Changing one's mind is not a sign of weakness

Seed Magazine's second annual science writing contest is over now, and the essays of the first and second prize winners are available online. Here is something worth noting in the piece by Thomas W. Martin:

The goal of science is to find those ideas that can withstand the long and hard barrage of evidence-based argument. That lesson must be experienced anew by the members of each generation, irrespective of their careers. Mastery of scientific concepts and theories is a necessary starting point, but it serves only as a prerequisite to joining the never-ending dialogue. Students must learn first-hand how to both imaginatively create new hypotheses and to dispassionately critique them. Many commentators have rightly implored us to make certain that young people encounter the "thrill" of discovery. While this is undeniably desirable, it is arguably even more crucial that they experience the agony (if only on a modest scale) of having a pet hypothesis demolished by facts.

Several current presidential candidates have insisted that they oppose the scientific account of earth's natural history as a matter of principle. In the present cultural climate, altering one's beliefs in response to anything (facts included) is considered a sign of weakness. Students must be convinced that changing one's mind in light of the evidence is not weakness: Changing one's mind is the essence of intellectual growth.

iPod-kritika a la Cluj

Először is, elnézést a kötekedésért. De. A kolozsvári Szabadság cikkezik az új iPod(ok)-ról, és az egy mondatra eső hibák száma kiemelkedő.

A cím: "Újra tarol az iPodE". Helyesen: iPod.

Első sor: "A Sony Walkmen találmánya volt az, ami alapvetően forradalmasította az utcai zene hallgatást." Helyesen: Sony Walkman.

"A leghíresebb mp3 lejátszót az Apple készítette el. Az ipod elnevezést azóta generikusan mp3 lejátszókra is használják, akkora sikernek örvendett a Mac zenedoboza." Az iPod elnevezést kimondottan csak az Apple által gyártott lejátszókra használják, legalábbis angol nyelvterületen.

"A siker receptje két tényező volt: a jól sikerült design és a kiváló minőségű hang visszaadási képesség." A hangminőség valóban nem rossz az iPod-on, de nem is jobb, mint sok más lejátszón, és gyengébb, mintha CD-t hallgatnál. A siker receptje nem a hangminőségben keresendő.

"Az alma logos lejátszó kezelhetősége azonban messze elmarad a flash lejátszók mögött: mert ezekhez még az Apple által erőltetett iTunes program szükséges." Igen, az iTunes szükséges az iPod-hoz, de ez nem jelenti azt, hogy az iPod kezelhetősége elmarad a flash lejátszókéhoz képest. Az egyik lényeg az iPodnál az, hogy simán és intuitíven működik az iTunes-zal. Az Apple-nél mindig is fontos volt a szoftver-hardver integráció.

"...a probléma csak az, hogy az Apple szoftvereire jellemzően az iTunes is nehézkes, sőt agresszív szoft." Bárcsak minden szoftver annyira lenne nehézkes és agresszív, mint az iTunes.

"A második shuffle modell is a külalakjával hódította meg a piacot (pedig a 100 eurós lejátszónak még kijelzője sincs)." Amerikában az iPod Shuffle-t 60 dollárért árulják. Nincs kijelzője, de egyszerűen és nagyszerűen működik. És akkora, mint egy ütés tapló.

"Az iPhone megint csak olyan ketyere, amivel az Apple a mások által kifejlesztett megoldásokat fölözi le." Az Apple évek óta dolgozik az iPhone érintésérzékeny képernyőjén és annak szoftverén. Senki eddig nem tudta ezt ilyen szinten megcsinálni.

"A funkciók közt szerepel a netkompatibilitás, mp3 illetve videolejátszás, telefon, GPS, érintős képernyő – mindez egy maximálisan 20 gigabyteos merevlemezzel kombinálva." Az iPhone-on nincs (még) GPS (sajnos). És a merevlemez csak 8 GB-os (sajnos).

Lehetne egyebekkel is kötekedni, de minek.

