Szkeptikus szótár magyarul

A Skeptic's Dictionary-nek magyar nyelvü fordítása készül, az eddig lefordított címszavak itt olvashatóak. Érdemes beleolvasni, pl. az asztrológia, kreacionizmus és homeopátia címszavaknál.

Esetleg költészet, de nem tudomány

A kolozsvári Szabadság ismét leteszi a garast az áltudomány és az olcsó miszticizmus mellett: Dr. Löwy Károly biológus (?) elmélkedik "Költészet vagy tudomány" cimmel. Ime egy néhány kiemelkedő félrebeszélés:

"Tudjuk, hogy szervezetünkben is van egy energiaközpont, egy akkumulátor, amely bioáramot termel, amely aztán az idegrendszer közvetítésével elérkezik minden egyes sejthez. Honnan indul ki? Egy ATP, egy adenosin-trifoszfát molekulából, amiből lehasít egy foszfor atomot és ettől megindul az energiatermelés. Ki hasítja ezt le, mikor és miért? Ezen a ponton csődöt mond minden enciklopédia, és adós marad a válasszal..."

Nem tudom, hogy Löwy doktor úr hol szerezte biológusi vagy orvosi diplomáját, de hogy egy ilyen szövegért meghúznának biológiából egy tisztességes középiskolában, az biztos. Az idegrendszer legfeljebb felhasználja az ATP-ből termelt energiát, de semmiképp sem müködik úgy, mint az elektromos hálózat a lakásban (olyan ez, mintha összekevernéd a telefonhálózatot az elektromos áramot szolgáltató hálózattal). Az a kérdés pedig, hogy "ki hasitja le és miért" az ATP-t, olyan, mintha azt kérdeznénk, hogy egy fadarab égésekor ki egyesiti az oxigént a szénnel és miért. S az enciklopédiák nem mondanak egyáltalán csődöt, itt van például egy egész sor magyarázat az ATP szerepéről.

Más:

"A bennünk közlekedő energiák a fejünk búbjától a talpunkig tizenkét meridiánon, tizenkét hosszúsági körön áramlanak (a gyakorlatból tudjuk, hogy a tüdőn éjfélkor átáramló energia váltja ki az asztmás krízist, éjjel kettőkor a májon átáramló az epekrízist, hajnali négykor a veséken áthaladó a vesekrízist stb.) Saját energiáink is reggel születnek, délre növekszenek, estére vonulnak vissza, éjszaka pedig hanyatlanak. [...] Ha bármelyik tényezőből túl sok van, az árt a szervezet egészének. A túl sok boldogság például árt a szívnek, a túl sok szomorúság a tüdőnek; a félelem, az aggodalom árt a vesének, a düh a májnak."

S ha túl sokat olvasunk kritikátlanul bioáramokról, energiákról és kinai gyógymódokról, az árt az agynak. Ez se nem költészet, se nem tudomány, csak egy halom kiemelkedő ostobaság.

Ami a legszomorúbb: hogy létezik, hogy nincs a Szabadság szerkesztőségében egy normális ember, aki rájöjjön, hogy ilyen üres kotyvalékokat nem kell és nem szabad közölni? És hogy létezik, hogy az egész kincses Kolozsváron nincs egy értelmiségi, aki kiálljon a valódi tudomány és a valódi költészet mellett?

De kezdett megártani a sok szomorúság a tüdőmnek, úgyhogy abbahagyom.

[Utólagos kiegészités: ugyancsak a Szabadságból lehet megtudni, hogy Dr. Löwy Károly Kolozsvár egyik legismertebb gyermekorvosa (s ugyanaz mint Dániel Károly iró).]

UFOs on ABC

A few weeks ago I started watching a 2-hour long special on ABC about UFO-s -- but I couldn't stand watching it for a long time; there was too much of the usual mystical stuff and the skeptical viewpoint was hardly given any consideration. Chris Mooney writes about the program at CSICOP's home page, and concludes that

"through the use of selective skepticism, journalistic "balance," and haphazard suspension of disbelief, ABC and Peter Jennings manage to keep the sense of "mystery' alive. In light of the difficulty of positively proving any existing UFO claim, that's probably the most they could possibly accomplish."

Homeopathy advertised in The New Scientist

The New Scientist talks about "The 13 things that don't make sense". Some of the 13 items are at least questionable. For example, it seems to me pretty one-sided to claim that the experimental case for cold fusion is 'bulletproof'. Bob Park has a much less positive view of the issue, for example here. Also, after reading Brian Greene's The Fabric of the Cosmos, I thought that inflationary cosmology gave a good explanation for the 'horizon problem'. According to the New Scientist, "In scientific terms, the uniform temperature of the background radiation remains an anomaly." The third item that I am quite skeptical about is number 4 - the Belfast homeopathy results:

"MADELEINE Ennis, a pharmacologist at Queen's University, Belfast, was the scourge of homeopathy. She railed against its claims that a chemical remedy could be diluted to the point where a sample was unlikely to contain a single molecule of anything but water, and yet still have a healing effect. Until, that is, she set out to prove once and for all that homeopathy was bunkum.

In her most recent paper, Ennis describes how her team looked at the effects of ultra-dilute solutions of histamine on human white blood cells involved in inflammation. These "basophils" release histamine when the cells are under attack. Once released, the histamine stops them releasing any more. The study, replicated in four different labs, found that homeopathic solutions - so dilute that they probably didn't contain a single histamine molecule - worked just like histamine. Ennis might not be happy with the homeopaths' claims, but she admits that an effect cannot be ruled out."

I am looking forward to more results that show that homeopathy works. However, scientists and editors and journalists alike should keep in mind that extraordinary claims require extraordinary evidence. I have a feeling that New Scientist's free advertisment for homeopaths was a bit too early and unnecessary.