Apropó, Richard Dawkins és 'science writing' (lásd az előző bejegyzést): olvasom a kolozsvári Szabadságban, hogy a Korunk legfrissebb számának a témája a sebesség. Az a halvány gyanúm, hogy nem a dawkins-i elveket követve iródott és szerkesztődött ez a szám (sem). Eleve gyanús, hogy ha egy ilyen témáról olyanok elmélkednek, akiknek tudományos képzettségük és tájékozottságuk közelit a zéróhoz. De ha valamiféle remény is maradna az olvasóban, hogy talál majd valami érdekeset e lapszámban, akkor azt jóelőre 'isa porrá és hamuvá' zúzza a Szabadság-béli cikket bevezető idézet:

"A sietség és sebesség nem hitványság, nem személyiségzavar jele, még kevésbé betegség vagy gyávaság. Nincs társadalom, amely ne az idôben létezne, ne az idôiségben alakulna, ne az ôt körülvevô jelenségek-tünemények mozgása közepette kapaszkodna valamely állandóságba. Az idôbe való »belevetettség« tudomásulvétele létbiztonság és létigazolás kérdése, az errôl való tudat edzése, a kollektív létélmény közlése és cseretárggyá válása pedig (vö. kommunikáció) kiemelten emberlétünk hivatkozási alapja. Korok közlésmódjai, idôi vagy idôtlen átélésformái (pl. mítoszoké és gazdasági ügyleteké, kollektív emlékezeté és elbeszélésmódoké), valamint a múltból a képzelt végcélú jövô felé irányuló mozgás adott pontjának, a jelennek megnevezése (még ha legott el is illan, mire megnevezzük) részint a nyelv és a fogalmak segítségével valósul meg, részint az embert jellemzô (hitünk szerint az állatvilágtól szükségképpen megkülönböztetô) kommunikáció révén ölt alakot."

És én hülye, már-már azt hittem, hogy a sebesség nem egyéb mint betegség meg gyávaság, meg hogy léteznek időn kivüli társadalmak. De most már világosodik lassacskán az elmém.

A fenti szöveget én igy foglalnám röviden össze: az idő telik, s a fájdalom nem múlik.

Richard Dawkins writes about science writing here. A couple of noteworthy comments:

"Prick your reader’s imagination with a stunning fact, or a fresh metaphor, or by turning a familiar fact dizzyingly upside down, or by filtering it through the alien lens of a Martian eye. However useful science may be, and however relevant to everyday life, that is the least important thing about it. Science is, above all, wonderful. You may write to inform. You should write to inspire.

No scientist has won the Nobel Prize for Literature. Why not? I suspect that it simply hasn’t occurred to the judges. “Literature” automatically conjures “novelist”, or “poet”. Yet, could there be a better subject for great literature than the spacetime fabric of the universe? Or than the evolution of life?"

A szokásos húsvéti sablonszövegek között mindig kerül egy-két csemege amire érdemes felfigyelni. Azt irja például Dr. Jakubinyi György érsek úr a Szabadság mai számában, hogy:

"Száz évvel ezelôtt még sokan azt hitték, hogy választaniuk kell a természettudomány és a hit között. Ma már világos, hogy a kettô között ellentét nem lehet. Hitem a végsô kérdésekre ad feleletet: Honnan vagyunk, hová megyünk, mi a földi életünk értelme, végcélja? A tudomány pedig azt fejti ki, hogy a teremtô Isten hogyan mûködik a világban. A fejlôdéselmélet sem lehet meg Isten nélkül. A fejlôdést magát is Isten irányítja, tartja életben. Az állat és az ember között olyan nagy a hasonlóság, hogy sok embert megtévesztett. De a különbség is áthidalhatatlan. Az embert szellemi képességei: értelme és szabad akarata az állatvilág fölé emeli."

A tudomány nem azt fejti ki, hogy a teremtő Isten hogyan müködik a világban, hanem azt, hogy hogyan müködik a világ, minden természetfeletti beavatkozás nélkül. Egy katolikus érsektől elvárná az ember, hogy ennyire azért ne beszéljen félre. Az érsek úr vagy nem tudja, hogy valójában miről és hogyan szól a (természet)tudomány, vagy tudja, de csakazértis az ellenkezőjét állitja.