Diszkléjmer: alulírott megrögzött Apple-barát és boldog iTulajdonos.

New images from Mars: the idea of very recent watery flows is evaporating

A few months ago I commented on the fact that, despite numerous scientific and media reports, the existence of recent watery flows on Mars is far from being obvious or proven. While there are many rock formations exposed at the planet's surface that clearly suggest flowing water some time in the ancient past - for example, the delta near Holden Crater -, many of the young gullies and debris fans have no unequivocal signatures of recent watery flows.

The high-resolution images with the relatively recent gullies were released in 2000, and a paper was published in Science about how these features suggest the presence of liquid water on the Martian surface. Last year, this idea seemed to get new support, in the form of some images taken in 2005 were showing sedimentary activity on crater walls, when compared to images shot a few years earlier.

(image from Malin Space Science Systems)
The problem is, as I said, that nothing in these images suggest unequivocally the presence of water. Geologist Allan Treiman published a paper in 2003 stating this, but at that time his views were representing the minority viewpoint. Needless to say, the news reports got rid of the last remaining uncertainties and doubts in the story, and presented it as if it was 100% sure that liquid water exists today on Mars.

Now there is new evidence that the recent watery flows are not so watery after all. Rather, they are probably dust avalanches, dry flows similar to the ones that occur on windblown dunes here on Earth. Such flows can only form on steep slopes, that are close to the angle of repose. The problem, of course, is complicated - as many problems in science are - and there is no simple answer. For example, in the image shown above, you can see a fan that has been reincised after its deposition by its own feeding channel, so that the latest active deposition occurs further downdip. Such erosional valleys are probably associated with turbulent flow, suggesting that these fans were probably deposited by watery flows. More recent images (see below) also show details of erosional channels that are suggestive of watery flows. Unless the dust avalanches were highly turbulent density flows, similar to some snow avalanches, and they were even able to cut channels. Again, I think there is no easy and obvious answer.

photo from NASA's Planetary Photojournal
In any case, there are two new papers in Science on this subject, check them out if you have online access (I don't :( ).

Flame structures

Flame structures are sedimentary structures that usually consist of upward-pointing flame-shaped finer-grained sediment tongues that protrude into coarser sediment (like sand). Almost invariably, the 'flames' are inclined in a downslope direction (in a paleogeographic sense, of course) -- like in these two images from the Precambrian Windermere Group in the Canadian Caribou Mountains.


Flame structures are often interpreted as load structures: the overall higher-density sand sinks into the lower-density underlying shale. That would put flame structures into the category of Rayleigh-Taylor instabilities, which result from density inversion. In geology, one of the most important types of Rayleigh-Taylor instability is related to salt: if buried deep enough, the density of the compacting overlying sediment exceeds the density of salt, and the latter starts flowing upward, giving rise to salt diapirs. Salt diapirs often have mushroom shapes, typical of Rayleigh-Taylor instabilities.

The shapes of the flame structures above actually remind me more of the Kelvin-Helmholtz instability, which is related to shear (that is, different velocities) across a fluid interface, and can occur even if the densities are not inverted. K-H instabilities in the atmosphere can result in elegant clouds. K-H billows are common at the tops of turbidity currents, due to the shear between the static water column above and the moving sediment-laden current below. There is no reason why the instability could not occur at the base of the current as well, if the underlying sediment is still fluid enough, and the current itself is not too erosive.

Here is the classic picture of K-H billows at the top of a density current, from Van Dyke's Album of Fluid Motion.


Clastic Detritus has more on flame structures.

Peyto Lake / Caldron Lake trail

[This is my last post about Peyto Lake, I promise.]

Here is a KMZ (= Google Earth) file for the trail that leads from the Peyto Lake viewing platform to Caldron Lake. It corresponds to the red line in the screenshot below. It is obvious that we never got to Caldron Lake...


You can also see some of the photos in Google Earth, if you download and open this file.

