New Orleans, Jazz Fest

New Orleans az a város, ahol nehéz olyan kocsmát, vendéglőt, klubot, vagy akár üzletet találni, ahonnan rossz zene szól. Márpedig a zene sok helyen szól, és nem is kis hangerővel, minden este a French Quarter-ben, egymást túlkiabálva, egymást túllicitálva. Egyfajta "survival of the fittest"-ről van szó: a Bourbon utcán, ha nem tudsz elég nézőt, hallgatót, turistát, alkoholistát, szájtátót becsalogatni minden este, akkor el vagy veszve.

New Orleans az a város, ahol reggel tízkor leülsz, hogy igyál egy kávét, és megkérdezik, nem óhajtasz-e egy 'bloody mary'-t. S ha körülnézel, látod, hogy vannak, akik nem utasítják vissza.

New Orleans az a város, ahol egymást érik a jobbnál jobb és drágábbnál drágább vendéglők; de nem messze a legelitebb kajáldáktól és hotelektől bedeszkázott, elázott, hiányos fedelű épületek jelzik, hogy merre pusztított 2005-ben a hurrikán.

Norah Jones
New Orleans az a város, ahol minden évben egy néhány százezer ember gyűl össze zenét hallgatni a Jazz Fest-en, ahol nemcsak dzsesszt játszanak, és, akárcsak a French Quarter-ben, nehéz hallgathatatlan zenét találni. Miközben Van Morrisont vagy valamelyik névtelen helyi együttest hallgatod (amelyik sok szempontból jobb, mint Van Morrison, különösen néhány sör után), enyhe marijuána-illat lengi be a levegőt. A happiness-hangulat azokat is elkapja, akik csak passzívan szívják.

Vagy az a sörnek köszönhető?


Több fotó itt.

Hogyan beszéljünk és írjunk posztmodernül

Stephen Katz, Trent Egyetem, Peterborough, Kanada

[Mivel aktualitásából nem sokat veszített, talán érdemes feleleveníteni ezt a szöveget, amelyet Stephen Katz angol eredetijéből fordítottam évekkel ezelőtt - zs].

Az utóbbi tíz évben a posztmodernizmus divatos frázissá vált magas értelmisegi körökben. Könyvek, cikkek, konferenciák, egyetemi kurzusok visszhangozzák a posztmodernizmusról szóló vitákat, melyek a jelenkor egyediségét hangsúlyozzák. Olyan időket élünk úgymond, mikor a komputerizálás, a globális gazdaság és a média visszafordíthatatlanul megváltoztatták a társadalmi elfoglaltságok összes formáit. Kultúráról előadásokat tartó szociológia professzorként én is e környezet részének érzem magam, és a posztmodernizmus mint értelmiségi mozgalom és gyakorlati probléma egyaránt érdekel. Tapasztalatom szerint egy szakadék választja el egymástól azokat, akik a posztmodern fordulatban csupán a jól ismert régi csapdák neokonzervatív újracsomagolását látják, és azokat, akik szerint a posztmodernizmus egy régóta szükséges ellenszer az oktatásban, esztétikában és politikában uralkodó modernista elvekre. Átmeneti álláspontok is léteznek persze, attól függően, hogy ki hol és hogyan látja a legoptimálisabb utat az új évezredbe.

Úgy gondolom azonban, hogy az igazi szakadék nem annyira az álláspontok közelíthetetlenségéből, mint inkább a nyelvi különbségekből adódik. Értelmiségi körökben a nyelvi testtartás épp olyan fontos lehet mint a tartalom. Más szóval: nem az az igazán fontos, hogy kedveled-e vagy sem a posztmodernizmust, hanem az, hogy tudsz-e posztmodernül írni és beszélni. Tegyük fel, hogy be akarsz kapcsolódni az irodalomelmélet és a minden-célra-alkalmas mély gondolkodás helyi mandarinjainak beszélgetésébe, de fogalmad sincs, hogy mit mondjál. Vagy mondasz valamit, amit relevánsnak, sőt, egyenesen jó meglátásnak tartasz, de figyelembe se vesznek, vagy enyhe sajnálattal néznek rád. Itt van tehát egy rövid útmutató a posztmodern nyelv megtanulásához.

