Miért hagyják el a páviánok a szülőföldjüket?

A főemlősök többsége - a magányos orángutánokkal ellentétben - szociális lényekként töltik életük nagy részét. Ez érvényes a csimpánzokra, a gorillákra és a páviánokra egyaránt: gyerekkorukat a szűk családnál jóval nagyobb csoportban töltik, nagybácsikkal és unokatestvérekkel, a nagybácsik unokatestvéreivel, az unokatestvérek nagynénjeivel, és így tovább. A páviánok esetében egy kis falura való törzzsé növi magát a társaság, amelyikben néha a 250-et is elérheti a rokonok és szomszédok száma. Sok pávián és szociális főemlős életében azonban eljön az az idő, amikor a nagyon családias és otthonos környezetet és társaságot ott kell hagyni, és a folyó túlsó oldalán, vagy a fennsík másik sarkában tanyázó bandába kell beilleszkedni meg szerencsét próbálni. Hogy az ifjú pávián arra gondolva úszik-e át a folyón, hogy a túlsó oldalon jobb az élet, finomabbak a gyökerek, vagy formásabbak a nőstények, azt nem tudhatjuk. Az viszont biztos, hogy a főemlősök világában mindennapi traumának számít ez: egy kamasz fogja magát, és otthagyja anyját-apját, gyerekkori havereit, és reszketve, de mindenre elszántan nekivág az ismeretlennek.

Ha ez a szöveg a Homo sapiens nevű főemlősről hangzana el, hajlamosak lennénk valamilyen szociológiai magyarázatot találni a jelenségre. A Homo sapiens-nél kevésbé egocentrikus majmok esetében azonban nyílvánvaló, hogy a fiatal és nyughatatlan egyedek távozása mögött egyszerű genetikai és evolúciós logika van. Ha ugyanis a kis páviánok mindannyian következetesen ragaszkodnának az édes anyaföldhöz és a falubeliekhez, akkor a páviánközösség előbb-utóbb azt tapasztalná, hogy egyre több csemetének van több vagy kevesebb ujja meg füle, mint amennyi illik és ildomos hogy legyen. Genetikai szempontból ugyanis túl nagy különbségek lehetetlenné teszik a normális utód-termelést, de az sem jó, ha túl nagy a hasonlóság a hím-pávián és szíve választottja között. Ha semmiféle cserebere nem létezne a különböző főemlős csoportok között, akkor nagyon hamar annyira lecsökkene a genetikai változatosság egy-egy csoporton belül, hogy az semmi jóra nem vezetne. A megoldás egyszerű: a fiatal egyedek egy részét - általában vagy a hímek, vagy a nőstények többségét - egy adott ponton elfogja a mehetnék, és el is megy. A csimpánzoknál és a gorilláknál a nőstények a vállalkozóbb kedvűek, a páviánoknál azonban - talán azért, hogy legyen, amin a primatológusok vitatkozzanak - a hímek vágnak neki az ismeretlen világnak.

Kiderül tehát, hogy a főemlősök többi képviselőivel nemcsak az átlag-állaton-felüli intelligencia meg a többi ujjal szembeszegezhető hüvelykujj köt össze bennünket, hanem az a időzített indulat is, amelyik, sokszor szembeszállva azzal, amit a józan ész és a kényelem diktál, elkapja a fiatalabb nemzedék nyughatatlanabb részét, és arra ösztökéli, hogy hagyjanak csapot-papot, tradíciót és otthont, hagyják a jól ismert patak ívóvizét és a csíki sört, és kipróbáljanak valami mást. A szapienszek esetén, persze, millió kulturális, szociális és gazdasági oldala is van a dolognak, de érdemes és érdekes néha arra gondolni, hogy valahol mélyen a páviánokkal közös gének és neurotranszmitterek lehetnek felelősek az ilyen hajlamainkért.


ps. Ezt a szöveget részben Robert Sapolsky "The Young and the Reckless" című írása ihlette, amelyik a "The trouble with testosterone" kötetben jelent meg (75-90 oldal).

