duna Delta, a Retyezát, a Bucegi, amelyikben Kiskapus messziről felismerhető a Google Earth-en, annyira fekete a koromtól minden körülötte, ahol kiöregedett és elavult technológiájú színesfém-bányák tározói bármikor újra kipusztíthatják egy-két folyó élővilágát -- szóval egy ilyen országban azért harcolnak egyesek, hogy nehogy génmódosított növényeket ültessen valaki a szomszédjukban.

Bevallom, nem igazán értem.

No vestige of a beginning, no prospect of an end

When James Hutton saw the unconformity at Siccar Point, where only slightly tilted 345 million years old Old Red Sandstone layers are sitting on top of near-vertical beds of ~425 million years old Silurian greywackes, he realized that such structures could not have formed in only a few thousand years. First, the sediment in the older formation was deposited in horizontal layers; it got buried, compacted and became hard rock; it was tilted to an almost vertical position and lifted above sea level; was eroded by subaerial erosion; and was buried again by much younger sediment that was itself later cemented and tilted by tectonic forces. Most of these processes can be relatively well observed and tracked, especially today, and they are extremely slow compared to most of the things we are dealing with in a human lifetime: both erosion and sedimentation happens at the rate of a few millimeters to centimeters a year, that is, slower than the nail grows. Tectonic movements are not much faster either. Hutton of course had no idea of the absolute age of the rocks, and had no precise measurements of erosion, sedimentation and uplift rates available, but he clearly came to the realization that geology is happening on a timescale a few orders of magnitude larger than that of the Bible and of known human history:

"Here are three distinct successive periods of existence, and each of these is, in our measurement of time, a thing of infinite duration. ...The result, therefore, of this physical inquiry is, that we find no vestige of a beginning, no prospect of an end."

Siccar Point is impressive and one of the most important sites in the history of geology, but the unconformity of all unconformities must be the one in Grand Canyon, appropriately called the Great Unconformity. This is how it looks like from Lipan Point, on the southern rim of the canyon:


And here is another shot with a broader perspective:


The tilted reddish strata in the lower part of the first photo are the Dox Formation; the darker rocks above this belong to the Cardenas Basalt. Both of these formations are of Mesoproterozoic age; the overlying horizontal ledge of rock is the Cambrian Tapeats Sandstone. The time gap between the Cambrian and the Proterozoic is 200 million years, about three times longer than the missing time at Siccar Point. Although the unconformity lower in the stratigraphy exposed at Grand Canyon, between the crystalline basement rocks and Mesoproterozoic sediments represents an even larger gap of 475 million years, the 'great unconformity' is visually much more impressive.

It is ridiculous that more than two hundred years after Hutton saw no 'vestige of a beginning', and initiated modern geology, there are people who seriously think that the Grand Canyon was carved by the biblical flood, or that sedimentation and erosion can take place at extremely high rates so that all geologic history would fit into six thousand years.

Such idiocies keep showing up over and over again, and I start to think with Hutton one more time that, unfortunately, there is no prospect of an end.

ps. Suggested readings:
Annals of the Former World by John McPhee; there is a highly readable account of Hutton's discovery of unconformities in the first part of the book, "Basin and Range".
Vestiges of James Hutton - a nice article about Hutton in American Scientist.

Székely találékonyság = 0 (legalábbis a statisztikák szerint)

Idézet az Új Magyar Szóból:

"Elképesztőnek tartom, hogy Hargita és Kovászna megyéből egyetlen szabadalmi kérés sem érkezett. Hol van a híres székely furfang?" - vetette fel az ÚMSZ-nek Varga Gábor, az Országos Szabadalmi és Védjegyhivatal (OSIM) elnöke, aki tegnap az idei szabadalmi oltalom igénylésekről számolt be. Varga kijelentésével arra utalt, hogy a két székely megye nem jeleskedett találmányokban az idén. (...) Az OSIM beszámolójából többek közt kiderül, hogy idén a legtöbb oltalom kérést - 230-at - Bukarestben nyújtották be, míg vidéken Iasi, illetve Kolozs megye 39 kérelemmel tartozik a "közvetlen élmezőnybe". A sereghajtók között Krassó-Szörény, Mehedinti, Olt és Teleorman megye található egy-egy oltalmi kérelemmel, míg a két székely megye nullával az abszolút utolsó.

