"a tabuk áthágásával (klónozás, abortusz, bizonytalan kimenetelű kísérletek önkéntes kísérleti alanyokon stb.) a tudomány többé nem korlátozható, a tudományba vetett kritikátlan, fanatikus hit pedig az önkényes kutatások és kísérletek medrébe tereli ezt a haladást. A tudósok már nem feltétlenül egy „jó” ügy érdekében, az emberiség érdekeit szem előtt tartva végzik munkájukat, hanem pusztán a tudomány kedvéért. Az emberi élet (és az isteni teremtés) szentségét figyelmen kívül hagyó klónozás, a gépek emberi jegyekkel történő felruházása (fizikai és mentális szinten) egy olyan antihumánus folyamat részei, amelynek végeredményeként megsemmisülhet a kutatások eredeti tárgya: a tudományos öntudatlanság az emberiség végső eltűn(tet)ése felé mutat, feltéve, hogy a tudományos önelégültségnek köszönhető balesetek egyike nem jár hamarabb végzetes eredménnyel."
Érdekes véleményazonosságnak lehetünk itt tanúi (strange bedfellows, mondanánk angolul): ezt egy katolikus pap is írhatta volna, annak is a konzervatívabb változata. Az isteni teremtés szentségét figyelmen kívül hagyó klónozás? - nem is tudtam, hogy a Hét szerkesztői és cikkírói szimpatizálnak a kreacionizmussal. De érdemes továbbolvasni:
"A tudomány jelenlegi állapota azonban nem csak a kísérletek és háborúk kapcsán vet fel etikai kérdéseket. Az egyre gyorsuló haladás ütemét a sebesség metaforája teszi érzékletessé: míg a felvilágosodás (Enlightenment) korához képest a jelenlegi évszázad már a fénysebességé (speed of light), addig a következő már a sebesség fényének (light of speed) évszázada lesz. A techno-tudomány követhetetlen, szélsőséges fejleményei és fejlesztései egy embertelen, sőt ember nélküli jövőt vetítenek előre."
Fogadni mernék, hogy tudomány-gyülölő szerzőnk a "techno-tudomány egy követhetetlen, szélsőséges fejleményét" használva írta e szöveget, ily módon kicsit közelebb hozva a ceruza- és ember nélküli jövőt. S hogy mért lenne a 21. század a fénysebesség, a 22. pedig a sebesség fényének százada, az számomra rejtély marad. Mióta van a sebességnek fénye?
Az biztos, hogy ha a birkaságnak meg üres szövegelésnek fénye lenne, akkor a közvilágítást meg lehetne oldani a szélsőséges techno-tudomány nélkül is.
P.S. A teljesség kedvéért azt is jegyezzük meg, hogy Gyuris Gergely recenziója nem teljes egészében pozitív, a vége felé egy kis kritikus és szkeptikus hangvételt is fellelhetünk, például itt:
"A különböző nézőpontok ismertetése helyett egyoldalú, és egy idő után kiszámítható, dogmatikus kritikát kapunk, a meggyőzés görcsös szándéka alkalomadtán még a szerzőnek az adott témában való jártasságát is megkérdőjelezi."
Posts
3 comments:
A tudomany egy hatalmas fegyver. Mint fegyver, hasznalhato jora, es rosszra is. Ez azon mulik, hogy aki hasznalja, hogy dont, vagy milyen megfontolt. A tudomany sok sok hatalmat ad. Hatalmat ad jora es rosszra is. Minel nagyobb ez a hatalom, annal nagyobb jo es rossz szarmazhat belole. Az, hogy a tudomannyal lehetoseget neyrunk es egyre nagyobb lehetoseget, nem rossz dolog. Tudni kell elni vele.
Egyebkent nehany tudost megolt mar az egyhaz. Ugyanakkor egyetlen papot sem oltek meg az akademiak. Es hogy egy kedvenc ervre reagaljak: az atombombat sem tudosok dobtak le, hanem bizony politikusok dontottek errol. A tudosok az atomeromu es az atombomba lehetoseget egyarant adtak. A politikusok, az emberek dontenek arrol, mi legyen belole, mire hasznaljak, vagy ne hasznaljak.
Helló,
Gyuris Gergő vagyok, A hétben közölt Virilio-recenzió szerzője. Alapvetően egyetértek veled abban, hogy Virilio tudományhoz való viszonya eléggé meghökkentő, állításai kétségbevonhatóak, már ha egyáltalán megérti az ember, hogy mit is akar mondani. Ugyanakkor a recenzió és a magyarítás közlésével elsősorban az volt a célunk, hogy mindezt egyértelművé tegyük, vagyis nem annyira a népszerűsítés, hanem a kritika volt a szándékunk. Persze sokkal egyértelműbben is le lehetett volna küldeni a Ground Zerot, korrektebb megoldásnak éreztük azonban azt, hogy egy szemelvény közlésével lehetőséget adunk az olvasóknak, hogy maguk vonják le a megfelelő konzekvenciákat (ami a megjegyzéseidet olvasván úgy tűnik, be is jött). Darabos Enikő (az irodalmi rovat szerkesztője) pedig tudtommal még véletlenül sem kacérkodik a kreacionizmussal. Üdv!
Gergő, számomra sajnos nem volt világos a cikkből, hogy negativ a hozzáállásod a Virilio elmélkedéseihez. De örülök, hogy végső soron egy véleményen vagyunk.
Üdv, Zoltán
Post a Comment