Tipikus profil: a vallásosság

Azt írja a Transindex, az MTI és a Reuters híreiből inspirálódva, hogy a múlt heti londoni és glasgow-i merényletkísérletek elkövetői

mindnyájan orvosok, vagy pedig kapcsolatban állnak a gyógyító hivatással. Évek óta dolgoztak nagy-britanniai kórházakban, ahol emberek gyógyítása, életek megmentése a központi feladat. Vajon miként lehetséges, hogy ilyen hivatást választó emberek igent mondjanak mások elpusztítására? - erre a kérdésre egyelőre a Scotland Yard sem tudja a választ.

Továbbá a

nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a militáns iszlamizmus követői széles társadalmi palettáról toborzódnak: dologtalan léhűtők és kisstílű bűnözők éppúgy akadnak közöttük, mint tehetős emberek és egyetemi végzettségű értelmiségiek.

És

egyszerűen hamis az a sztereotípia, miszerint az iszlamista körök tagjai mind hátrányos helyzetű, tanulatlan, az átlagos jövedelemnél kevesebbet kereső és hasonló emberek. A tények az ellenkezőjére vallanak: a merényletek elkövetői között nagy számban találunk magasan képzetteket, akik egzakt tudományban szereztek képesítést: vegyészek, fizikusok, orvosok, mérnökök.

A következtetés:

A profil azt mutatja, hogy nincs tipikus profil.

A válasz ezekre a kérdésekre pedig szerintem (és nemcsak szerintem) nagyon egyszerű: ezeket az embereket nem a társadalmi helyzetük, iskolázottságuk, IQ-juk, szülőhelyük, vagy munkahelyük köti össze, hanem az, hogy mindannyian vallásosak, mégpedig nagyon vallásosak. Hogy ennek napnál világosabb fontosságát és jelentőségét miért nem ismeri fel vagy hallgatja el a Scotland Yard, a szakértők, és a média egyaránt, azt én nem értem. Hacsak nem a vallás és vallásos emberek iránti általános (ál)tisztelet és kesztyűs kézzel való bánás miatt: a vallásról ugyanis csak jót vagy semmit illik mondani. És ahol jót semmiképp sem lehetne kiizzadni, mint például az ilyen cikkekben, ott nem mondanak semmit: úgy tesznek, mintha nem is létezne, és az égvilágon semmi köze sem lenne az egész témához. Hadd idézzem Sam Harris-t a "The End of Faith" című könyvéből:

Hogy láthassuk, a baj magával a muzulmán vallással van, és nem egyszerűen a "terrorizmussal", elég, ha azt kérdezzük magunktól: miért teszik a muzulmán terroristák azt, amit tesznek. Mi viheti az egyértelműen személyes sérelemtől vagy pszichológiai zavaroktól mentes bin Ladent - aki se nem szegény, se nem tanulatlan - arra, hogy barlangban lakjon, és számtalan férfi, nő, és gyermek meggyilkolását tervezgesse, olyanokét, akikkel soha nem találkozott? A válasz erre a kérdésre nyilvánvaló - már csak azért is, mert maga bin Laden ismételgette azt orrvérzésig. A válasz az, hogy az olyan emberek, mint bin Laden, valóban hiszik, amit hisznek. Hiszik, hogy a Korán minden egyes betűje szentigaz. Miért adta életét tizenkilenc tanult, jó anyagi háttérrel rendelkező férfi ezrek meggyilkolásáért? Mert hitték, hogy jutalmul egyenesen a mennybe mennek. Ritkán fordul elő, hogy az emberi viselkedés ennyire egyértelműen és teljesen megmagyarázható lenne. Miért nem akarjuk elfogadni ezt a magyarázatot?

Azért, mert van valami, amit az amerikaiak többsége Osama bin Ladennel, a tizenkilenc gépeltérítővel, és a muzulmán világ nagy részével együtt elfogad. Mi, amerikaiak is komolyan vesszük azt a felfogást, mely szerint bizonyos fantasztikus kijelentésekben minden bizonyíték nélkül hinni kell. Az ilyen hősies hiszékenységi aktusok nemcsak elfogadhatóak, hanem szükségesek is. [...] A vallásos hitnek, azaz a bizonyíték-nélküli-hit eszméjének tett engedményeinknek köszönhetően képtelenek vagyunk megnevezni és kezelni a világ konfliktusainak az egyik leggyakoribb okát.