Persze a saját találmányok hiánya nem akadályozza meg a székelyeket abban, hogy olyan kiemelkedő találmányokat ünnepeljenek és támogassanak (pl. itt), mint amilyen a Spanyol Zoltán vízautója.

New books, websites, and videos on disbelief

It is good to see that two books that talk about disbelief and attack religion are among the top sellers on amazon.com. One of them is "Letter to a Christian Nation" by Sam Harris; he is a PhD student in neuroscience at Stanford whose first book (The end of faith) was also about - and against - religion. I have read that one and enjoyed it.

The second book, "The God Delusion", was written by Richard Dawkins, who would probably be the head of the Church of Atheists and Agnostics if there was such a thing and if atheism was religion. [Needless to say, it is not]. I have ordered it and looking forward to read it. If it is 'preaching to the converted', fine with me. After all, there are very few intellectuals out there who have the courage to 'preach' to those inclined to think that there are no gods, no santas, no angels, and no teapots in orbit around Jupiter. Dawkins also has a new website and foundation set up: http://www.richarddawkins.net/.

Also, it is worth checking out Google Video for films on atheism. The two-part series called "The root of all evil?" by Dawkins is there. I also found Jonathan Miller's "Atheism - A Rough History of Disbelief". It is a very enjoyable documentary. You can find all three episodes at Google Video if you do a search.

Ernst Haeckel-ről, kevésbé elfogultan

Azaz kevésbé elfogultan, mint ahogyan Kardos Gábor posztmodern környezetbarát és borkereskedő elmélkedik róla.

K.G. szerint

"[...] tény, hogy éppen a darwinizmus legismertebb népszerűsítője, Ernst Haeckel fogalmazta meg az első "tudományos" fajelméletet, a rasszok első rangsorolását (a majmokhoz szerinte közelebb álló feketéktől a legfejlettebbnek vélt indogermán fehérekig), mégpedig szigorúan darwiniánus alapon, már 1868-ban, mindössze kilenc évvel a Fajok eredete megjelenése után.

A világ olyannyira Haeckel számos nyelvre lefordított népszerűsítő munkáin keresztül ismerte meg a darwinizmust, hogy a mai napig gyakran az ő téziseit nevezik darwinizmusnak. Összesen 90 tudós társaság és akadémia tagja volt, sőt: a tankönyvekben, enciklopédiákban máig nagy biológusként emlegetik, szemérmesen elhallgatva primér rasszizmusát és a fajelmélet megfogalmazásában játszott úttörő szerepét."

Nos, kezdjük azzal, hogy Ernst Haeckel nem nevezhető a darwinizmus legismertebb népszerűsítőjének. Borkereskedő barátunk (hadd utánozzam az ő szarkasztikus és személyeskedő stílusát) elhallgatja, illetve - rosszabbik esetben - nem tudja, hogy ez a kijelentés legfeljebb akkor lenne igaz, ha a teljes általánosítás helyett némi idő- és térbeli határokat is szabna Ernst Haeckel népszerűségének és befolyásának. Haeckel ugyanis elsősorban német nyelvterületen volt befolyásos és népszerű, és, mondanom sem kell(ene), a mai németországi egyetemeken és laborokban nem Haeckel munkássága képezi a domináns kutatási témák alapjait. Angol nyelvterületen például Darwin saját írásainak és Thomas Huxley szövegeinek jóval nagyobb volt a hatása; manapság pedig, ha valaki az evolúcióról szeretne valamit tanulni, akkor általában nem Haeckel könyveit veszi le a polcról, hanem Richard Dawkins köteteit, Stephen Jay Gould esszéit, vagy például Jonathan Weiner kiváló könyvét Darwin Galapagos-i pintyeiről. Nem is beszélve, hogy aki manapság a Haeckel téziseit nevezi darwinizmusnak, az egyszerüen nincs napirenden a dolgokkal és ideje lenne felfrissítenie tudását.