Why is photographic metadata not treated properly?

I am looking forward to the day when there will be a good industry standard for adding metadata to digital photographs. Right now, it is a real mess, especially if you want to add new information to the photos that have already been downloaded to the computer.

More to the point: as I mentioned before, I have a small GPS receiver that I like to use whenever I am doing geological field work or I am just hiking (is there a difference? :) ). In addition, I cannot do any of these things (hiking or fieldwork) without having a camera with me and taking pictures all the time. And, when I get home, I try to add the approximate geographic location to at least a number of photographs. This can be done using a variety of software packages that write the geographic coordinates into the EXIF part of the image file, the part that contains all kinds of information about the picture, such as date taken, camera manufacturer, camera model, exposure time, etc.

To combine the geographic information from the GPS with the photos, I am using GPSPhotoLinker, which is by far the best application among those that I have tried (and I have tried many). The nice thing about it is that you don't have to process the photos one by one; the program has a batch mode that does everything in one go, using the time stamps in the photographs and the time data from the GPS unit. [There are other programs that claim to be able to do this, but GPSPhotoLinker actually works.]

In my case, the problems start when I try to edit the pictures with iPhoto. I am a big fan of iPhoto, I think it is a fantastic photo management program, but apparently it is unable to properly deal with the modified EXIF data. If I embed the geocoordinates before taking the pics into iPhoto, they show up correctly in iPhoto, but then they (at least some of them) get corrupted when I export the images from iPhoto (usually to put them on Smugmug). So the only option is to geotag the photos after they have been edited in and exported from iPhoto. Fair enough, I can live with that. The problem is that with the new version of iPhoto (iPhoto '08), GPSPhotoLinker cannot write the coordinates to the exported images.

Scheisse mare, as my friend Radu would say ("mare" means big in Romanian, if you want to know). The only workaround I have found is to open the exported images in Adobe Photoshop, and save them again as JPEG files; after this operation - that probably rearranges the EXIF data - GPSPhotoLinker works fine.

Part of the issues are probably rooted in the fact that the EXIF part of the image can be located anywhere in the file. There is a good reason why the longest section of the the Wikipedia article on EXIF is entitled "Problems".

I hope that things will improve soon. In the meantime, if you have a good workflow or workaround for doing automated geotagging on a Mac, please let me know.

Two pictures from Jasper National Park

More here.

Three pictures from Banff National Park

The rest are here.

Miért nem érdemes Hamvas Bélát komolyan venni

Hamvas Béláról nehéz rossz véleményt hallani vagy találni az interneten. Szőcs Géza Shakespeare-rel és Buddhával emlegeti egy mondatban. A tradíció.org szerint a legnagyobb magyar író. A hamvasbéla.org a huszadik század egyik legnagyobb metafizikai gondolkodójaként mutatja be.

Ha azonban belolvasunk írásaiba, nem sok bizonyítékot találunk a fentiekre. Vegyük például "A bor filozófiáját":

A legtöbben ugyanis azt hitték, hogy az ateisták vallástalanok. Erről persze szó sem lehet. Vallástalan ember nincs. Az ateisták nem vallástalanok, hanem szánandóan fogyatékos értelmük és korcs kedélyükhöz képest komikus vallásban hisznek. Éspedig nemcsak hisznek. Az ateisták mindnyájan bigott emberek. Úgy mondom, hogy mindnyájan, mert még egyetlen ateistával se találkoztam, aki ne lett volna bigottabb még annál a rossz szagú vénasszonynál is, aki vasárnap krajcáros füzeteket árul a templom előtt Szent Homorony csodatevő vizeletéről. Az ateista vallás szentje persze nem Szent Homorony hanem Einstein, és a csodatevő hatalom nem a vizelet, hanem az ultraszeptil. Az ateista bigottéria neve materializmus. Ennek a vallásnak három dogmája van: lélek nincs, az ember állat, a halál megsemmisülés. A három pedig egyetlenegyre megy ki, s ez az, hogy az ateisták rettenetesen félnek Istentől. Böhme azt mondja róluk, hogy Isten haragjában élnek. Nem ismernek mást, csak a haragvó Istent: ezért bujkálnak és hazudoznak. Azt hiszik, ha azt mondják: nincs Isten, nem fognak többé félni. Ehelyett persze még jobban félnek.