Először is: soha ne feledd, hogy az egyszerű és világos fogalmazás szóba sem jöhet. Túl realista, modernista és nyilvánvaló. Hogy ezt kidomborítsa, a posztmodern szöveg nyelvi játékosságot, paródiát és többértelműséget követel a szerzőtől. Mivel ezt gyakran nem könnyû betartani, a homályos fogalmazás általánosan elfogadott helyettesítővé vált. Tegyük fel például, hogy valami ilyesmit akarsz mondani:

Hogy elkerüljük a bennünket befolyásoló kulturális elfogultságokat, a nyugati társadalmakon kívűli emberek véleményére kell figyelnünk.

Ez egyenes beszéd, de unalmas. Nézzük csak például a 'vélemény' szót. Posztmodernül 'vélemények' helyett 'hangok'-at használnánk, de jobb a 'vokalitások', és még jobb a 'multivokalitások'. Tedd még hozzá például az 'intertextuális' jelzőt, és nyert ügyed van. A 'kívűli emberek' szókapcsolat ugyancsak túl egyszerű és lapos. A 'posztkoloniális másságok' már sokkal jobban hangzik. Helyesen beszélni posztmodernül csak akkor lehet, ha a jól ismert rasszizmus és szexizmus mellett egy sereg más előítéletről is könnyedén szövegelsz. Ilyen például a 'fallogocentrizmus' - férfi-központúság, mely a bináris logika racionalisztikus formáival társul. Végül a 'bennünket befolyásoló elfogultság' pongyola fogalmazás; használj kevésbé érthető igéket és szókapcsolatokat, mint például az 'identitásainkat mediáló szubjektivizmus'. Az átírt szöveg végső formában tehát így szól:

Hogy elkerüljük az identitásainkat mediáló fallogocentrikus szubjektivizmusokat, a posztkoloniális másságok intertextuális multivokalitásaira kell figyelnünk.

Ez már kezd posztmodernül hangzani!

Ha nincs időd és energiád, hogy elsajátíts egy minimális posztmodern szinoníma- és neologizmus-szókincset, mely megmentene a nyilvános lebőgéstől, ne feledd: az sem baj, ha félrebeszélsz, ha azt a megfelelő módon teszed. A posztmodern nyelvtanulás egy második fontos stratégiája arra tanít, hogy használj minél több toldalékot, képzőt, kötőjelt, aláhúzást és minden egyebet, amit a számítógép elbír (számítógép nélkül pedig lehetetlen posztmodernül írni!). Időmegtakarítás végett jobb, ha készítesz egy rövid táblázatot. Három oszlopra lesz szükséged. Az első oszlopba írjuk az előképzőket: poszt-, hiper-, pre-, de-, disz-, re-, ex- és ellen-. A második oszlop az utóképzőket és más végződéseket fog tartalmazni: -izmus, -itás, -áció, -i, stb. A harmadik oszlopba írj egy sor elismert és jól ismert nevet, amelyek jelzőként vagy izmusokként egyaránt tekintélyt hordoznak, pl. Barthes (Barthes-i), Foucault (Foucalt-i, foucaltista, foucaltizmus), Derrida (derridai, derridizmus).

Lássuk, hogyan lehet ezt a táblázatot használni. Tegyük fel valami olyasmit akarsz mondani, hogy

A modern épületeknek elidegenítő hatásuk van.