Majdnem minden rövid története

Ez a címe Bill Bryson könyvének, melyet nem olyan rég fordítottak magyarra. Az eredeti angol cím: "A short history of nearly everything", alulírott ezt olvasta, és ezennel jelenti, hogy jó vót. Bryson az egyik legolvasmányosabb és szellemesebb író, akit valaha is olvastam. Ráadásul nem nyomja a szöveget fölöslegesen, és a "Short history" egyike a legjobb tudománynépszerűsítő könyveknek. Még Richard Dawkins is tanulhatna Bryson-tól, legalábbis ami a humorérzéket illeti.

Persze Bill Bryson elsősorban nem tudománynépszerűsítő szövegeiről, hanem útirajzairól híres; a londoni repülőtér könyvesstandjai tele vannak a könyveivel. És nem véletlenül. A múltkor Dél-Afrikába repültem Londonon keresztül, és megvettem a "The Lost Continent" című kötetét. Már az első oldalon elfogott a röhögés, és később több passzusnál folytak a könnyeim a nevetéstől. Ha autentikus képet akarsz kapni a mai Amerikáról, ez az egyik könyv, amit érdemes elolvasni. Itt van például a K-Mart (egy üzletlánc, amelyik 2003-ban csődbe jutott) tökéletes leírása:

Afterwards, to round off a perfect evening, I clambered over to a nearby K-Mart and had a look around. K-Marts are a chain of discount stores and they are really depressing places. You could take Mother Theresa to K-Mart and she would get depressed. It's not that there's anything wrong with the K-Marts themselves, it's the customers. K-Marts are always full of the sort of people who would give their children names that rhyme: Lonnie, Donnie, Ronnie, Connie, Bonnie. [...] Every woman there has at least four children and they all look as if they had been fathered by a different man. The woman always weighs 250 pounds. She is always walloping a child and bawling, 'If you don't behave, Ronnie, I'm not gonna bring you back here no more!' As if Ronnie could give a toss about never going to a K-Mart again. It's the place you would go if you wanted to buy a stereo system for under 35$ and didn't care if it sounded like the band was playing in a mailbox under water in a distant lake. If you go shopping at K-Mart you know that you've touched bottom. My dad liked K-Marts.

Az angolul nem tudó olvasók kedvéért, itt egy gyors magyarítás is:

Később, hogy méltóképpen fejezzem be a tökéletes estét, átballagtam egy közeli K-Martba, és nézelődtem egy keveset. A K-Mart egy nagy üzlethálózat, és minden K-Mart üzlet nagyon egy elszomorító hely. Ha Teréz anyát elvinnéd egy K-Mart-ba, őt is elfogná a depresszió. Nem mintha valami baj lenne magával az üzlettel; a baj a vásárlókkal van. Egy K-Mart mindig tele van olyan emberekkel, akik a gyerekeiknek rímelő neveket adnak: Lonnie, Donnie, Ronnie, Connie, Bonnie. [...] Minden nőnek legalább négy gyereke van, és azok mind úgy néznek ki, mintha valaki más lenne az apjuk. A nő mindig 130 kilós. És mindig valamelyik gyerekét csapkodja éppen, és azt kiabálja, hogy 'Ha nem viseled magad, Ronnie, többet soha nem hozlak a K-Martba!'. Mintha Ronnienak nagyon fájna, ha többet soha nem tér vissza a K-Mart-ba. Ez az a hely, ahova akkor mész, hogyha akarsz venni egy CD-lejátszót 35 dollárnál olcsóbban, és nem zavar, hogy a zene úgy szól belőle, mintha a zenekar egy vízalatti postaládában játszana, egy távoli tóban. Ha a K-Mart-ba mész, tudod, hogy nagyon mélyre süllyedtél. Apám szerette a K-Mart-ot.