Az ateista persze elbizakodott ember, nem is akar más lenni; alázatra, szeretetre nem hajlik, más szóval olyan erőtlen, hogy nem is tud rá hajlani. Inkább kitart félelmében, amit letagad, reszket és bujkál és hazudozik, és egyre fennhéjázóbb lesz. Ebből a vigasztalan kotyvalékból, amelyben tagadás, félelem, hazudozás, bujkálás, fennhéjázás, bigottéria együtt fő, alakult ki a materializmus, mint vallásszurrogátum.

Mindezekből most már világosan látni, hogy az ateistákat erőszakosan meggyőzni nemcsak hogy nem lehet, de nem is szabad. Tévelygők, akik tele vannak aggodalommal, önáltatással, és nagyon óvatosan kell velük bánni.

Ha valaki manapság ennyire durva hangú kirohanást írna a keresztények vagy általában az istenhívők ellen, azaz fogyatékos értelműeknek, korcs kedélyűeknek, hazudozóknak, gyáváknak, fennhéjázóknak, tévelygőknek nevezné testületileg őket, nagy lenne a felháborodás. És jogosan. De ha Hamvas Béla teszi ezt az ateistákkal, akkor az egyszerre számít szépirodalomnak, filozófiának és metafizikának.

De olvassuk tovább a "Bor filozófiáját", mert érdemes (?): olyan gyöngyszemekre találunk, melyekhez képest sok mai áltudományos erőlködés egészen racionálisnak és világosnak tűnhet. Itt van például ez a rész:

Ha valaki a hagyomány alapján a legközelebbi értelmi megfeleléseket ki akarja építeni, ezt a következőképpen teheti:

VÉR
Nap - vasárnap - a - vörös - arany - 1

SÖR
Hold - hétfő - c - fehér - ezüst - 2

VÍZ
Merkúr - szerda - f - sárga - higany - 7

TEA (KÁVÉ)
Mars - kedd - g – ibolya - vas - 4

TEJ
Vénusz - péntek - e - zöld - réz - 5

OLAJ
Jupiter - csütörtök - d - kék - ón - 6

BOR
Szaturnusz - szombat - h - fekete - ólom - 3

Ebben a táblázatban a folyadékoknak értelmi megfelelések szerint való hétszeres kapcsolata szerepel, éspedig a bolygókkal, a hét napjaival, a hét hanggal, a szivárvány hét színével, a hét fémmel és a hét számmal. Amint látszik, a bor napja a szombat, bolygója a Szaturnusz, színe a fekete, férne az ólom, hangja a h és száma a három.

Amit nem egészen értek, az a következő: mivel jobb és értelmesebb az ilyen numerológiával vegyített asztrológia és hamis gasztronómia, mint az imént bigottnak nevezett "rossz szagú vénasszony", "aki vasárnap krajcáros füzeteket árul a templom előtt Szent Homorony csodatevő vizeletéről"?

Hamvas Béla szerint az ateista "vallásnak" három dogmája van. A mai pszichológia, biológia és fizika szerint azonban minden jel arra mutat, hogy ezek tények, nem dogmák:

Lélek nincs, az ember állat, a halál megsemmisülés.

Így van.

Two more images of Peyto Lake

The first is an annotated screenshot from Google Earth. Unfortunately there is no high resolution imagery at this location (the hi-res tile covering Lake Louise does not reach Peyto Lake).


The second is a panorama (shot with a telephoto lens) showing one more time the delta plain at the lakehead. Click on the images for larger versions.