A gondolat nem rossz, de nyilvánvaló, hogy nem sokat lehet vele kezdeni ilyen formában. Meg sóspereccel sem kínálnának meg egy konferencia fogadásán, ha ez így kicsúszna a szádon. Esetleg odatennének takarítani, miután véget ért a fogadás. Szóval jobb ha előveszed a három oszlopos listát. Nézzük először az előképzőt. A pre- jónak tûnik, és a poszt- is, de több prefix egymás után a legjobb. A 'modern épületek' helyett - légy kreatív! - az 'ellen-architekturális hiper-kontemporaneitás pre/poszt-spacialitása' kezdetnek nem rossz. Az 'elidegenítő' elavult és hatástalan szó, helyette valami egyebet kell találnunk, a második oszlop végződéseivel fűszerezve. Az 'antiszocialitás' jut most hirtelen eszembe, de még jobb, ha igazi posztmodern módra egy kis kétértelműséget is bedobunk az 'antiszocialitás/szeduktivitás' kombinációval. A harmadik oszlopból válassz egy szerzőt, kinek műveiről mindenki jó véleménnyel van, de soha nem volt ideje és kedve, hogy elolvassa őket. Ha a választás nehezen megy, a francia teoretikusok mindig biztos húzásnak számítanak. Jelenlegi példánkhoz a szociológus Jean Baudrillard-ot javaslom, aki sok, nehéz és mély szöveget írt a posztmodern térről, mint olyan. A nemek közötti viszonyt sem szabad kifelejteni. Végül tedd folyékonnyá az egészet egy néhány kulcsszóval (pl. ambivalens, szubjektivitás) és egy halom kötő- gondolat- és zárójellel, és kész vagy. Íme, az eredmény:

Az ellen-architekturális hiper-kontemporaneitás pre/poszt-spacialitása egy ambivalensen visszatérő antiszocialitást/szeduktivitást kényszerít ránk, melyet a granulált szubjektivitás demaszkulinizált Baudrillard-i diskurzusában találunk enunciálva.

Megtörténhet, hogy egy adott ponton valaki megkérdi, miről is beszélsz. Ez a veszély mindenkit fenyeget, aki posztmodernül beszél, és minden áron elkerülendő. A fontos az, hogy a kérdést feltevő személy úgy érezze: nem igazán értette meg a lényeget. Ezt a legkönnyebb úgy elérni, ha egy újabb posztmodern szóáradatot zúdítasz rá, eredeti mondandód egyszerűsítése és megvilágítása érdekében. Ha ez nem működik, esetleg nem marad más hátra, mint a szörnyen modernista hangzású gondolat, hogy "nem tudom". De ne hagyd magad, inkább mondd ezt:

A kérdésed instabilitása több, ellentmondásosan rétegzett választ ébreszt bennem, melyeknek interkonnektivitása nem képes kifejezni az általad keresett logocentrikus koherenciát. Csupán azt mondhatom, hogy a realitás sokkal egyenetlenebb és az (ál)reprezentációi sokkal kevésbé hitelt érdemlőek mint amennyi időnk van, hogy itt feltárjuk. Van még kérdés? Nincs? Akkor lökjétek ide a sósperecet és a sört.

Tíz ok, ami miatt Macváltozott az életem

Az utóbbi időben amolyan multikulturalizmus alakult ki körülöttem ami a számítógépeket illeti. Nap mint nap három különböző operációs rendszerrel van dolgom. Az irodában egy HP laptopot és egy Linux desktopot kínozok; itthon pedig egy iMac-kel szórakozom, amelyiken a Windows XP-t meg a Unix terminált is elindítom néha. De térjünk a lényegre -- itt van tíz ok ami miatt az iMac-en határozottan élvezek dolgozni, a másik kettőn pedig nem mindig. A sorrendnek semmi jelentősége.

1. Csendesebb. Az iMac zajszintje olyan alacsony, hogy legtöbbször alig lehet észrevenni, hogy be van kapcsolva. Ez nem mondható el az HP laptopról. Vagy a többi PC-ről, amivel valaha is dolgom volt.

