Az újraindult Hét felkerült az internetre, itt olvasható. Sajnos már az alcím ("közéleti és kulturális kritikai lap") is azt suggalja, hogy a tudományos témák, melyek régebb gyakran feltüntek a Hét hasábjain, nem nagyon lesznek témák az új Hétben. Kár: emlékszem, hogy még a kommunista időkben lehetett Richard Dawkins-t olvasni a Hét évkönyvében. Dehát manapság Kelet-Európában nagyobb keletje van a filozofálgatásnak, politologizálásnak, posztmodernkedésnek, mint holmi szakbarbár tudományos elmélkedésnek. A tudományos ismeretterjesztés pedig amolyan középiskolásoknak való dolognak minősül, melynek komolytalan kalapja alatt egyaránt elfér a magyarok eredete, a vulkánok müködése, az asztrológia, és az agykontroll.

Apropó, tudomány és Hét: Bíró Béla elmélkedik a legfrissebb számban az előítéletekről, és közben nem bírja megállni, hogy ne hangoztassa relativista meg posztmodern nézeteit:

"Csakhogy a tudomány eredményeinek a politikai küzdelmekben való felhasználása felette kockázatos vállalkozás. A tudományos eredmények ugyanis – s ez nem csupán a felvilágosodás előítélet-fogalmára érvényes – gyakran megbízhatatlanok és változékonyak."

Micsoda csapás lenne, ha a politikai küzdelmekben több tudományos érvet és eredményt használnának, mint manapság. Gondoljunk csak bele: a sok megbízható és változatlan, populista, hagyományra meg előítéletre alapozó szöveg helyett a megbízhatatlan és állandóan változó tudományra hivatkoznának a politikusok meg közhivatalnokok. Képzeljük csak el Vadim Tudort, amint komoly statisztikai adatokkal támasztja alá valamelyik kezdeményezését, ahelyett, hogy egyes románok megbízható magyar- és zsidó-gyülöletére alapozna!

Éljen a stabil és megbízható ökörség, le a változékony és kétkedő tudománnyal.

Az imént említett Korunk szám felkerült az internetre, lehet csámcsogni. Az igazi csemege a "Szócikkek egy lehetséges sebesség-szótárhoz" címü erőlködés - érdemes belenézni. Fajtiszta posztmodern, értelmetlen és érthetetlen szöveg, egyszerüen elképesztőnek találom, hogy ezt valaki érdekesnek és/vagy értelmesnek találja. Kénytelen vagyok egy hosszú szöveget idemásolni:

[meghatározás] Sebességen a gyorsulás paraméterét értem. A gyorsulás többnyire a gazdasági, hadászati vagy kommunikációs technológiai törekvések sajátja, és lényege a tér tömörítése vagy másképp megközelítve: a jelen tágítása. Egy dinamikus rendszer vizsgálata tulajdonképpen ennek a kompressziónak vagy extenziónak az analízise kell hogy legyen. Minthogy a sebesség egyben a gyorsulás korábbi paramétereinek túlszárnyalása, a sebesség lényeges és megkerülhetetlen aspektusa az, amit korábban folyamatos vektorizációnak neveztem.

[meghatározás] Sebességiségen egyfelől a sebesség ideáját értem, másfelől azt a területet, amely a gyorsulással kapcsolatos ismereteket hivatott befogadni.

[meghatározás] A sebesség vektora a sebesség felemésztésének (reális vagy virtuális) útja.

[meghatározás] Abból a szempontból, hogy a test fel van-e tűzve vagy sem a sebesség vektorára, kontemplatív vagy participatív sebesség-részvételről beszélek. Például a lovas participatív, az íjász, aki csak manipulálja a vektort, kontemplatív. Annak, hogy különbséget tegyünk a test két sebességhiposztázisa között, az a jelentősége, hogy a sebesség vektorára tűzött test önreflexiója más minőségeket kapcsol be, mint a statikus test önreflexiója. A participatív aktor számára jelentősen felfokozódik például a vesztibuláris érzékelés fontossága.

"A sebesség vektorára tüzött test önreflexiója más minőségeket kapcsol be"... Hogyan lehet minőségeket "bekapcsolni"? És hogyan teszi ezt az önreflexió? És mért nem lehet magyarul beszélni - mi ez a sok participatív, vesztibuláris, kontemplatív, extenzió, kompresszió, aspektus, manipulál, vektorizáció, stb., stb.? Valaki nagyon tudományosan akar hangzani. Csakhogy ebben egy morzsányi tudomány sincs. Kénytelen vagyok idézni Alan Sokal és Jean Bricmont immár klasszikus könyvéből (Fashionable nonsense: postmodern intellectuals' abuse of science) -- a fiúk így fejezik be a Paul Virilio-ról szóló fejezetet (aki nagy mértékben inspirálta a Korunk-beli cikket):

This paragraph - which in the French original is a single 193-word sentence, whose "poetry" is unfortunately not fully captured by the translation - is the most perfect example of diarrhea of the pen that we have ever encountered. And as far as we can see, it means precisely nothing.

Most nem másolom ide a szöveget, amire itt utalnak, de ez a diagnózis teljes mértékben érvényes a Korunk-beli sebesség-elmélkedésekre is.

Szomorú, hogy az erdélyi magyarság egyik legelitebbnek számitó lapja csak ilyesmiket tud produkálni.