In memoriam Dénes István (1954–2005)

(fotó: Szabó Tibor)

Kellett egy kis idő, amíg a témához egyáltalán hozzá tudok szólni. S ez most se könnyü, de: szorítkozzunk a tényekre, azok letaglózóan szomorúak önmagukban, nem kell érzelmes közhelyekkel körülvenni őket.

Kellene valaki, aki továbbra is gondját viseli a Vargyas Völgyének, minden évben kitakarítja, harcol a védett területté nyilvánításért, jegyeket oszt és szed, hidakat javít és szerel, jelzőtáblákat fest, barlangokat zár le és ment meg a vandalizmustól.

Kellene valaki, aki nagy egyetemeket és híres kutatóintézeteket meghazudtoló pontossággal és érdeklődéssel térképez, kutat, rajzol és leír, profi archeológushoz illő módon ásat és leltároz.

Kellene valaki, aki nem üres hazafiságra és magyarkodásra tanítja azokat, akik hajlandóak tanulni, hanem komoly táj- és természetismeretre, mely egy életen át meghatározó lehet.

Kellene valaki, aki nem a nagy szövegek és a mellveregető öndicséretek, hanem az apró de időtálló lépések és pontos mérések embere.

Kellenének valakik, és nem is kevesen, akik olyanok, mint Dénes Pista volt.