2. Szebb a külseje. Az iMac olyan, mint egy remekül sikerült kiállítási darab a Modern Művészetek Múzeumából. Az HP pofalemeze tűrhető, de nem nyújt több esztétikai élményt, mint egy műanyag szerszámosdoboz.

3. Update-ek csak ritkán vannak, és ha vannak, akkor egyszerű és gyors az installálás. A gépet általában nem kell újraindítani. Ha elindítom a Windows XP-t az iMac-en, szinte mindig talál egy néhány update-et, és a letöltés után állandóan agitál, hogy a gépet újra kell indítani.

4. Szebb az interfész (van erre jobb vagy szebb magyar szó?). A Mac OS X - ben minden minimalistán elegáns. Tudom, hogy egy számítógépnél nem ez a legfontosabb dolog, de miért ne lenne szép, ha mindennap dolgunk van vele.

5. Kikapcsoláskor és indításkor kb. háromszor olyan gyors, mint az HP laptop (tudom, hogy nem egészen jogos ez az összehasonlítás, de akkor is).

6. Simán és minden bökkenő nélkül együttműködik az iPoddal. Ezt nem mondhatom el az iMac-et megelőző PC-ről (OK, ez lehet, hogy részben az Apple hibája). A zenehallgatás teljesen más műfaj lett mac-esedésem óta: az iPod-jelenség mellett drót nélkül lehet a zenét az iTunes-ból a nappali szoba hangszóróiba küldeni.

7. Stabilabb. Program-lefagyások az iMac-en is előfordulnak, de a vérnyomásom általában kevésbé veszélyeztetett, ha a Mac-en dolgozom.

8. Az iPhotóval fotós igényeimnek 99%-át el tudom intézni; a Photoshop Elements-et csak ritkán indítom el. Az iPhoto ráadásul gyors, szép, és elegáns. A teljes-képernyős képszerkesztés is sokat megér.

9. A Mac OS X-be épített kereső, a Spotlight, össze sem hasonlítható a Windows XP keresőjével. Tudom, létezik Google Desktop és a Windows Vistának van új keresője. A Google Desktop-ot próbáltam, és lassúnak találtam. A Vista-t nem próbáltam, és valószínűleg nem is fogom egyelőre.

10. Egyszerre tudok rajta Mac, Windows, és Unix programokat futtatni. Erre tulajdonképpen ritkán kerül sor, de maga a tudat nem rossz, hogy gyakorlatilag bármi működik.

Homeopátia és magfúzió

A Háromszék a homepátiáról cikkezik, itt és itt. Persze a szerző meg sem említi, hogy a homeopátiát nem igazán fogadja el az orvostudomány, és - ugyancsak a szerző - úgy állítja be, mintha csupán az orvoslás egy sajátos formájáról lenne szó, amelyik - gondolom, a hagyományos orvostudománnyal ellentétben - "holisztikus", "egyénre szabott", és "nem gátolja a természetes reakciókat". Azt is elfelejti megemlíteni, hogy a homeopátiás szerek olyan fantasztikusan kis mennyiségű feltételezett hatóanyagot tartalmaznak, hogy gyakorlatilag vizet vagy alkoholt vásárolunk jó pénzért, amikor ilyesmit veszünk. Nem olyan rég elmentünk a gyógyszertárba szemcseppet venni, és szinte kifizettünk egy nagyon profinak kinéző üvegecske gyógyszert a kasszánál, amikor észrevettük az apróbetűs feliratot rajta, hogy "homeopathic medicine". És nem volt olcsó - kb. kétszer olyan drága volt, mint az igazi szemcsepp, amelyikben ugyanaz a hatóanyag. Jobbanmondva az igazi szemcseppben van hatóanyag, míg a homeopatikusban nincs. De a nagy büdös semmiért kétszer annyit fizetsz.