Ettől függetlenül persze Ernst Haeckel-t nem hiába tekintik az enciklopédiák egy kiemelkedő és nagy befolyású biológusnak. Nagy embereknek gyakran a melléfogásaik is nagyok; Haeckel vaskos kötetekre rúgó, jórészt kiváló minőségű rendszertani munkássága mellett jónéhány olyan gondolatot vetett papírra, ami vagy pontatlan és durván általánosít és egyszerűsít, vagy pedig egyértelműen szociáldarwinista félrebeszélés. Az 1904-ben kiadott "Kunstformen der Natur" a mai napig a természettudományt és a művészetet legjobban ötvöző munkák közé tartozik. Érdemes megtekinteni egy néhány ilyen rajzot, még akkor is, ha gyakran a művészi szabadság felülkerekedik a tudományos pontosságon.

K.G. azt is elfelejti megemlíteni (vagy nem tudja), hogy Haeckel a mai tankönyvekben és evolúciós irodalomban elsősorban annak a hipotézisének köszönhetően van jelen, mely szerint az egyedfejlődés ismétli a törzsfejlődést, és nem a rasszizmusba hajló szociáldarwinista elmélkedései a népszerűek. Ez utóbbiak valóban népszerűek lettek egyes rossz emlékű német nacionalista körökben, de az nem jelenti azt, hogy Haeckel egész munkássága értéktelen lenne. Kardos Gábor logikája szerint azonban Haeckel félrelépései és azoknak népszerűsége a nácik körében nemcsak Haeckelt feketítik be mindörökre, hanem az egész evolucionista biológiát és neodarwinizmust is kompromittálják, ami persze nagybetűs nonszensz. A modern biológiának ugyanis körülbelül annyi köze van Haeckel szociáldarwinizmusához, mint az általános relativitáselméletnek Newton alkímista erőlködéseihez. Newton felfedezéseinek tudományos értékét senki sem kérdőjelezi meg azért, mert a mechanika és optika forradalmasítása mellett az egyik legnagyobb tudós mellékesen alkímiával is foglalkozott (ami, megsúgom a posztmoderneknek, egyáltalán nem tudomány).

Visszatérve Haeckelhez, azt is említsük meg, hogy az "egyedfejlődés ismétli a törzsfejlődést" valóban elég alaposan beívódott a tankönyvírók tudatába. Bár az embriológusok már kezdettől fogva tudták, hogy Haeckelnek az embriológiai fejlődés hasonlóságát illusztráló rajzait nem kell túl komolyan venni, a tankönyvírók nem mindig értenek a biológia összes alterületéhez, és nem mindig van idejük elsődleges forrásokat használni. (Ezt nem a mentségükre szólva írom). Hogy az itt-ott pontatlan, máshol világosan elferdítő rajzok bekerültek egy halom 19-ik századi tankönyvbe, az még hagyján. De hogy a mai tankönyvek között is szép számmal vannak olyanok, amelyek kritikátlanul leközlik Haeckel rég elavult embrió-rajzait, az valóban bosszantó. Akit részletesebben érdekel a téma, annak figyelmébe ajánlom Stephen Jay Gould izgalmas esszéjét (az "I have landed - the end of a beginning in natural history" c. kötetben; p. 305-320).

Haeckel munkássága érdekes tudomány- és eszmetörténeti tanulmányokra és elmélkedésekre ad alkalmat. Botorság lenne azonban a Haeckel csúsztatásaira és rasszizmus-szagú elmélkedéseire alapozva tudománytalannak tekinteni a mai biológiát és neodarwinizmust egyaránt. Kardos Gábor persze pontosan ezt teszi, és nincs is egyedül: bármennyire is szeretne különbözni tőlük, a kreacionista tábor képviselői is szívesen emlegetik Haeckelt evolúcióellenes szövegeikben (például Michael Behe itt). Tévedések, szépítések, sőt, tudatos hamisítások mindig is lesznek a tudományban (is) -- elvégre a tudósok is a Homo sapiens nevű fajhoz tartoznak. A darwini és a mai evolúcióelmélet lényegét azonban az sem érintené, ha kiderülne, hogy a fasizmus egy-az-egyben Haeckel eszméinek a gyakorlatba ültetése (persze nem az), vagy hogy az ontogenezis-filogenezis között semmiféle kapcsolat nem létezik (persze létezik).

A haeckel-i hagyatékból pedig miért ne figyelnénk arra, amire igazán érdemes.