Esetleg költészet, de nem tudomány

A kolozsvári Szabadság ismét leteszi a garast az áltudomány és az olcsó miszticizmus mellett: Dr. Löwy Károly biológus (?) elmélkedik "Költészet vagy tudomány" cimmel. Ime egy néhány kiemelkedő félrebeszélés:

"Tudjuk, hogy szervezetünkben is van egy energiaközpont, egy akkumulátor, amely bioáramot termel, amely aztán az idegrendszer közvetítésével elérkezik minden egyes sejthez. Honnan indul ki? Egy ATP, egy adenosin-trifoszfát molekulából, amiből lehasít egy foszfor atomot és ettől megindul az energiatermelés. Ki hasítja ezt le, mikor és miért? Ezen a ponton csődöt mond minden enciklopédia, és adós marad a válasszal..."

Nem tudom, hogy Löwy doktor úr hol szerezte biológusi vagy orvosi diplomáját, de hogy egy ilyen szövegért meghúznának biológiából egy tisztességes középiskolában, az biztos. Az idegrendszer legfeljebb felhasználja az ATP-ből termelt energiát, de semmiképp sem müködik úgy, mint az elektromos hálózat a lakásban (olyan ez, mintha összekevernéd a telefonhálózatot az elektromos áramot szolgáltató hálózattal). Az a kérdés pedig, hogy "ki hasitja le és miért" az ATP-t, olyan, mintha azt kérdeznénk, hogy egy fadarab égésekor ki egyesiti az oxigént a szénnel és miért. S az enciklopédiák nem mondanak egyáltalán csődöt, itt van például egy egész sor magyarázat az ATP szerepéről.

Más:

"A bennünk közlekedő energiák a fejünk búbjától a talpunkig tizenkét meridiánon, tizenkét hosszúsági körön áramlanak (a gyakorlatból tudjuk, hogy a tüdőn éjfélkor átáramló energia váltja ki az asztmás krízist, éjjel kettőkor a májon átáramló az epekrízist, hajnali négykor a veséken áthaladó a vesekrízist stb.) Saját energiáink is reggel születnek, délre növekszenek, estére vonulnak vissza, éjszaka pedig hanyatlanak. [...] Ha bármelyik tényezőből túl sok van, az árt a szervezet egészének. A túl sok boldogság például árt a szívnek, a túl sok szomorúság a tüdőnek; a félelem, az aggodalom árt a vesének, a düh a májnak."

S ha túl sokat olvasunk kritikátlanul bioáramokról, energiákról és kinai gyógymódokról, az árt az agynak. Ez se nem költészet, se nem tudomány, csak egy halom kiemelkedő ostobaság.

Ami a legszomorúbb: hogy létezik, hogy nincs a Szabadság szerkesztőségében egy normális ember, aki rájöjjön, hogy ilyen üres kotyvalékokat nem kell és nem szabad közölni? És hogy létezik, hogy az egész kincses Kolozsváron nincs egy értelmiségi, aki kiálljon a valódi tudomány és a valódi költészet mellett?

De kezdett megártani a sok szomorúság a tüdőmnek, úgyhogy abbahagyom.

[Utólagos kiegészités: ugyancsak a Szabadságból lehet megtudni, hogy Dr. Löwy Károly Kolozsvár egyik legismertebb gyermekorvosa (s ugyanaz mint Dániel Károly iró).]