Richard Dawkins - author of the year

He is also on Time's list of the 100 most influential people of the year. Although that list is kind of a joke, I am not sure what Sanjaya Malakar and quite a few other not-so-influential people are doing there. It is also a joke (and an extremely stupid joke, I must say) that Dawkins' profile was written by Michael Behe, a creationist and intelligent-designer-ologist (whatever).

Anyway, congratulations to Professor Dawkins, who could be and should be voted, as far as I am concerned, the author of the century.

No vestige of a beginning, no prospect of an end

When James Hutton saw the unconformity at Siccar Point, where only slightly tilted 345 million years old Old Red Sandstone layers are sitting on top of near-vertical beds of ~425 million years old Silurian greywackes, he realized that such structures could not have formed in only a few thousand years. First, the sediment in the older formation was deposited in horizontal layers; it got buried, compacted and became hard rock; it was tilted to an almost vertical position and lifted above sea level; was eroded by subaerial erosion; and was buried again by much younger sediment that was itself later cemented and tilted by tectonic forces. Most of these processes can be relatively well observed and tracked, especially today, and they are extremely slow compared to most of the things we are dealing with in a human lifetime: both erosion and sedimentation happens at the rate of a few millimeters to centimeters a year, that is, slower than the nail grows. Tectonic movements are not much faster either. Hutton of course had no idea of the absolute age of the rocks, and had no precise measurements of erosion, sedimentation and uplift rates available, but he clearly came to the realization that geology is happening on a timescale a few orders of magnitude larger than that of the Bible and of known human history:

"Here are three distinct successive periods of existence, and each of these is, in our measurement of time, a thing of infinite duration. ...The result, therefore, of this physical inquiry is, that we find no vestige of a beginning, no prospect of an end."

Siccar Point is impressive and one of the most important sites in the history of geology, but the unconformity of all unconformities must be the one in Grand Canyon, appropriately called the Great Unconformity. This is how it looks like from Lipan Point, on the southern rim of the canyon:


And here is another shot with a broader perspective:


The tilted reddish strata in the lower part of the first photo are the Dox Formation; the darker rocks above this belong to the Cardenas Basalt. Both of these formations are of Mesoproterozoic age; the overlying horizontal ledge of rock is the Cambrian Tapeats Sandstone. The time gap between the Cambrian and the Proterozoic is 200 million years, about three times longer than the missing time at Siccar Point. Although the unconformity lower in the stratigraphy exposed at Grand Canyon, between the crystalline basement rocks and Mesoproterozoic sediments represents an even larger gap of 475 million years, the 'great unconformity' is visually much more impressive.

It is ridiculous that more than two hundred years after Hutton saw no 'vestige of a beginning', and initiated modern geology, there are people who seriously think that the Grand Canyon was carved by the biblical flood, or that sedimentation and erosion can take place at extremely high rates so that all geologic history would fit into six thousand years.

Such idiocies keep showing up over and over again, and I start to think with Hutton one more time that, unfortunately, there is no prospect of an end.

ps. Suggested readings:
Annals of the Former World by John McPhee; there is a highly readable account of Hutton's discovery of unconformities in the first part of the book, "Basin and Range".
Vestiges of James Hutton - a nice article about Hutton in American Scientist.

Földismei nyelvenczkedések

Kovag. Zöldle. Tülle. Kigyla. Berzle. Jegeczes. Mandolaképű. Törgyületes. Görgyületes. Vaséleg. Tülleszirt. Szemegle. Csengle. Szivagkőzetek. Puhányok és burányok. Talajos lánczburány. Reszelények. Közönséges iglény. Vonalozott gyöngér. Kétkarélyú bölle. Knigti ötizke. Ránczos köldöny. Csehországi csodány. Blumenbachi rejlöny. Ősikék. Talányos hálony. Burtini bagócsa. Sugáros köldöny. Bordacsos zugoncz. Fegyverzett fejbökény. Legyező dörgész. Hosszúröpű tompócz. Kerekdedes iszapka. Díszes lobogány. Reczés serlegőcz. Desznójersi emlőcse. Soros körvöny. Marsi szörbencs. Élesbordájú fúrhabany. Forgonczféle homár. Valdi gyöngyike. Ferde falány. Tövises gerencs. Lapos fodorcza. Bükös bölök. Általános kögöcske. Köröczös csészike. Hatszögű bököcz.

