Let a thousand academic flowers bloom

The ongoing debate about whether there is need for a new university in Cluj that would roughly correspond to the former Bolyai University should consider what we know about higher education systems that work pretty well. Here are, for example, some recommendations from The Economist:

As it happens, we already possess a successful model of how to organise higher education: America's. That country has almost a monopoly on the world's best universities (see table 1), but also provides access to higher education for the bulk of those who deserve it. The success of American higher education is not just a result of money (though that helps); it is the result of organisation. American universities are much less dependent on the state than are their competitors abroad. They derive their income from a wide variety of sources, from fee-paying students to nostalgic alumni, from hard-headed businessmen to generous philanthropists. And they come in a wide variety of shapes and sizes, from Princeton and Yale to Kalamazoo community college.

This survey will offer two pieces of advice for countries that are trying to create successful higher-education systems, be they newcomers such as India and China or failed old hands such as Germany and Italy. First: diversify your sources of income. The bargain with the state has turned out to be a pact with the devil. Second: let a thousand academic flowers bloom. Universities, including for-profit ones, should have to compete for customers. A sophisticated economy needs a wide variety of universities pursuing a wide variety of missions. These two principles reinforce each other: the more that the state's role contracts, the more educational variety will flourish.

I especially like that "a sophisticated economy needs a wide variety of universities pursuing a wide variety of missions". Contrast that with what is going on in Romania. Cluj, the most important cultural center in Transylvania, is almost entirely dominated by a single but huge academic institution, that is, Babes-Bolyai University. There are about 45,500 students at UBB, and it is essentially the only institution in Transylvania that has some real scientific output (that is, publications in ISI journals). Not a lot of scientific output, taking into account the number of faculty, but certainly light-years ahead of any other place pretending to produce science.

So wouldn't it make sense to diversify a bit the academic picture and re-create an institution that already has some respectable history? The new Bolyai University would not be an institution against the present-day UBB; and it clearly should not be solely focused on local and Hungarian issues. Ideally, it would result in a healthy competition, and it would give a chance to the Hungarian community in Transylvania to have a real center of excellence in research and higher education.

That would be the real multiculturalism. A relatively small but quality-driven institution of higher education is better than a giant degree-machine whose leaders seem to think that just pointing out how many thousands of students study in how many different languages shows how good the institution is. The best universities in the world are famous not for the sheer numbers of their students or faculty, and the number of languages that are used on campus, but for the quality and impact of research and teaching. And by that standard, I am sorry to say, Babes-Bolyai has a long way to go.

Az Egyetem dekonstruálása

A Hét új lapszáma az egyetem-üggyel foglalkozik. Dícséret illeti érte. Sajnos a Hantz Péterrel készült interjú után hamar lankadni kezd az ember lelkesedése, hiszen ezt az egyetlen BKB-szempontokat közvetítő cikket négy olyan írás követi, amelyek alapjában véve mind a BKB-t támadják, egyesek viszonylag építő szándékkal, mások, igazi posztómodernekhez illően, teljesen "dekonstruktív" módon.

Vegyük például Magyari-Vinze Enikő szövegét. M.V.E. azzal vádolja a BKB-t és a velük szimpatizáló embereket, hogy

elsődlegessé és kizárólagossá szentesítik a „magyarnak“ avagy „románnak“ lenni állapotát, és ellényegtelenítik az identitás többi formáját (esetenként, vagy együttesen a nemiséget, a társadalmi státust, a szakmai hovatartozást, a szexuális orientációt stb.)

Ugyan, ugyan, ha azt mondom, hogy magyar karokat, vagy magyar egyetemet akarok, az azt jelenti, hogy el akarom nyomni a feministákat vagy homoszexuálisokat? Ha valakinek a véleménye nem egyezik a Magyari-Vinze Enikőével, az azt jelenti, hogy antifeminista és homofób?

De ami a legbosszantóbb az egészben, az az, ahogyan a BKB-ellenes humán egyetemi emberek egy része egyszerüen nem hajlandó leereszkedni a konkrét érvek és ellenérvek szintjére: ők képesek felülemelkedni alattomos etnikai hovatartozásukon és provinciális kulturális gyökereiken; képesek felülről látni és dekonstruálni a helyzetet és a jelenséget. Az eredmény pedig valami ilyesmi:

Az identitás-diskurzusok (függetlenül attól, hogy éppen milyen terminusokban határozzák meg az egyéneket és a csoportokat), az osztályozás és a befogadás/kizárás mellett mindig ilyen redukciós munkát (is) végeznek. Az őket megtestesítő politikák pedig az így létrehozott szubjektumokat mobilizálják, és mint ilyeneket megerősítik és fenntartják. És éppen ezáltal biztosítják be magukat is. Miközben elhitetik, hogy az egyén semmit sem ér etnikumán kívül, saját mobilizáló tevékenységüket is életbevágó fontosságúként jelenítik meg, miközben megkérdőjeleznek más identifikációkat.

Ilyeneket olvasván izmosodik bennem a vélemény, hogy igenis jó lenne a Bolyai Egyetem. Jó lenne, mert esélyt adna arra, hogy magyarul, románul, németül vagy angolul egyaránt fontosabb dolgokra koncentráljon, mint az identitás-diskurzusok és a szubjektumok mobilizálása.

Félreértés ne essék: Romániában, és Kelet Európában általában, valóban sok víznek kell lefolynia a Dunán, míg a nőket, homoszexuálisokat, süketeket, és egyéb csoportokat (közöttük, mellékesen, nemzeti kisebbségeket is) valóban európai szinten fogják kezelni és elfogadni. Azt azonban nem hiszem, hogy a fentihez hasonló elemzések sokat változtatnának a helyzeten. És azt sem, hogy tudományos kutatásnak lehetne őket nevezni.

Persze a lényeg nem ez, hanem az, hogy a magyar karok - magyar egyetem körüli vita nem erről szól, és nevetséges a BKB-t most már nemcsak nacionalizmussal meg Fidesz-szolgalelküséggel vádolni, hanem a nemiség és a szexuális orientáció "ellényegtelenítésével" is.