Szóval. Az érdekes az, hogy mikor a homeopátiát kitalálta Samuel Christian Friedrich Hahnemann valamikor a 19-ik században, nem is volt olyan nagy hülyeség. Abban az időben ugyanis az orvostudomány még gyerekcipőben járt, és olyan bajok gyógyításaként, amire ma aszpirint vagy paracsetamolt venne az ember, alaposan megcsapolták a népeket, olyan megfontolásból, hogy a vérrel együtt a betegség is távozik. Ehhez képest a homeopátiás módszerek lehet, hogy nem segítettek sokat, de legalább nem is ártottak. Hahnemann úgy vélte, hogy a legtöbb betegséget "miazmák" okozzák, amelyek a bőrön keresztül kerülnek be a szervezetbe, és emiatt gyakran a betegségek valamilyen kiütések formájában jelennek meg. [A miazmák létezésére persze semmiféle bizonyíték nincs.] De idézzük a Háromszéket, legalább ott, ahol a szöveg közel áll a valósághoz: [A homeopátia] "legfőbb alapelve a hasonlóság törvénye, ami azt jelenti, hogy egy anyag segíteni fog az olyan tünetek gyógyításában, melyek hasonlóak az anyag által egészséges vizsgálati személyeken kiváltott tünetekhez". Ezt az elvet követve Hahnemann nem azt vizsgálta, hogy egyes szerek hogyan hatnak beteg páciensekre, hanem azt, hogy milyen hatásokat váltanak ki egészséges embereknél. Ha például valami - bármi - taknyolást váltott ki a kísérleti alanyoknál, akkor azt Hahnemann és követői jó hűlés elleni gyógyszernek nyílvánították. Így lett a hagymából hűlés elleni gyógyszer.

Mindez érdekes és csak enyhén volt tudománytalan a tizenkilencedik században - de manapság nemcsak hogy nem érdekes, de egyértelműen és totálisan tudománytalan. Azt állítani, hogy "bármilyen heveny vagy idült betegség kezelhető homeopátiával", enyhén szólva felelőtlenség. Több száz tanulmány készült a homeopátia hatékonyságáról, és döntő többségüknek az a következtetése, hogy a homeopátiás gyógyszerek nem jobbak a placebo-nál. Miért is lennének, hiszen legtöbb kotyvalék annyira fel van higítva, hogy jó, ha van egy darab szerencsés hatóanyag-molekula benne. Márpedig hatóanyag legyen a talpán, amelyikből egy molekula is csodákat művel.

A Háromszék homeopatológusa akkor higítja ki a maradék egyetlen molekulányi hitelességet is a szövegéből, amikor kijelenti, hogy

Az atomok és mo­lekulák nagy energiatar­talommal rendelkez­nek, melyek a fénysebesség gyorsaságával mozognak, és az atomfúzió nagy mennyiségű energiát szabadít fel belőlük. A homeopátia ezt az energiát használja gyógyításra.

Hadd ismételjem el: a homeopátia az atomfúzió energiáját használja gyógyításra. Magfúzió egy kis orvosságos üvegben, hétköznapi hőmérsékleten és nyomáson. Valóban sokan álmodoznak erről - mondjuk nem olyanok, akik asztmát akarnak gyógyítani -, de eddig senkinek sem sikerült.

Egyelőre magfúziót igazán 'hatékony' formában csak a hidrogénbombában sikerült létrehozni. De ekkora hatékonyság láttán még Hahnemann doktor is megkérdőjelezné a magfúzió és homeopátia közötti összefüggést.

ps. A fenti szöveg egy része a Skeptic's Dictionary-ból ihletődött. És itt van egy cikk arról, hogy miért rossz ötlet homeopátiával védekezni a malária ellen.

Két kép a houstoni állatkertből

Geologic maps in Google Earth

One of the best ways to really start understanding the geology of an area is to look at the geologic map in Google Earth. Of course, unless you are interested in San Francisco or some other top notch place, you will not find the geologic map available in kmz or kml format (although you can get the whole US geological map here, and they are working on covering most of the globe).