S a nagy hajdanócz.

[Szemelvények Mihálka Antal 1862-es geológia tankönyvéből; T3 Kiadó, 2006, Boér Hunor előszavával].

New books, websites, and videos on disbelief

It is good to see that two books that talk about disbelief and attack religion are among the top sellers on amazon.com. One of them is "Letter to a Christian Nation" by Sam Harris; he is a PhD student in neuroscience at Stanford whose first book (The end of faith) was also about - and against - religion. I have read that one and enjoyed it.

The second book, "The God Delusion", was written by Richard Dawkins, who would probably be the head of the Church of Atheists and Agnostics if there was such a thing and if atheism was religion. [Needless to say, it is not]. I have ordered it and looking forward to read it. If it is 'preaching to the converted', fine with me. After all, there are very few intellectuals out there who have the courage to 'preach' to those inclined to think that there are no gods, no santas, no angels, and no teapots in orbit around Jupiter. Dawkins also has a new website and foundation set up: http://www.richarddawkins.net/.

Also, it is worth checking out Google Video for films on atheism. The two-part series called "The root of all evil?" by Dawkins is there. I also found Jonathan Miller's "Atheism - A Rough History of Disbelief". It is a very enjoyable documentary. You can find all three episodes at Google Video if you do a search.

Gödel, Einstein, Heisenberg

Kardos Gábor filozófus és borkereskedő újabb szövege a Transindex hasábjain (melyet az én ellenszövegemmel összefércelve tettek közzé) számos újabb példáját szolgáltatja az arrogáns, tájékozatlan, fehéret-feketére-festő posztmodern ömlengéseknek. Érdemes tehát szemelgetni az írásból és egy-két megjegyzést elejteni, mielőtt felháborodásunk és érdeklődésünk lankadni kezdene.

Kezdjük pl. ezzel:

"Heisenberg határozatlansági elve, Gödel tétele vagy a relativitáselméletben megjelenő szemlélet egyaránt a pozitivista objektivizmus csődjének felismerését és valamilyen szubjektivitás tagadhatatlan jelentőségének újra felfedezését jelenti, akár a mérési módszerek, akár a jelenséget leíró elméletek, akár az igazság és a valóság formalizálásának kiküszöbölhetetlen relativitásában nyilvánul meg."

Gödel tétele és a relativitáselmélet mint "valamilyen szubjektivitás tagadhatatlan jelentőségének újra felfedezése"? Ugyan, ugyan. Csak az írhat ilyent, akinek halvány fogalma sincs, hogy miről szól Gödel tétele és mit jelent a relativitáselmélet. Einstein és Gödel mindketten úgy vélték (Heisenberggel ellentétben, tegyük hozzá), hogy igenis létezik egy érzékszerveinktől független objektív valóság; és mindketten úgy gondolták, hogy felfedezéseik hozzájárultak ennek az objektív valóságnak a megismeréséhez. Az einsteini relativitás távolról sem azt jelenti, hogy "minden relatív" lenne, emberi nézőpontunk függvénye. Ahogy Rebecca Goldstein mondja "Incompleteness" című könyvében:

"Einstein értelmezése szerint a relativitáselmélet a téridő objektív jellegét bizonyítja, azt, hogy az mennyire különbözik a mi emberi, szubjektív látószögből alkotott képtől."

Gödel pedig egyértelműen a matematikai realizmus híve volt, azaz számára a matematika az emberektől független, objektív matematikai valóság feltárásának eszközének számított. Ismét Rebecca Goldstein-t idézem:

"A sors iróniája, hogy Gödel munkásságát, akárcsak Einstenét, sokan úgy értelmezték, mint az objektivitás elleni támadás legmeggyőzőbb hajtóerejét."

Summa summárum, ha valaki Einsteint és Gödelt próbálja segítségül hívni a relativizmus és a szubjektivizmus védelmében, az az egyik világos jele az autoritásokra való alaptalan és félrevezető hivatkozásnak és felületes szövegelésnek. A relativitáselmélet nem azt jelenti, hogy "minden relatív", és Gödel tétele nem azt állítja, hogy "semmi sem bizonyítható".