Before that happens however, with a little patience it is possible to draw your own maps in Google Earth. You can use an image overlay as a starting point, and draw polygons on it after you managed to position it properly. As a quick test (well, actually it took me almost one day to do it), I created a small map that covers part of the southern East Carpathians in Romania, an area where I did some work for my thesis. It is based on the Geologic Map of Romania, 1:50000 scale, that is, one sheet from the series, edited by Murgeanu et al. and published in 1968. Old stuff, but good stuff. And a lot of work.

Az én húsvéti sablonszövegem

Szemelvények a friss húsvéti sablonszöveg-termésből (Szabadság, 2007 április 7):

"Sajnos, sokan évek óta nem járnak locsolni, és inkább begubóznak otthonukba. Egyre inkább a külsőségek számítanak, az emberek elsősorban a bevásárlással vannak elfoglalva, miközben elvész a lényeg."

"A szekularizáció diadala ma már csaknem teljes. Az egyházak és az államok szétválasztásának hevében sikerült elválasztani a vallás(oka)t a társadalomtól. És a húsvéti üzenet, a feltámadás igazsága valahol elveszett, elsilányult, a köztudatból kikopott. Az emberek sok locsolót, jó ivászatot, kellemes bulizást, gazdag nyuszijárást kívánnak."

"Bíznom kell abban, hogy még nincs minden elveszve, hogy még tudunk befelé fordulni, megkeresni önmagunkban azt a részt, amely még nem adta meg magát. Azt, amely tud, és akar hinni. Azt mondják: zuhanó repülőben nincsenek ateisták. Talán nem szükséges, hogy ez a világ is zuhanó repülővé váljon, talán még megvan bennünk az a lehelet, amely egykor életre hívta a por és hamu embert."

Nos, meg kell mondanom, hogy nekem a húsvét egy miligrammal sem jelent többet, sem kevesebbet, mint egy-egy jó ebédet otthon, családi körben, régmúlt idők locsolásait és ivászatait, és egy húsvéthétfői hányást egy szentgyörgyi poroló alatt. Igen, a "húsvéti üzenet, a feltámadás igazsága" számomra elveszett, jobbanmondva nem is emlékszem, hogy valaha is izgalmasnak és hitelesnek tartottam volna. És enyhén szólva unalmasnak tűnik, hogy évről évre ugyanezek a szövegek hangzanak el húsvétkor: a jó: a húsvéti üzenet, Jézus, a hit, magunkba-szállás; a rossz: a bevásárlások, az ivászatok, a szekularizáció, és az ateisták.

Várom azt a húsvétot, amikor a lapok valami egyébről is fognak szólni, mint hogy Jézus és aszkéta követői a követendő példák, és a hitetlenek meg csokoládé-nyuszit vásárlók a megvetni valók. Miért olyan egyértelmű egyeseknek, hogy az ateizmus egyben a moralitás hiányát is jelenti? Morális emberek és rossz emberek voltak és vannak hivők és hitetlenek között egyaránt. Igen, vannak akik annak ellenére, hogy nem járnak templomba, és valamikor középcsoportos korukban már kinőttek a Piroska-és-a-farkasból meg hasonló mesékből (melyek lehet, hogy valóban szépek, de minden mese unalmassá válik, ha tízezredszer hallod), szóval ennek ellenére törvénytisztelő és morális emberek, nem lopnak, nem ölnek, nem csalnak, a világot nem próbálják megváltani, de néha segítenek azokon, akiken tudnak, és néha spirituális élményeik is vannak, csak éppen nem kötik azokat egy szakállas öregemberhez a felhőkben vagy szakállas fiatalemberekhez a kereszten.

Kellemes húsvétot, hétvégét, napéjegyenlőséget és tavaszt mindenkinek.

Józan észtől mentes övezet

Olvasom a kolozsvári Szabadágban, hogy "létrejött az első Kolozs megyei génmódosított növényektől mentes övezet". Azt is megtudhatjuk, hogy

A Génmódosított növényektől mentes Románia elnevezésű programot a németországi Grassroots Alapítvány támogatja. Fő célkitűzése felhívni a figyelmet a génmódosított növények termesztésével járó veszélyekre. Álláspontjuk szerint bátorítani kell a környezetvédelmet szolgáló bármilyen intézkedést, valamint fellépnek a génmódosított és a „rendes" növények egymás mellett való termesztése nyomán kibontakozó károsodás ellen is.

Tizennégy Kolozs megyei település (Bánffyhunyad, Csucsa, Havasnagyfalu, Jósikafalva, Kalotaszentkirály, Kiskalota, Kissebes, Körösfeketetó, Körösfő, Reketó, Riska, Magyargyerőmonostor, Meregyó és Székelyjó) döntött úgy, hogy nem engednek semmiféle genetikai mesterkedéssel készült növényt a termőföldjeikre. Ezen kívül Beszterce-Naszód megyében huszonhat település már régebb hasonló döntést hozott.

A hazai hatóságok, úgy látom, azt tanulják el Európától, amit nem kellene. A génmódosított növények elleni harc ugyanis nemhogy használna valamit, hanem egyenesen káros: elvonja a figyelmet ennél sokkal fontosabb témákról, mint például az erdőpusztítás, a globális melegedés, vagy olyan kórokozó-törzsek kialakulása, amelyek ellenállnak az antibiotikumoknak, stb. A nagy európai GM-ellenes hisztéria ellenére (mely jórészt a kergemarhakór körüli problémákban gyökerezik) tulajdonképpen nem léteznek meggyőző adatok arról, hogy a génmódosított növények termesztése bármilyen nagy veszéllyel járna (azon kívül persze, hogy bármilyen új faj vagy törzs bevitele egy ökoszisztémába bizonyos kockázatokkal jár). Elvégre évezredek óta az emberiség egyebet sem csinál, mint géneket módosít: a bernáthegyi meg a puli tulajdonképpen génmódosított farkasok, a búza meg a kukorica génjeit is alaposan meggyámbászták az idők folyamán, s a példákat persze még hosszan lehetne folytatni. A lényeg az, hogy a mai génmódosítások csupán annyiban különböznek a természetes és a mesterséges szelekcióval elért változásoktól, hogy a változtatások tervezettek és gyorsak. Sok országban már évek óta termesztenek nagy mennyiségben génmódosíott kukoricát, krumplit, szóját. Egyetlen jól dokumentált eset sem létezik, hogy valaki ezektől megbetegedett volna.

A Szabadság szerint

Kolozs megyében az érintett hatóságok azért döntöttek a génmódosított növényektől mentes övezetek létrehozásáról, mivel úgy vélték, hogy a vidékfejlesztésre, környezetvédelemre és a vidéki turizmusra vonatkozó terveik miatt szükséges ez az intézkedés.

Kiváncsi lennék, hány olyan turista van, aki azért fújja le tervezett Magyargyerőmonostori látogatását, mert megtudta, hogy Magyargyerőmonostor határában egy fél hektáron génmódosított szója terem.

Ami pedig a környezetvédelmet illeti - egy olyan ország, amelyik nem képes rendben tartani és valóban megvédeni olyan helyeket, mint a Duna Delta, a Retyezát, a Bucegi, amelyikben Kiskapus messziről felismerhető a Google Earth-en, annyira fekete a koromtól minden körülötte, ahol kiöregedett és elavult technológiájú színesfém-bányák tározói bármikor újra kipusztíthatják egy-két folyó élővilágát -- szóval egy ilyen országban azért harcolnak egyesek, hogy nehogy génmódosított növényeket ültessen valaki a szomszédjukban.

Bevallom, nem igazán értem.

Paper on bed thickness distributions

It's online now at the Sedimentology website. Probably too much statistics for the average geologist, but very pedestrian for a real quantitative person.

Anyway, it is good to be done with this.