PS. Érdemes idézni a 'Gödel' címszót a Fashionable Dictinonary - ból:

Gödel --
A man with a theorem. Has something to do with axioms. Importantly, shows that everything is relative. To be invoked with quantum things.

Carl Sagan: Korok és démonok

Carl Sagan "Korok és démonok" címü könyve (erdeti cím: "The Demon-Haunted World: Science as a Candle in the Dark") elérhető HTML változatban itt. Kár kihagyni.

Szkeptikus szótár magyarul

A Skeptic's Dictionary-nek magyar nyelvü fordítása készül, az eddig lefordított címszavak itt olvashatóak. Érdemes beleolvasni, pl. az asztrológia, kreacionizmus és homeopátia címszavaknál.

The Fabric of the Cosmos

During my recent trip to Boston / MIT, I picked up a copy of "The Fabric of the Cosmos" by Brian Greene, and I read about half of it by now. It is a great reading; I think I am starting to get a vague idea about both how relativity and quantum physics work, subjects that I was utterly ignorant of not long ago. Sometimes the references to the Simpsons and Springfield and agent Mulder and Scully and baseball can be annoying, but overall I am really enjoying this book.

And I am realizing how 'narrow-minded' we humans are. Evolution shaped our minds so that we easily understand what is important for our survival, but there was no selective pressure to evolve an understanding of how things work on much larger or much smaller spatial and temporal scales: having some intuitive ideas about what trajectory a thrown piece of rock describes probably had some survival value, but our ancestors did not need to know about the probabilistic nature of the subatomic world in order to get through the hard times.

Finished reading two books by Steven Johnson: Emergence and Mind Wide Open. The latter is fresher. Quite liked it overall, although it does not feel as enlightening as Richard Dawkins or Steven Pinker often do. But then, this might be too high of a measuring stick.

In the final chapter of Mind Wide Open, S. Johnson paints a bit too positive picture of Freud. Maybe it is a great insight indeed that the mind is divided, but it looks to me that there are a lot more misses than hits in the freudian view of the mind. It is a little bit like saying that the geosynclinal theory is very important because it got a few things right: sediments often do accumulate in big piles several miles thick and then become parts of folded mountain ranges. Well, that's true, but there is no explanatory power to it -- for that, you need modern plate tectonics and basin analysis. So, isn't it easier to just forget old and wrong concepts like id, superego, and miogeoclines?

A couple of books

I went today to a Borders bookstore where Steven Johnson was talking about his new book, Mind Wide Open. I wrote here not long ago that popular science has become indeed popular in the US. However, this venue could not count as supporting evidence: in a city as large and as diverse as Houston only about a dozen people gathered to see a guy who is probably one of the best science writers around. He is certainly one of the best 'science speakers'. I haven't read yet any of his books, but bought now two of them (Emergence and Mind Wide Open), and hardly can wait to start going through them. Emergence must have some similarities to 'Linked', written by my fellow Transylvanian Albert-László Barabási.

For now, I still have to work on Jonathan Weiner's 'The beak of the finch'. It is a great book, with a somewhat different perspective from what I got used to in writings by Dawkins or Pinker. Apart from learning quite a bit about how evolution works (not in theory, but in practice, in the field), it also gives good insight into the research process. Reading about how the Grants and their graduate students were essentially tracking evolution on a small island, sometimes I think about how nice it would have been if I knew exactly what questions I wanted to answer when I started my PhD :) ...

Understanding evolution

I stumbled upon a new website on evolution, created as a teaching resource by the by the University of California Museum of Paleontology. Among its many authors are Eugenie C. Scott (director of the National Center for Science Education) and Carl Zimmer (who wrote Evolution: The Triumph of an Idea). Excellent website, there is material that could fill a book (or more), including subjects like the nature of science, evolution 101, history of evolutionary thought, etc. It is websites like these that increase exponentially the value of the internet and make it worthwile to pay the monthly fee for a high-speed connection...